2017. augusztus 12., szombat

Tíz éve történt Mártira emlékezve

Tíz éve történt 
Ünnepélyes hangulat Augusztus 11.Attila fiam menyegzője. Előtte való nap még nagy volt a nyüzsgés, forgás nálunk. Alig tette le az asztalra valaki a süteményestálat, már jött a másik. Mindenki segített, amivel csak tudott. Gyülekezetünk nőtestvérei minden tőlük telhetőt megtettek értünk. Engem már napokkal előtte mentővel vittek a kórházba, agyi infarktus jelentkezett.. Sajnos,teret engedtem az izgalomnak.,és ez járulhatott hozzá a hirtelen rosszullétnek. Kértem az orvost, hogy engedjen haza a menyegzőre. Megengedte. Még mindig nagyon szédültem, de amikor a helyi segítség mellett megérkezett a legjobb barátnőm a férjével, akkor egy mély nyugalom töltött el. Ő olyan volt, mint a jobb kéz. Amikor mosolygott, gödröcske volt az arcán, és csillogott a szeme. Egy kis kártyát a kezembe nyomott. Azóta a szavak a szívembe vésődtek. Gyönyörű volt a menyegző, együtt örültünk. Nálunk maradtak másnapra is, mert ő mosogatott össze a férjével. Szerette a precíz munkát. Ezt a 25 évi barátságunk alatt gyakran tapasztaltam, sőt, szerettem volna eltanulni tőle. Nagyon gyakran váltottunk levelet, ez is engedte, hogy belelássak lelki világába. Az élet összekuszált dolgaiban szívesen tanácsolt, segített, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb volt tőlem.
A következő napot is együtt töltöttük. Délután indultak vissza Budapestre Amikor kikanyarodott a kocsijuk az utcánkból, mintha most is látnám amint integet a kocsi ablakából. Ami ezután következett, megrázó, szinte elviselhetetlen fájdalom volt. Félúton Pest fele karamboloztak, ahol ő életét vesztette.
Csak a temetés napján tűnt el a fájdalom. Hiánya itt van, de tudom biztosan, hogy az Úrnál van, hiszen leírta már jóval mielőtt meghalt volna, hogy az Úrhoz megy. Hagyott egy levelet a családi Bibliájukban. Férje a temetés előtti napon talált rá, amikor kezébe vette a Bibliát, a levél kihullt belőle. Levelében bizonyságot tett afelől, hogy jó helyre megy Megváltójához, ahova várja Szeretteit is! Levelének a mottója „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”2Tim 4. 7.
Rendelkezett a szervei felől is, felajánlotta, de erre nem volt alkalom, hisz azonnal eltávozott belőle a lélek az Ő szeretett Urához. Leírta, hogy koszorút ne vigyenek a temetésére, csak egy szál virágot. Még a kedves énekét is kijelölte:.1. Ha Isten békéje lakja szívemet....,2 Uram, csupán Terólad rebeg örömmel ajkam, hogy megkerestél engem, megkönyörülve rajtam, Ó h, hála Tenéked, Ó h, hála Tenéked!
Amint szorongattam kezemben a virágot, egy különleges érzés futott át rajtam. Mintha láttam volna már őt ott fent a trónus előtt, ahogy énekel dicséri az Istent! Megdöbbentett az a tény, hogy emberi számítás szerint én kellett volna távozzak, és ő a fiatalabb, maradjon. Az Úr másként végzett. Levele végén az állt, hogy „-Ott messze túl a Jordánon mi ketten találkozunk!” HISZEM!

2017. augusztus 10., csütörtök

Pörögnek az események

Ma töltöttem káposztát holnapra, mert Annáékhoz jönnek Torontóból vendégek. Attiláék ma indultak vissza New.Yorkból Torontóba., jelezték az üzenőben. Ma Anna volt fogorvosnál, a gyerekek itt ebédeltek. Sokat mesélt Papa Tamásnak!! :)
Tegnap Tiboréknál voltunk, már az új otthonukba. Reggel indultunk, Anna vitt. Viki, Tamás, Gyuri és én voltam az utas. Örültem, hogy a két kis csöppséget tarthattam az ölemben. Tiboréknak is vittünk töltött-káposztát.
Szerdán, azaz tegnapelőtt Annáéknál aludtam, mert ő el volt utazva Zala megyébe valami csomag ügyben. Máriánál aludt Bodrog mellett.
5.6.7.-én Debrecenben voltunk a Világtalálkozón. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk, köztük Krisztivel, Irénnel. Ott voltak Janiék is, velük együtt ebédeltünk a Viktória vendéglőben, ahol ott voltak a kanadai Ági, az anyja Gyöngyi, és a nagynénje. Minket Fábián Tamás vitt fel szombaton. Vasárnap pedig Anna. Itt aludtak nálunk szombat éjszaka Gedő Józsi a Dávid fiával.
 Kissé visszafele mentem az időben, de annak örülök, hogy mindenben megsegített az Úr!

2017. augusztus 2., szerda

Születésnap

Tegnap volt nemcsak Endrének, de Tamásnak is a születésnapja. Itt ebédeltek nálunk. Volt miccs és torta is. Jó hangulatba telt. Sokat beszélgettünk. Tamás jó magasra megnőtt, de finom, kedves gyerek maradt. Szeretem, mert szófogadó, és vele nagyon jókat lehet beszélni!

2017. július 31., hétfő

ENDRE SZÜLETÉSNAPJÁRA

Kegyelem és csoda
SZÜLETÉSNAPODRA
Kisné Ady Éva
Az időskor hozadéka,
hogy az ifjúkornak egyes napja
mire sokan úgy gondolnak
már belepte az idők pora
bent a szívben ott a nyoma.

Egy ilyen nap áll most előttem
azt mondom rá, hogy kegyelem!
Negyvenkilenc éve annak
része voltam a csodának
hogy karomban tarthattalak!

Augusztus elseje volt
világított a telehold
Szülőotthon szobájából
az addigi sok, sok jajjból
kicsendült a gyereksírás
egy anyának ez a csodás!
Teltek, múltak gyerekévek
gyűltek, gyűltek az emlékek
Szívemben zeng ma az ének
Köszönöm a Teremtőnek
hogy már olyan naggyá lettél
gyermekidnek apja lettél!

Oldaladon feleséged
szerelmével ő kényeztet
fiaid mint két sudár fa
hajlik boldogan válladra,
addig, míg mi idehaza
Buzgón foglalunk imába!

Van, hogy könnyeim morzsolom
minden nap úgy imádkozom:
- Istenem! Védd meg a családom!
Mindnek nevét sorba mondom
Te vagy Endre mindig első
Hulljon rád az áldáseső!

Ma becsomagoltam neked
néhány sorban e kis verset
szeretettel átkötöttem
egy-két könnyem letöröltem
majd égi postára tettem.
Ez a napnak ajándéka!
Olvashassa drága fiam,
nagy kegyelem, és egy csoda,
születése e világra! Boldog SZÜLETÉSNAPOT kíván Apuka, Anyuka Békésről 2017.


2017. július 29., szombat

Minden nap kegyelem

Minden nap kegyelem

Elcsodálkoztam sokszor azon, hogy Isten hogyan szól bele az életünkbe. Van, amikor a csendben szól, máskor tragédia kell ahhoz, hogy felrázzon abból a szellemileg alvó állapotból, amiben vagyunk. Ezt a történetet is azok közé sorolom, amit nem mindennapi eseményként tartok számon.
Az iskolából egy jókedvű társasággal utaztunk hazafele a vonattal. A fülkében együtt voltam a testvéremmel Annuskával, aki akkor tizedikes volt, a többi tanuló nyolcadikos, az én osztályomból. A döcögő vonat már feleúton volt Petruzsényból Lupény fele. Beérkeztünk az iskroni állomásba, ahol csak annyit állt a vonat, hogy bevárja a Lupényból érkező vonatot, ami aztán Bukarest felé veszi az irányt. Mint általában, most is idejében beérkezett, és kiindult, folytatni útját velünk ellenkező irányba. Ebben az állomásban csak két sínpár létezett. A mienk, és a másik, amelyiken már elhaladt a Bukaresti vonat. Az ablak mellett ültem, kifele bámultam és hallgattam a többiek jókedvű csacsogását. A vonatunk kiindult az állomásból, de egyszer egy nagy fék, hirtelen megálltunk. Még ma is emlékszem, azt kérdeztem, hogy -na mi van? Kíváncsian néztük, mi történik, de nem volt idő kíváncsiskodni, mert mint egy szempillantás, úgy suhant el a mellettünk való vágányon három tehervagon mozdony nélkül. Dermedten néztem, a többiek is a hátam mögül, ahogy a sebesen száguldó tehervagonok utolérik azt a vonatot, amelyikben az emberek mit sem sejtve a veszélyt, utaztak, azaz utaztak volna. Egy kanyarban történt a baleset, ezért jól látható volt. Egy óriási csattanás, majd kidőlt vagonok. Sokan leugráltak a vonatunkról, megnézni mi történt. Annuska is leszállt, és elment megnézni. Vissza sem szállt, amikor az állomásfőnök kérte az embereket, hogy üljenek vissza, mert elindítja a vonatunkat. Engem annyira fölkavart az esemény, hogy otthon alig tudtam elmondani mi történt. Vártuk haza Annuskát. Ő egy késői vonattal érkezett haza, de mintha nem önmaga lett volna. Amiket elmondott, nagyon megrázó volt. Látta a halott tetemeket, kártyával kezükben, mások összekeveredve a szénnel, ami a tehervagonokban volt. Elmondta, hogy sírt a váltókezelő aki egy katona volt, mert nem tudta hirtelen eldönteni amikor értesítették, hogy elszabadultak a tehervagonok, hogy melyik vágányra eressze, hogy a katasztrófa minél kisebb legyen?
Akkor este egész családunk mély hálával állt az Úr előtt, hogy megoltalmazott a mi Istenünk.
Ez nagyon meggondolkoztatott engem is, de Annuskát egész lelkében megrendítette. Lehetett volna ez az utolsó perc. Hogyan talált volna az Úr? Az Annuska életében valódi Pálfordulás történt. Az Úrnak még terve volt vele is, velem is. Még most is köszönöm az Úrnak, hogy várt rám!Vigyázott rám. Elmondhatom, hogy minden nap kegyelem!!

2017. július 21., péntek

Attila és Szilvi Torontóban

Tegnap érkeztek meg Attiláék Endréékhez . Ma hozta haza Anna Tamást és Vikit Panitból.  Hála az Úrnak, megőrizte Attiláékat is, Annáékat is útjukban! Én ma ujra lekvárt főztem abból a barackból, amit a tegnap adott Anna! Remélem, lesz lekvár bőséggel télen. Jó az Úr ! Minden nap tapasztalom!  Itthon béke, nyugalom.

2017. július 20., csütörtök

Tábor

Ez a nyár is hozta magával a sok gyümölcsöt . Annáéknak roskadásig termett a barackfája, így befőztem lekvárt is és befőttet is. Aztán a nyár a táborokkal jár, és ezen a nyáron is úgy ahogy a már elmult nyarakon Kőröstarcsára sütöttem fánkot a gyerekeknek. A tegnap vittünk ki kb. 120 bd-ot, aztán meglátogattuk Erdei Andit, és neki is vittünk egy nagy tál fánkot.  Anna ma megy a gyerekekért, hogy hazahozza őket Panitból. Voltunk nála , mert még mindig volt barack a fán, felszedtük, adott nekem is, a többit vitte Panitba.  Hála legyen az Úrnak mindenért ! A sok áldásért, az erőért, a békéért!