2018. január 27., szombat

Endre bátyám újjászületése



Veres Endre ujjá születése
.Nyár közepe volt,.A hegyek háta mögül felbukkanó nap sok kormos arcú fáradt embert láthatott, akik már hazafele tartottak éjjeli műszakból, azonban arról már lekésett, hogy azokat is lássa, akik reggel indultak felvenni a munkát.
A Veres családnál ez a nap is úgy kezdődött mint máskor. Korán csörgött az óra, elköszönt a gazda, indult a föld alá ,oda, ahova még nem sütött be soha a nap, csak a bányászlámpa villogása adott némi világosságot. Ágnes asszony sem tétlenkedett otthon, tette szorgosan a napi teendőit. Kislánya körötte ugrabugrált. Az idő hamar eltelt. A nap a hegyek között keveset szokott időzni, igyekezett a hegyóriások mögé bújni. A gazdára már készen várt a mosdóvíz, és a megterített asztal.
Közben az idő telt, már kezdett kihűlni a víz, de Endre még nem érkezett.
Mért nem jön még? Kérdi Ágnes először csak magától, majd odaszól anyósának-
-Édes! Endre már itthon kellene legyen.!
- Ne izgasd magad Ágnes, majd megjön a fiam.- mondja rekedt hangon Lina asszony. Teltek a hosszúra nyúló percek, órák. Ágnes kirohan, bekopog a szomszédba.
-Annus! Endre még nem jött haza!
  • Imre már bement dolgozni?
  • -Igen! Gyere be, imádkozunk, a kislányodat otthagyod Édesre, és megyünk a bányához-mondta Anna.

    A két asszony egymás kezét szorítva sietett a bányakapuhoz, ahol már ott várt kétségbeesve egy csapat asszony, a férjeikre várva. Órák teltek félelemmel teli töprengéssel. Várták kezüket tördelve, hogy jöjjön valaki, mondjon már valamit. Azok is Istenhez fohászkodtak, akik azelőtt rá sem gondoltak.
  • Végül megnyílt az ajtó, és sorban jöttek kifele az munkások. Szénporos arcuk elárulja, hogy történhetett valami, mert hosszú, fehér csík vájt utat a szemük alatt .
  • -Omlás- Földomlás volt!- Hála, hogy kijutottam élve! .ilyen, s ehhez hasonló hangokat lehetett hallani a gyéren megvilágított kapuban. Egyik is, másik is az asszonyok közül hálálkodik, hogy él, él a férj, a családfenntartó!
  • Ágnes és Anna figyelik, mikor jön Endre?
  • -Ott hátul- mondja Anna Ágnesnek
  • -Nem, az nem ő. feleli Ágnes csalódottan, mégis reménykedve. A poros, fekete embersornak vége fele egy ismerős is jön a sorban . Nem jó hírt hoz. Azt a csapatot amelyikben Endre dolgozott,,baj érte. Beszakadt a galéria, elzárva a kivezető utat, akik közelebb voltak, és hallották, hogy megindult a szén, menekültek, de vannak akik bent rekedtek, Endre is a bennrekedtek között lehet, mert nem találják.
  • -Menjenek haza- mondja az ismerős keserű hangon.
  • -Holnap többet tudnak, mert odaküldtek egy mentő csapatot.
  • Nem megyek sehova, mondja Ágnes!
  • -Gyere! -mondja Anna remegve, megragadva Ágnes kezét. -
  • A kicsinek szüksége van rád. Édesanyám is aggódik! Menjünk haza. Itt az ima segít!
  • Mint a futótűz terjedt a hír a hívő testvérek között! Összegyűltek, úgy imádkoztak A baj mindig közelebb hozza az embereket egymáshoz is, de Istenhez is.
  • Lent a mélyben kitátotta száját a föld. Volt akiket kiokádott, majd összecsukta száját. Két embert beszorított, nem nyelte el, ott maradtak a szájüregben. Mint valami fogak, úgy maradt fölöttük a gerenda ami nem engedte, hogy végképp elnyelje őket. A két ember közül az egyik Endre volt. Társaik és közöttük megszakadt a hallótávolság. Csak a mellette levő társának hallotta a nyögéseit. Endre hálálkodott, hogy jobb helyzetben van, mint társa, akit derékig odafogott a szén. Várta a szabadítást. Teltek az órák, semmi, sehol, hiába kiabál. Nem jön segítség. Nem látta az órát a vaksötétben, hisz lámpása kialudt, és a reménye is egyre kialudni látszott. Ügy érezte, egy egész élet telt már el felette. Társa nem bírta tovább, jajgatott, majd ott halt meg mellette. Segíteni akart rajta, de mozdulni sem tudott. Már nem volt az sem, akihez beszélhetett volna.
  • DE, mégis volt Valaki. Megnyílt a szája Isten fele. Eddig is imádkozott ő, de csak úgy, megszokásból. Így tanították. Most úgy imádkozott, mint Jónás a hal gyomrában, csakhogy ő a föld gyomrában volt. Akkor a legnagyobb nyomorúságában úgy kiáltott Istenhez, hogy ha élve kikerül, nem szolgál két Istent, csak az Élő Istent, de azt teljes odaszánással. Végül, elérkezett lélekben addig, hogy már nemcsak azért imádja Istent, mert bízik a szabadulásban, hanem azért, mert méltó arra az Úr! Mikor ezt kimondta, akkor messziről hangot hallott. Kiáltott:
  • -Itt vagyok!- Erre emberek! Izzadt kezek húzták elő az életre. Sokan csodálkoztak, hogyan maradhatott életben. Voltak, akik azt mondták, hogy nagyon erős a szervezete, de ő tudta, hogy nem a szervezete erős, hanem az az Isten Akit imád!
  • Meghallgatott imádságot élt addig át rajta kívül felesége, anyja, testvére és hittestvérei, akik nem adták fel, hitték, hogy ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges.
  • .Fogadalmához híven buzgón tett bizonyságot, hogy ő kétszer született. Egyszer az Édesanyja szülte meg, másodszor a Földanyában kapott új életet.
  • ( A leírt történet igaz, Veres Endre az én nagybátyám volt, Édesanyám testvére)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése