Emlékezés édesapámra

Ma 10 éve hogy drága édesapám haza költözött az örök otthonba!
Nagyon hiányzik! Annyi szépet, jót tanított nékünk.Ő volt a mindenki Papája.Szerették az idősek, fiatalok és gyerekek.Oroszlánrészt vállalt abban, hogy nagyon boldog gyermekkorom volt. Ő volt a család papja, elkötelezte magát az Úr szolgálatára.Jó volt felnézni rá!Példakép!Olyan előd, akiről joggal beszélek örömmel az unokáimnak Ő volt, aki gyerekkoromban kivitt a csillagos ég alá, és megmutatta a Sarkcsillagot, Hajnalcsillagot, a Tejutat, és ő beszélt nékem a Teremtőről.Vele jártam a Kárpátok hegygerincein, de ő volt aki idegenvezetőként bemutatta a kőrösparti Nagyváradot. Az ő lába körül ültünk mi gyerekek, hallgatni a háborús történeteit.Ő volt az is, aki hallotta bűnvallásomat és örűlt a megtért leányának.Az ő vállán jó volt elsírni magam. Ő volt az is, aki úgy mondott költeményt, hogy gyakran lélegzetvisszafojtva hallgattam.Úgy szeretném hallani ma is, de van nékem egy csodálatos Istenem, akiben hiszek, és hitem szerint minden nappal közelebb vagyok ahhoz a naphoz, amikor találkozhatok ÉDESAPÁMMAL. Hála érte!

Építő Követek Kőröstarcsán

Születésnapok

Ezen a héten volt 42 éve, hogy Isten megajándékozott egy lánygyerekkel Annával! Nem lehet azt az örömet leírni, amit akkor átéltem. Van egy lányom.
Teltek az évek, és Annát kilenc év múlva követte Attila fiam.Ő is ezen a héten töltötte a harmincharmadik évét. Őt kegyelemből kaptam .Mind a négy gyermekem áldás

a Teremtőtől.Csodálatosak!
  Csak hab a tortán, hogy Isten további ajándékokat adott. Köztük Viktóriát, aki kilencedik évét töltött ugyancsak a héten..A három szép fiú unoka után egy gyönyörű, bájos kislány.
Boldog nagymama vagyok

Veress Ernőre emlékezve

Zilah 1994 január 6
  Betegen mentem reggel munkába. Nagyon ritka eset volt, hogy betegség miatt hiányozzak, de ezen a napon nem tudtam végig dolgozni a munkaidőt.Orvoshoz mentem Vizsgálat után szakorvoshoz küldtek a fertőző osztályra. Befektettek a hepatitisz betegek közé. Három héti kezelés után még mindig nagyon rossz volt a laboreredmény, átutaltak az urológiára. Nehéz hónapok következtek .Egyik kórházból ki, másikba be több mint fél évig. Voltam Kolozsváron a nefrológián, ötször tükrözték a vesémet, de nem találták a baj okát.Legyengültem.Egy barátnőm Budapestről biztatott, hogy menjek Pestre.Orvosi beutalóval érkeztem Budapestre .Elköszöntem szeretteimtől.Tibor fiam mikor tőle búcsúztam, arra kért, hogy úgy pusziljam meg, hogy érezze amíg visszajövök. Anna kísért el Budapestre.
 Miután a laborvizsgálat megtörtént, azonnal a nefrológiára fektettek be.Olykor a barátnőm jött látogatni.
  Már két hete feküdtem az osztályon, és még mindig semmi jó nem történt.
Vasárnap következett, a barátnőm jelezte, hogy nem tud jönni látogatni, így nem vártam látogatókat.
Egyedül éreztem magam hisz szeretteim sok száz km.-re vannak ,és arra gondoltam lemegyek a parkba.
Le is mentem a jó levegőre. .Leültem egy székre, és figyeltem amint jöttek a betegekhez a látogatók.Amint a kapu fele néztem, nem akartam hinni a szememnek:
Ernő és Annuska jöttek meglátogatni.Kimondhatatlan érzés fogott el. Itt a testvérem a férjével.
Alig voltam túl ezen a nagyszerű meglepetésen, Gödöllőről Kaszta Feri és Ibolya (régi kedves barátaink az Úrban)jöttek meglátogatni. Elfelejtettem minden bajt ,nemsokkal előtte a könnyeimmel küszködtem, most is töröltem, de azokat a könnyeket, amiben benne voltak a testvéri együttérzés szívdobbanásai.
Ott a parkban Ernő imádkozott értem. Ernőre mindig úgy tekintettem, mint az Isten emberére. Akkor hittem, hogy amit kér, megkapom. Úgy is lett. Másnap a laboreredmény negatív volt.Harmadnap ki is engedtek a kórházból.Családom örömére hazaérkeztem
        Istené a dicsőség!