2017. február 25., szombat

Minden perc ajándék Istentől

"Minden reggel emlékeztetnem kell magam arra, hogy minden perc és lélegzetvétel ajándék.
 Lehet, hogy az élet nem minden esetben olyan, mint remélem, mégis értékes és ki kell hoznom belőle a legtöbbet!
  Ma  elkezdek  úgy élni, mint az, aki tudja élete értelmét!"

2017. február 22., szerda

Fürdő

Újból  élünk azzal a lehetőséggel, hogy a békési termál vízben fürdünk. Ma kezdtük el. A bérletünk a tavaly lett kiállítva 10 napra, de még ebben az évben júniusig kihasználhatjuk. Különben erre a 2017-es évre is adnak kétszer 20 alkalmat ingyen. Most nagyon jól jön a fürdőzés, hisz hétfőn az ágyat nyomtam, annyira fájt a derekam. Remélem segít a víz, de jobban hiszem, hogy az Úr az én segítségem . Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm!!!

2017. február 21., kedd

Temetések

Sajnos, az utóbbi időben gyakran volt temetés a családunkban. Február 15-én meghalt Nagy Eszter
Új Ősben  Ő annak a Kis Feri sógoromnak volt a lánya, akit tavaly 2016 nov. végén temettünk. Alig volt vége a hantolásnak, jött a hír, hogy Gyurinak egy másik testvére, Veressné Rózsika is elhunyt. Gyurinak a kilen c testvére közül már öt hazaköltözött az Úrhoz!

újabb festményem: Alföld

u

2017. február 8., szerda

Pannika részére írva

                                                             Harminc év

Csupán időtöredék a végtelenben
de, jó egyharmad az ember életében.

Köröttem emlékek rajzanak
ilyenkor elfogynak a szavak,
valahol, mélyen csak a szív beszél
de, míg fel nem kapja
emlékeim a szél
hogy szárnyaljon újra vele
a végtelen jövő fele.
Hangosan hadd szólok róla
milyen volt 30 év
sok, sok mindennapja.


Valamikor 1987-ben
pontosan harminc éve ebben az évben
a nemes városvezetők
látták, sokan vannak idősödők.
Azt határozták Békésen
legyen egy olyan klub, otthon,
segítségre szorulók, idősek részére
ahol élni fog a szeretet, a béke
,s mellé még nyújtanak
sok minden mást, egyszóval
kimondva, áldott gondoskodást!

Emlékszem, mintha csak ma lenne
akkor léptem a „nagybetűs” életbe
Tele voltam sok, sok kérdéssel
de fiatalos, akaratos reménnyel
léptem át a küszöböt
ami aztán 30 évig ide,
e házhoz kötözött.
Mintha látnám az első érkezőt
Ő is új volt, akárcsak én,
csak én fiatal, ő pedig vén.
Kérdezett mindent, mi lesz itt hát?
mire feleltem: megbecsüljük magát!
terjedt a hír, hogy itt nagyon jó lenni
aztán jöttek sorban, jött a többi.

Az évek alatt tapasztaltak
gyakran visszaigazolták
mit nyújt egy olyan közösség
hol a segítés nem csak kötelesség,
emberi természet nemes terméke
benne a jóság, szeretet öröme.

Mindig volt jól szervezett program,
elmondhatta bárki: -jól érezem magam!
.S, jól érezte minden lakó magát
úgy tekintette, mint saját otthonát.
Az öröm is mindenkié volt
mikor erről valaki beszámolt.
mások nyomorát is együtt hordoztuk
ilyenkor könnycsepp gyöngy
valahova koppanva gurult.
De, hogy oldódjon mindenkinek
ügye, baja és a gondja
szétfútta egyszerre a klubunk programja.

Hát álljon itt néhány,
ám sokat sorolhatnék
az időből így hamar kifogynék:
– virágos névnap,- tortás születésnap ,
sütés főzés, pedikűr és masszázs
nem maradhatott el a sok jó kirándulás.
Élménydús napok miben rejtve voltak
más klubokkal kötött meghitt barátságok.

Itthon pedig kétszeri étkezés, alapellátás
,gyógyszeres kezelés, szakorvoshoz jutás
,Lelkünkről sem feledkeztek meg,
minden héten jöttek hivatott lelkészek,
hirdessenek nékünk Isten üzenetet.

Türelmetek kímélve nem sorolom tovább
mi mindent együtt éltünk e kis fészekben át.
Úgy érezzük magunk,
mint egy nagy- nagy család.
Már reggel reménnyel, széles mosollyal
úgy köszöntjük egymást.

Ma megpróbálom megköszönni nektek
a pillanatot, a mosolyt, a szeretetet.
Mibe ezt a napot felöltöztettétek.
S, azt a 30 oly gazdag gyönyörű évet
köszönöm Istennek és köszönöm nektek!

Kisné Ady Éva

2017. január 30., hétfő

Vonatjegy

Vonatjegy

Ha visszatekintek a mögöttem hagyott évekre, azt kell megállapítanom, hogy két pont között zajlott az élet: vagy  énekeltem az Úrnak, volt, hogy hangosan, de legtöbbször a szívem mélyén, ott fakadt a hála ,máskor "nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam!" Jónás 2 /3.
 A következő történetem mindkettőről szól.
  Nyolcadikos gimnazista voltam. Akkor még hét elemi után tettünk felvételi vizsgát  gimnáziumba. Városunkban nem volt magyar nyelvű gimnázium, így a 25. km-re levő városba ingáztunk vonattal. Szokásom volt, hogy előtte való nap bepakoltam a táskámat a következő napra. Ekkor is így történt. Este először mindent kipakoltam, majd órarend szerint mindent be, csakhogy egy dolog elkerülte a figyelmemet. Elfelejtettem a bérletet betenni a táskámba. Reggel, mint aki úgy tudja minden rendben, indultam a vonathoz.  Osztálytársakkal és nővéremmel aki két évfolyammal feljebb volt, ültünk együtt a fülkében. Nemsokára ahogy kiindult a vonat az állomásból, már jött is a jegykezelő. Nem kérte a bérletet,mert mindnyájan szóltunk, hogy "bérlet"! Továbbment. Fogalmam sem volt róla, hogy az én bérletem otthon lapul valahol a tegnapi könyveim között. Valamelyik szünetben vettem észre, hogy a bérletem nincs a táskámban. Félelem fogott el. Most mi lesz? kérdeztem magamban. Nagyon szigorúan büntették  azokat akiknek nem volt jegyük. Izgalomban teltek el az órák. Az is ki volt zárva, hogy gyalog tegyem meg az utat, mert esett az eső. Órák után a padtársnőm megkért, hogy menjek  vele a papírvoltboltig, hogy vásároljon füzetet. Egy kis kerülőt vett igénybe, mert a városon keresztül vitt az út, de nem utasítottam vissza, gondoltam , valahogy felejtem a problémámat Észre  sem vettem, hogy az eső nagyon csapkod, annyira magam alatt voltam. Míg álltam a bolt előtt, imádkoztam, hogy legyen az Úr segítségül nékem. Még ki sem jött a padtársam, amikor láttam, hogy az üzlet előtt a földön hever az esőben egy öt lejes. (román pénz). Pontosan annyi, mint amennyibe kerül a vonatjegy! Ujjongva vettem fel. A padtársnőm tudott a problémámról, és ő is csodálkozó, nagy szemekkel nézett, és azt mondta: Évi , te szerencsés vagy! Én erre azt feleltem, hogy ez nem szerencse .A Jó Isten segítsége! Meghallgatott!
. Örömöm volt, és mintha levegő feszített volna belülről .Énekeltem. Alig vártam, hogy elmondhassam a többi vonatos társaimnak is az örömöet! Addig sem leltem pénzt, azóta sem. Amikor a legnagyobb szükségem volt rá, akkor jött a segítség! S.D.G.

m

Munkahely-keresés

Munkahely
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; Zsolt 77 /12.
Csodálatos dolog megtapasztalni, hogy van egy Úr a világ felett, aki tud vívódásaimról, izgalmaimról. Tud rólam, ha szükségben vagyok, de akkor is követ, ha öröm tölti be szívemet. Ott van, amikor könnyet törölök, de ott van és együtt örül velem amikor kisimul az arcom az átélt örömtől. Történések sorozatában tapasztaltam és máíg tapasztalom jelenlétét.
Családommal a hetvenes évek dereka táján költöztünk dél Erdélyből vissza a szülőföldem vidékére Zilahra észak Erdélybe. Körülbelül . 500 km-re maradtak el a megszokott hegyek, a gyülekezetem, ami lelki otthonom volt, valamint munkahelyem.
Zilahon a férjem aránylag elég hamar kapott munkát, de én éveken át zörgettem állásért eredménytelenül. Férjem fizetéséből nagyon szűkösen éltünk. Amikor már feladtam az álláskeresést, akkor értesítettek a munkaügytől, hogy van munka, és ha nem fogadom el, akkor a munkaügy a továbbiakban ha lesz is állás valahol, nem engedélyezik, mivel az általuk felkínált állást nem fogadtam el. Nem volt kifogásom, jöhet bármilyen munka, csak segíteni tudjak a családi kasszán. Egy gyapotgyár kapujához szólt az állás. Elfogadtam. Nem volt nehéz, ellenőrizni kellett a gyár területére belépő és kilépő személyeket igazolvány szerint.
Örültem, hogy van munkám, de az örömöm hamarosan ürömmé változott, amikor három hét elteltével egy rendőr jött a munkahelyemre, és kérdezte, hova járok vasárnap? Kik a felmenőim? Amikor a rendőr kérdezett, eszembe jutottak azok az izgalommal teli esték, amikor édesapámat vártuk haza a rendőrőrsről a hatvanas években az erdélyi ébredés idején. A rendőr távozott, de rövid idő elteltével telefonon értesítettek, hogy jelenjek meg a rendőrségen. Kértem a férjemet, hogy nagyon imádkozzon értem, mert nagyon izgatott voltam. Azt sem tudtam, mit kell mondjak a rendőrség portáján. A nevem bemondása után mondtak egy szobaszámot, ahol aztán két rendőr várt. Érdekes módon, minél jobban üvöltöttek rám, úgy csillapodott az izgalom, a feszültség bennem. Azt kérdezték, hogy miért nem írtam bele a felvételi kérvényembe, hogy baptista vagyok? Mikor azt feleltem, hogy senki nem kérdezte, nem tudhattam, hogy egy munkahelyi kérelembe bele kell írni a vallási hovatartozást. Akkor aztán keményen értésemre adták ők, hogy két hét alatt keressek más munkahelyet, különbem „N” betűvel bontják a munkakönyvemet, ami azt jelenti, hogy büntetett,és ha bárhol kapnék állást, nem vehetnek fel bizonyos ideig, valamint minden addig megszerzett jogomat elveszítem.
Amikor hazaértem, férjem kérdezte, hogy, hogy volt? Sírva mondtam, hogy kiabáltak, üvöltöttek rám. -Ne bánkódj! -mondta. -a megoldás az Úrnál van! Másnap már írásban is megkaptam a rendőrség határozatát. Férjem tanácsolta, hogy írjak egy kérvényt a gyár főnökségéhez, hogy a gyárba vegyenek fel dolgozni. Én tudtam a legjobban, hogy a gyárnál nincs felvétel, hisz engem értesítettek a titkárságról, hogy ha bárki jön felvételi kérelemmel, utasítsam el, mert felvételi stop van, mégis megírtam a kérvényt. Jelentkeztem a titkárságon, hogy be akarok menni az igazgatóhoz kihallgatásra. A titkárnő kérdezte, mit akarok? Mondom, hogy felvételt a gyárba. Ő dühösen kifakadt, mondva, hogy- nem értette kérem, hogy nincs felvétel? Kitartottam, hogy bemegyek az igazgatóhoz. Még várnom kellett, addig is gondolatban beszélgettem az én mennyei Atyámmal. Amikor beléptem az igazgatóhoz, azt kérdezte, mi a baj? Mondtam, hogy nem dolgozhatok a kapunál. -Miért? Kérdezte.-Mert hívő vagyok. -válaszoltam, és átadtam a határozatot.
Akkor az igazgató elkérte a kérvényemet, aláírta, lepecsételte, és azt mondta : -nálunk a hívő emberek is dolgozhatnak! Könnyek között köszöntem meg, ő csak mosolygott.
Megtapasztaltam, hogy az én Uram hallja amikor zörgetek, és hatalma van kinyitni a bezárt ajtót is!
 Máté 7:7 Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! 8Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak
Ha ezernyi nyelvem volna, akkor sem tudnám kifejezni hálámat az Úr fele. Mindenért Istené a dicsőség!!

Kisné Ady Éva