2012. január 2., hétfő

Hála az elmult évért , bizakodva nézek a jövő felé

Ma annyi ,az elmúlt évben megélt dolog ösztönöz hálára, hogy nincs hozzá szó, amivel kifejezhetném Istennek köszönetemet, hiszen hordozott, és átsegített.Nemcsak engem, hanem szeretteimet, a testi és lelki testvéreimet is csodás kézzel hordozott.Voltak benne betegségek, balesetek, de jött a gyógyulás, a rácsodálkozás, hogy történhetett volna tragikusan is, de az Úr keze ott volt.Hála, azért a nagy Családért, a Gyülekezetért, nagyon szeretem a békési testvéreket, de nemcsak őket, a távol valókat is szívembe zártam.Mennyi örömöt kaptam a családi együttlétek alkalmával is az én Mennyei Atyámtól. Felejteni nem lehet , amikor a kis unokáim átölelnek, vagy amint tőlük hazaindulok, utánam kiáltják, hogy "szeretlek mama, hiányozni fogsz!"
  Ma az idő is olyan melengető, biztató, mint a tegnapi igénk biztatása, hogy ne aggódjunk.
Tegnap még megjegyeztem egy nekem való idézetet, amit szeretnék gyakorolni, amikor eljön az az idő, hogy beborul fölöttem az ég:"ne azt mond Istennek, milyen viharban vagy, hanem azt mond a viharnak,hogy mekkora Istened van neked!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése