Búcsú Zilahtól

Búcsú Zilahtól

Megmaradt mint röpke emlék,
csak csöppnyi ízelítő fény,
aprócska időtöredék
hogy Szilágyban éltem én.

és már röppentem is tova.
Némán hallgattak a hegyek
ott hagytam a hátam megett
örömet, könnyet, köveket.

De, még egyszer utoljára
párás szemmel visszanéztem
búcsúcsókot integettem
a zilahi kedves tájnak
„hepe – hupás vén Szilágy”nak.

Ide érkeztem hol béke
szunnyad az alvó réteken.
a Magyar Alföld csendesen
dobogó meleg szívébe.

Van, hogy hosszan eltűnődök
magamtól némán kérdezem:
az utamat , ki szervezi?
ösvényemet ki szabta ki?

Én, -én vagyok a te utad
jön Istentől a feleletet.
Egyebet nem is tehetek
ma már behunyt szemmel is
követem Őt! Megyek, megyek!

Kisné Ady Éva 2016. 10. 11.