Apám

Gyakran álmodom

Ülök édesapám térdén
Házunk kőlépcsőjén

jön haza a csorda

zeng tőle az utca

nagy a zenebona

visítás, sivítás,
ostorcsattogás.

Csak figyelem
gyermekfejjel
Hogy mindenik tudja  
Hova kell futnia.

Nyitva van a kapu,

be ballag rajta

tehén és a borjú 

fönt károg a varjú.
Bőg egyet a tehén 

s, nézeget lomhán, 
Fordul egyet jobbra,

azután meg balra 
s, megy az istállóba.
Amint a nap kúszik
Az égbolton mind lejjebb
Ketrecbe és ólba
Szalad tyúk és kacsa.

Töröm a kis fejem
Honnan tudják ezek

hogyan olyan bölcsek
Éjszakára mindig

hova feküdjenek? 

Aztán csend lesz.

Elhallgat az utca

Mindegyik hazaért

éji nyugalomra.

Csak távolról hallszik
a békabrekegése

ügylatszik náluk

nincs jel lefekvésre.

Lassanként a sötét
Az eget takargatja
Sötétkék palástját
öltötte magára.
Fekete fák fölött 
Ragyogni kezdtek
Sok egymásutánban 
Fényes csillag-ezrek.
Ámulva bámulom
De mesés, de csodás

olyan nagyon szép

akár egy álmodás
Közben apám nyakát 
Szorosan karolom

míg a csillagokat

ujjammal számolom.

Kócos hajam a szél

meglebegtette
s, mellénykéjét apám

reám terítette

szeretve tanította

csillagoknak nevét

akkor tanultam meg
 A Göncölszekérét,

Aztán sorba mutatott

kis égi csodákat

mik megvilágítják

a sötét éjszakákat

majd mesélni kezdett

egy Csodaországról

s azon ország

gyönyörű titkáról.

Hallottam mint mondta

Ki a nagy Alkotó

s, hogy hozzá nincsen

sehol sem hasonló

Engem is Ő teremtett,

és azt el ne felejtsem

örömben, bajban,

vészben és gondban

ott áll mellettem.

Anyám hangja szólt,

hívott vacsorára

de az én szívem ott maradt

abban az országban.

.Apám már nem mesél

de tudom, ott jár, ott él

azt álmodom most is

Megváltómmal beszél!

Kisné Ady Éva