2018. január 14., vasárnap

Ima

Már csak három nap, és műtét!  Nem tudom elhallgatni, hogy nem kis aggodalom van bennem . Nem a műtéttől félek, hanem hogy lesz-e? vagy nem?
Rosszak az urológiai eredményeim.
 Kérem az Urat, adjon nyugalmat, hogy ne terheljen a gondolat, hiszen minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy legyen műtét, és ha nem lesz, az orvos nem fog hozzá, akkor békével fogadjam  Most imádkozom! 

2018. január 4., csütörtök

Családi öröm

Családi öröm
  Férjem nemcsak sógort kapott az Úrtól a lelkipásztorában, hanem lelki mentort is. Erős szálak fűzték hozzá, így nem meglepő, hogy ha valahová útra kellett mennie a pásztornak, ő vitte. Éveken át tette örömmel, később az Erdélyi Baptista Szövetség alkalmazott sofőrjeként is tette ezt a szolgálatot.
        Történetemben még a hetvenes években járunk, amikor még kevés kiskocsi járta az utakat nálunk fele. Nekünk egy kis Trabantunk volt, az is elég rozoga állapotban, ami nem egyszer mondott nemet amikor indulni kellett volna, így arra a döntésre jutottunk, hogy kicseréljük a kocsit egy olyanra, amivel kissé biztosabb hogy el is viszi a benne ülőt a kitűzött célba.
Férjem eladta a Trabantot, de csak a pénz felét kapta meg az eladáskor. Úgy volt az egyezség, hogy a másik felét a vevő két hónap leforgása alatt elküldi. Férjem amint el volt adva a Trabant, meglátott egy Skodát, és számolt. Úgy jött ki a számítás, hogy csak annyi hiányzik a vásárolandó kocsi árából, amennyivel nekünk tartoznak, így hát megegyezett az eladóval, és a fennmaradó összeghez két hónap haladékot kért a kifizetésre. Létre is jött az egyezség.
   Délelőtti műszakból érkeztem haza gondterhelten. Már hetek óta foglalkoztatott egy megoldatlan feladat, és ahogy az idő telt, annál sürgetőbbé vált a megoldása. Izgalomban tartott, hogy nem érkezik a pénz.
Arra gondoltam, hogy az Úr tudja, hogy nagy szükség van a misszióban a kocsira, biztosan nem fog cserbenhagyni, de a napok teltével mind többször éreztem, hogy a gondolataim mind csak ezen a ponton mozognak.
A gyerekek a szobában játszottak, és amint beléptem hozzájuk , észrevették, hogy valami baj van. Odasimultak hozzám, és kérdezték, hogy mi baj van? Elmondtam nékik, hogy most olyan problémával küzdünk, hogy csak az Úr segíthet, mert holnapra meg kell lennie annak a pénznek amivel tartozunk. Mondtam, hogy most bezárom a bejárati ajtót, benn leszünk a szobában és mindegyikünk imádkozni fog az Úr Jézus segítségéért. Először Endre fiam, aki akkor kilenc éves kisfiú volt, ő imádkozott, majd az öt éves Anna lányom. Amint befejezte Anna az imát, én kezdtem el imádkozni, de hangos kopogás hallatszott kintről. Mondtam a gyerekeknek, hogy maradjanak csöndben, én megyek kinyitni. Kinyitottam az ajtót, és a postás volt, kezében egy szelvény
.- Pénz érkezett! mondta. Annyira reszketett a kezem, hogy alig bírtam aláírni az átvett pénzért a szelvényt.
A gyerekek a szobában vártak. Már látták rajtam, hogy valami jó történt. Mondtam nékik, hogy megjött a pénz! Anna átkarolta a lábamat, úgy ugrált körül, de Endrének tele volt a szeme könnyel, és azt kérdezte
  • Édesanyám, hát ilyen hamar meghallgat a Jó Isten?
  • - Igen fiam! Feleltem. Közben én is az imameghallgatás örömkönnyeit törölgettem. Nem tudom leírni, milyen örömmel adtunk hálát Istennek.

Azután is gyakran gondoltam arra, hogy milyen jó volt megosztani, majd az Úr elé vinni gyerekeimmel együtt a kérésünket. Ők is részesei lehettek az imameghallgatás örömének. Így erősödött az Istenben való bizalmuk. Azt is megtanulták, hogy ha kapunk valamit, azért illik hálát adni.

Orvosnál voltam

Már reggel készültem az orvoshoz mivel időpontom volt. Kb. másfél óra várakozás után sorra kerülte, de a másfél óra sem telt unalmasan, mivel egy hölgy aki szintén sorára várt, mellettem ült és olvasott. Amikor éppen nem olvasott, odaadtam egy leírt történetemet ,  ami történetesen a táskámban volt, ő szívesen elfogadta, sőt mellettem el is olvasta. Tetszését nyilvánította ki, és azt mondta, hogy ő is szokott írni. Mezőberényi volt, és nagyon jól elbeszélgettünk együtt. Könyvelő. és komoly dolgokat lehetett beszélni. Sajnálom, hogy nem beszéltem a hitemről, de amit odaadtam néki, az beszélhet még a lelkéhez. Kért, hogy írjam alá a cikkemet. A hölgy vezetékneve Benyovszkiné.Előttem ment be az orvoshoz, és amint kilépett, már szólítottak is, úgyhogy nem volt idő el sem köszönni tőle. Úgy gondolom, nem volt véletlen ez a találkozás sem.
 A doktornő megvizsgálta a vizeletet, és az gennyet produkált. Be kellett menjünk Békéscsabára az ANTSZ-hez, bevinni egy mintát. Jövet kiváltottuk a gyógyszert amit felírt.Antibiotikum.
 A következő vizsgálatom hétfőn ultrahang, kedden urológia, és előtte még el kell menjek a röntgen eredményért. Egyszer talán már végére érek.

2018. január 2., kedd

Jöttek az ünnepek

Attiláék is, és Tiborék is lejöttek, hogy együtt ünnepeljünk. Csak a karácsonyt töltötték lent, Újévre már visszamentek Budapestre. Először Tiborék látogattak meg az ünnep előtt szombaton, majd ők elmentek Kétegyházára.Mi vasárnap délelőtt Köröstarcsán voltunk.  de Tiborék bejöttek már Karácsony reggel, itt voltak imaházban, ebédeltünk és mindannyian kimentünk Káétegyházára a koncertre. Tiborék ott maradtak, de mi Gyula fele jöttünk haza, ott felvettük Attiláékat, este velük voltunk együtt, itt aludtak, majd karácsony másnapján bejöttek Tiborék is, így aztán együtt volt a velünk három család az ünnepi ebédnél. Jó volt együtt, felhívtuk Annáékat is, és  velük is beszéltünk. Délután Tiborék visszamentek Pestre, de csak Illést vitték magukkal, a kis Jonát otthagyták Kétegyházán Andiéknál, akik ígérték, hogy Új évre felviszik a kicsit.  Szerdán Attiék elmentek Szentandrásra, ahol kinéztek maguknak egy kutyát. Csütörtök délután mentek vissza Pestre, mi vittük ki a Békéscsabai állomásra. Utána csak ketten maradtunk Gyurival. Múlt héten voltunk aztán Annáéknál szellőztetni, de a gázt is bekapcsolni, ha lehetett volna, de nem kapcsolódott be.  Beszéltem Böbével, a Gyaraki Lajos feleségével, és ő útra tette Lajost újév első napja délelőtt.  Megnézte, de nem tudott mit csinálni vele, ő sem tudta beindítani.Az ó évnem volt különleges, esetleg annyi, hogy Bohus nagyon jól szolgált. Új év délutánján mivel itthon van Lisztes, ő szolgált.
Ma pedig megkezdtem ujra a kivizsgálásokat. Ma voltam tüdőröntgenen, holnapután vissza kell menjek az urológiára, nyolcadikán Ultrahang, Csak éppen tudjam követni az eseményeket, de hiszem hogy az Úr velem lesz és megsegít. Még annyit, hogy Endrével is, Annával is tartom a kapcsolatot a messzengeren, és ez nagyon jó

2017. december 17., vasárnap

Bizonyságtétel a kórházban

 Bizonyságtétel a kórházban!


Amikor a Lélek csendje körülvesz, azon gondolkozom, hogy az Úr minden napomra tervezett valamit, amit pontosan velem akar elvégeztetni. Lehetnek apró dolgok, könnyűek vagy nehezek, de a program adva van, csak tenni kell. Ilyenkor eszembe jutnak olyan alkalmak, amikor az adott helyzettel sajnos, visszaéltem. A magam kényelme többet jelentett annál, hogy felálljak, és tegyem Uram parancsát. Visszaéltem a helyzettel akkor is, amikor a félelem diktált. Ám, örömmel gondolok vissza olyan alkalmakra, amikor szívesen tettem amivel megbízott Uram. Ezek az alkalmak élménnyé váltak.
Egy ilyen élményemről emlékezem:
A gyulai kórházba volta beutalva kezelésre. Gondosan csomagoltam a táskába a szükséges dolgaimat és a csomag legtetejére került a Bibliám. Mielőtt betettem volna, egy belső érzés kerített hatalmába. Mondhatom, hogy inkább egy imádat, azzal a kéréssel, hogy valakinek a „Könyv” ről beszélnem kell.
Az orvos egy olyan kórterembe osztott be, ahol négy ágy már foglat volt, az enyém volt az ötödik. Amikor már a kórteremben csendben csomagoltam ki a dolgaimat, elsőre a Biblia került a kezembe, amit nem a fiókba helyeztem, hanem az éjjeliszekrényre. A többi beteg figyelt, és kérdően néztek rám, hogy miféle könyv van nálam? Jó érzéssel töltött el, hogy itt az alkalom, beszélhetek Isten szaváról. Egy hétig csodaként éltem meg, hogy nem utasították el a Jézusról szóló bizonyságtételemet, sőt, még a betegtársaim kértek rá, hogy az esti csendben olvassak nekik. A szám is megnyílt beszélni. Úgy éreztem magam, mint Ézsaiás, akinek tüzes parázzsal érintette az Úr angyala az ajkát.
Az egyik asszony olyankor, amikor az udvarra mentem levegőzni, akkor is velem jött, és nagy érdeklődéssel hallgatta amit Istenről, a megváltásról, Jézusról, kegyelemről beszéltem.
Mondta, hogy őt érdekli Isten, de nincs Bibliája. Számomra nagyon kedves volt az a Biblia ami akkor nálam volt, hiszen jegyajándékba kaptam a férjemtől, mégis örömmel váltam meg tőle, tudva azt, hogy Isten Igéje elérheti ennek az asszonynak a szívét. Amikor vége volt a kezelésnek, és arra került a sor, hogy elváljunk egymástól, kért, hogy írjam be a nevem a Bibliába, mert szeretné ha a kézírásom benne lenne. Beírtam a nevem az első lap aljára. Fölötte szinte ragyogott a férjem kézírása:” Gyönyörködjél az Úrban és megadja szíved kérését. Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, majd Ő teljesíti!” Zsoltárok 37 / 4, 5. Amint a szövegre pillantottam, újra átéltem annak a gyönyörét, hogy az Úr megadta szívem kérését.

Hiszem, hogy az Ige elvégzi munkáját az olyan ember életében, aki keresi az Istent. Kívánságom, hogy ez az asszony is élő hitre jusson az Ige hatására, és gyönyörűsége legyen Isten szavában!!

Nagy öröm!

A  könnyeimmel küszködtem, amikor Stefi  felhívott, hogy Rudi unokám és menyasszonya Haike betemetkezik január 14-én. Isten nevére térjen hála, tisztelet, dicsőség!
 Ruben már hazament. Tegnap voltak itt Tiborék a két aranyos unokámmal Jonával és Illéssel. Velük jött Heni is. Olyan jó volt látni, mekkorát nőttek a kicsik. Értelmük is nagyban fejlődik.  Szerdán jönnek újból át Kétegyházáról.  Kívánom, hogy az ünnep valódi ünnep legyen, lelkem is ünnepeljen!! A hét gondolom, sűrű lesz, de a Jó Atya minden napra ad elég erőt!! Annáék is gyakran jelentkeznek, és ez nagyon jó. Beszéltem Szilvivel is, ők, ünnep délutánján lesznek istt, felvesszük őket jövet Kétegyházáról, mert ott karácsony első napján délután háromkor kezdődik zenekoncert!!

2017. december 11., hétfő

Ruben itthon.

Holnap Ruben visz be Békéscsabára az orvoshoz. Ma sütöttem mézeskalácsot. Kezdek készülni a gyerekeket várni. Várom Attilát Szilvivel, és Tibort, Dórit és azt a két kis aranyos unokát Jonát és Illést. Tiborék hamarabb le is jönnek a kicsikkel. Az Úr őrizze őket erős karral. Jó híreket kapok Kanadából is Annától, az unokákról. Mindig várom, mikor beszélgethetünk. Csütörtökre tervezve van kalácssütés .Hat rúddal rendeltek. Van munka, de a gyerekekért örömmel teszem. Péntekre ígértem, hogy kimegyek Köröstarcsára is missziózni. Kérek erőt az Úrtól.