2017. december 17., vasárnap

Bizonyságtétel a kórházban

 Bizonyságtétel a kórházban!


Amikor a Lélek csendje körülvesz, azon gondolkozom, hogy az Úr minden napomra tervezett valamit, amit pontosan velem akar elvégeztetni. Lehetnek apró dolgok, könnyűek vagy nehezek, de a program adva van, csak tenni kell. Ilyenkor eszembe jutnak olyan alkalmak, amikor az adott helyzettel sajnos, visszaéltem. A magam kényelme többet jelentett annál, hogy felálljak, és tegyem Uram parancsát. Visszaéltem a helyzettel akkor is, amikor a félelem diktált. Ám, örömmel gondolok vissza olyan alkalmakra, amikor szívesen tettem amivel megbízott Uram. Ezek az alkalmak élménnyé váltak.
Egy ilyen élményemről emlékezem:
A gyulai kórházba volta beutalva kezelésre. Gondosan csomagoltam a táskába a szükséges dolgaimat és a csomag legtetejére került a Bibliám. Mielőtt betettem volna, egy belső érzés kerített hatalmába. Mondhatom, hogy inkább egy imádat, azzal a kéréssel, hogy valakinek a „Könyv” ről beszélnem kell.
Az orvos egy olyan kórterembe osztott be, ahol négy ágy már foglat volt, az enyém volt az ötödik. Amikor már a kórteremben csendben csomagoltam ki a dolgaimat, elsőre a Biblia került a kezembe, amit nem a fiókba helyeztem, hanem az éjjeliszekrényre. A többi beteg figyelt, és kérdően néztek rám, hogy miféle könyv van nálam? Jó érzéssel töltött el, hogy itt az alkalom, beszélhetek Isten szaváról. Egy hétig csodaként éltem meg, hogy nem utasították el a Jézusról szóló bizonyságtételemet, sőt, még a betegtársaim kértek rá, hogy az esti csendben olvassak nekik. A szám is megnyílt beszélni. Úgy éreztem magam, mint Ézsaiás, akinek tüzes parázzsal érintette az Úr angyala az ajkát.
Az egyik asszony olyankor, amikor az udvarra mentem levegőzni, akkor is velem jött, és nagy érdeklődéssel hallgatta amit Istenről, a megváltásról, Jézusról, kegyelemről beszéltem.
Mondta, hogy őt érdekli Isten, de nincs Bibliája. Számomra nagyon kedves volt az a Biblia ami akkor nálam volt, hiszen jegyajándékba kaptam a férjemtől, mégis örömmel váltam meg tőle, tudva azt, hogy Isten Igéje elérheti ennek az asszonynak a szívét. Amikor vége volt a kezelésnek, és arra került a sor, hogy elváljunk egymástól, kért, hogy írjam be a nevem a Bibliába, mert szeretné ha a kézírásom benne lenne. Beírtam a nevem az első lap aljára. Fölötte szinte ragyogott a férjem kézírása:” Gyönyörködjél az Úrban és megadja szíved kérését. Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, majd Ő teljesíti!” Zsoltárok 37 / 4, 5. Amint a szövegre pillantottam, újra átéltem annak a gyönyörét, hogy az Úr megadta szívem kérését.

Hiszem, hogy az Ige elvégzi munkáját az olyan ember életében, aki keresi az Istent. Kívánságom, hogy ez az asszony is élő hitre jusson az Ige hatására, és gyönyörűsége legyen Isten szavában!!

Nagy öröm!

A  könnyeimmel küszködtem, amikor Stefi  felhívott, hogy Rudi unokám és menyasszonya Haike betemetkezik január 14-én. Isten nevére térjen hála, tisztelet, dicsőség!
 Ruben már hazament. Tegnap voltak itt Tiborék a két aranyos unokámmal Jonával és Illéssel. Velük jött Heni is. Olyan jó volt látni, mekkorát nőttek a kicsik. Értelmük is nagyban fejlődik.  Szerdán jönnek újból át Kétegyházáról.  Kívánom, hogy az ünnep valódi ünnep legyen, lelkem is ünnepeljen!! A hét gondolom, sűrű lesz, de a Jó Atya minden napra ad elég erőt!! Annáék is gyakran jelentkeznek, és ez nagyon jó. Beszéltem Szilvivel is, ők, ünnep délutánján lesznek istt, felvesszük őket jövet Kétegyházáról, mert ott karácsony első napján délután háromkor kezdődik zenekoncert!!

2017. december 11., hétfő

Ruben itthon.

Holnap Ruben visz be Békéscsabára az orvoshoz. Ma sütöttem mézeskalácsot. Kezdek készülni a gyerekeket várni. Várom Attilát Szilvivel, és Tibort, Dórit és azt a két kis aranyos unokát Jonát és Illést. Tiborék hamarabb le is jönnek a kicsikkel. Az Úr őrizze őket erős karral. Jó híreket kapok Kanadából is Annától, az unokákról. Mindig várom, mikor beszélgethetünk. Csütörtökre tervezve van kalácssütés .Hat rúddal rendeltek. Van munka, de a gyerekekért örömmel teszem. Péntekre ígértem, hogy kimegyek Köröstarcsára is missziózni. Kérek erőt az Úrtól.

2017. december 10., vasárnap

Elvira az Úrhoz költözött

Csütörtökön voltunk temetésen. Ruben hazajött Kanadából az édesanyja temetésére. Minket Gyurival F. Tamás vitt a temetésre. Békésről Péter István és veres Imre is ott volt. Balláról a fuvósok, énekkar Zilahi  férfikar énekelt. Az idő nagyon jó volt. Dánieléknél szálltunk meg. Pénteken délelőtt indultunk vissza, még meglátogattuk Marikáékat is.  Az Úr velünk volt. Dánielék és Eunikáék, Leonáék szombaton mentek meglátogatni Odettét, akinek kislány született. Nóra!



2017. december 5., kedd

Elvira

Tegnap délután az Úrhoz költözött Ruben vejünknek az édesanyja Nagy Elvira. Sok szenvedés után tért haza, de hite erős volt az Úrban!

Valaki elment.

A fények halványulni kezdtek
kint havazott, téli csend pihent
mikor ott bent a kis szerkentyű
hirtelen zakatolni kezdett.
Szegényt megkoptatták az évek
Zörög, csörömpöl, mindjárt megáll
lehalkul, s vége a zenének.

Ő mégis békés, még boldog is
a lelke száll, száll, már messze száll.
szemével tüzes szekeret lát,
trónt, királyi széket, koronát.
A légzése elakadt, zilál.
Szíve többé már nem kalapál
Mély csend lett. Az óra is megáll.

A sírok közt fehér nyomokban
sötét árnyak követik egymást.
Nemsokára mély gödör tátong
fölötte éhes varjú károg
fagyos földel csendben hantolják.
A hó is hull, hamar befedi
szép fehér, gyönyörű szemfedő.
körötte zúzmarás az erdő.
Mindenki elmegy marad a csend
megnémult az üres temető.

Ám valaki mégis még ott áll
egyet, kettőt dörmögve morog
majd fázósan útjára indul
bakancsa kipp-kopp lassan kopog.

Siet, hogy az időt behozza.
Nyakát jól kabátjába húzza
Közben kezével orrát törli
nem lehet tudni, hogy könny volt e
vagy ráült a hideg zúzmara
egy emléknek lehetett nyoma?
Ne zavarjuk, hagyjuk el szegényt
talán már azon gondolkozik
mától már minden megváltozik.


Kisné Ady Éva 2017 01 25.