Lekvárfőzés
Gőzölög
a lekvár a nagy fazékban
Míg
a kanalat szaporán forgatom,
Nem
akar pihenni az agyam
Mosolygok,
a lekvárt buzgón kavarom.
Kint
lassan már az őszi eső esik.
Tárt
ajtón a gőz kiszalad, elillan
csak
egy pillanat s ködbe tűnik
Mint
a múlt, mi a lelkembe bevillant.
Nézegetem
azt a sok buborékot
Pillanat
alatt törnek a felszínre
És
eszembe jut a tegnapom
Keserűségem,
minek ma már vége.
Eloszlott,
mint az a gőz a fazékban
mint
buborék elillant. Volt, ma már nincs.
Telnek
az üvegek finom lekvárral
Egyre
dúdolom:-a béke drága kincs!!!
Kisné
Ady Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése