Erre a bátorságra nékem is szükségem van

„…a mi Istenünktől bátorságot kaptunk…” (1Thesszalonika 2:2)

Ha azt szeretnéd, hogy Isten vezessen, meg kell tanulnod, hogyan legyél bátor. Nem goromba vagy érzéketlen, hanem bátor – mert Isten néha olyan dolgok megtételére irányít téged, melyet mások nem értenek meg, vagy nem értenek egyet vele. Valahányszor átléped azt a határt, melyet mások még elfogadhatónak találnak, kockáztatod, hogy elutasítanak. Hát legyen! Nem engedheted meg, hogy ez távol tartson valamitől, amiről tudod, hogy Isten azt akarja tőled. A bírálatokkal való szembesülés kicsit könnyebben elviselhetővé válik, ha nem felejted el, hogy végül „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek”(Róma 14:12). A kritika sérti az embert. De ha sikert akarsz elérni az életben, fel kell venned Pál apostol magatartását. „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az.” (1Korinthus 4:3-4) A szilárd emberek képesek kezelni, hogy ők az egyetlenek, akik egy bizonyos dolgot tesznek. Ők megengedhetik másoknak is a hasonló választást, mert tudják, hogy arra lettünk elhívva, hogy egymást szeressük, és nem arra, hogy elemezzük vagy kategorizáljuk a másikat. Ahhoz, hogy ne úgy kelljen megvénülnöd, hogy úgy érzed, mintha valahol elvesztél volna az úton, és sohasem jutottál sikerre abban, amire Isten elhívott, bátornak kell lenned.