2016. november 5., szombat

Leona születésnapjára

SZÜLETÉSNAPRA
Szeredainé Ady Leonának
Szívből köszöntünk ma drága Leona!
Tudd meg, téged nem felejtünk soha!
Isten a szívünknek ajándékozott
mikor anyád a kórházból kihozott.
 Örültünk, hogy Tibor és Attilának
Csodálatos leszel  játszópajtásnak
Így is történt hát, együtt volt a csapat
És ebből egy örök barátság fakadt.
Nemcsak mint unokatesók
Tartottatok össze
Hanem mint szomszéd, jó barát
Nem vesztetek össze
Te már kiskorodtól
etetted az embereket
Persze csak azokat
akik lángost venni mentek.
A Nagy Mester téged nagyon szeretett
mikor alakított, formált, teremtett.
Gyönyörű műve vagy te az Istennek
Gondolom, magad azért el nem hiszed.
Nemcsak szépet formált belőled az Úr
hangot is adott rá, elég pazarul.
Felnőttként is gyöngéden szeretett
Amikor rendelt  hozzád illő férjet!
Isten áldása tovább folytatódott
mikor két ügyes fiúval  megáldott
Az a mosoly, amit nálad  ismerek
Folyton lássák rajtad, akik ismernek!
 Nemcsak kik ismernek, azoknak is
 akik nem kapnak,osztogasd a mosolyt!
 mosolyoddal tedd szebbé a világot!
Hadd érezze meg mindenki körűlted
Hogy  fiatalon az Úré lett szíved!
Drága Leonám légy örökre áldott
napsugár ragyogja be minden  napod!
Szeretettel Évi nénéd és Gyuri bátyád

2016. november 1., kedd

Ilonkára emlékezek

Ma  arra a levélre gondolok, amit még ma is több mint 25 év után őrzök. Drága Sógornőm  nagyon messze lakott tőlünk, a Fekete -tenger partján , Kostancán élt. Utolsó levelében írta " Drága Évi ! Ott, messze túl a Jordánon, mi ketten találkozunk!". -Nem telt bele két hónap, és átlépte a Jordánt. Igyekszem arra, hogy ott, túl a Jordánon találkozzunk!

2016. október 26., szerda

Ősszel az erdőben

Ősszel az erdőben

Szél indult útjára
az avart kavarja
szórja össze-vissza
amerre akarja.
Ahol még tavasszal
madárének hangzott
Őszül már az erdő
Ritkulnak a lombok.

Valakit követek
előttem a nyomok.
Nyomoknak nyomában
utána indulok.

Karjával fogta fel
a tövises ágat
Ő teste engem véd,
nekem az nem árthat.
Ő kapta a sebet
keze értem vérzett,
lábnyoma mutatja
nagy, kövér vércseppek
én értem, miattam
kínokat szenvedett.
Kegyelemből tette
mert szívem szerette.

Ma nem tehetek mást
követem lábnyomát
Arcát még nem látom
róla csak álmodom.

Ha véget ér az ősz,
s, őszebb leszek én is
oda ér az utam
ahol nincsen tövis.
az utolsó méter
mind közelebb van már.
Tárva van a kapu
a kapuban ott vár.
Jézus a nagy Király!

Kisné Ady Éva 2016 10.23.


2016. október 17., hétfő


A csendre figyelve

Bíborszín ég alatt
ahogy leszállt a nap, 
békés, édes, mély csend
pihent a fák alatt.
halkan a szél is csak
lábujjhegyen járt
meg-meg simogatta
kis fűszálak haját.

Már előbujt a hold is
ő világított rám,
orcámat fürkészve.
Ám, amint meglátta
magát a könnyemben
kesergett és eltűnt,
eltakarta magát
nem akarta látni
szemem, a szomorút.
meggondolva magát
sűrű felhőbe bújt.

Amikor köröttem
csak sötétet láttam
akkor éreztem, hogy
a baj itt van nálam .
.Hát, hogy is lehet az,
kérdezgettem magam,
hogy ily keservesen
sajnálgatom magam?

Csendben térdre hulltam
a harmatos fűre
Uram bocsánatát
kértem a bűnömre
Vegye ki a rozsdás
sértődékeny tövist
mi elvette mosolyom,
ezért sírtam most is.

Orcámat, mit addig
a keserű könnycsepp
oly bőven áztatta
kezdte szárítgatni
lágy szél fuvallata.
.
A hold is előbújt,
nézte onnan fentről
hogy arcom tiszta lett
nem ázik a könnytől.

Tündöklő kis fények
sorban előjöttek
Ragyogó fényükkel
mind nekem örültek.
Szívemben édes csend,
helyre állt régi rend.
A szemem is mosolyog
csillagokra csillog!


Kisné Ady Éva 2016 10. 13.

2016. október 11., kedd

Láttátok?

   Láttátok?
Láttátok az őszi falevelek hullását?
Láttátok a lemenő nap utolsó sugarát?
Láttatok pislogni égő gyertyabelet?
Láttatok megfáradt, ráncos, öreg kezet?

Már csendesen hulldogál
az őszi falevél
A nap álmosan pislog
nyugati féltekén
még egyet, kettőt rebben
hunyorog a gyertya,
fáradt, öreg két kezem
kulcsolom imára.

Uram,azt csak Te tudod,
mennyi van még hátra
Mikor érkezem már meg
abba az országba,
ahol nincs levélhullás,
csak gyönyörű tavasz
Szólíts meg ha menni kell
amikor csak akarsz!

Kisné Ady Éva 2016. 10. 04

120 évet jubilált a BÉKÉSI BAPTISTA GYÜEKEZET

Emlékezve a megtett útra

Az idő függönyét szétnyitjuk mögöttünk
ablakot tárva, a múltra emlékezünk
lelkünket lassan átmelegíti az emlék
egy hosszú színes múlt tárulkozik elénk.

Baptista missziónk korai kezdetén
fent a mennyből a Nagy Alkotó Isten
szétnézett ezen a vidéken és látta,
hogy szúró tövis és burjánzó gaz terem
nincsen aki jót tegyen, nincsen csak egy sem.

A Nagy Magyar pusztának lelke is puszta
már századok óta mély álmát alussza
és szólt:- követeket küldök e vidékre
hangosan kiáltsák: az álomnak vége!

Követek indultak, tették a dolgukat
törték a rögöt, vágták a kemény talajt
nem tartották szűknek a kiszabott utat
volt olyan, hogy botozás érte hátukat
És nem volt hiába ez az Isteni ügy
megnyíltak a szemek, és mint tavaszi rügy
élet fakadt, kinyíltak az alvó szívek.
A tanyavilágban áldották az Istent!

A szó szárba szökött, szerteszét ágazva
nyílt az égből Élő -Víz csatorna
Békés városára rálehelt az Isten
leheletére élet kelt, és már értek
rózsás aranyban a viruló vetések
125 éve lett itt Gyülekezet.

A Kőrös vize ha meg tudna szólalni
Hány bemerítésről tudna most fecsegni?
Még a Hold is látta a fehér ruhásokat
ahogy a víz partján titkon sorakoztak.
A Gyülekezet egyre nőtt, növekedett
amik itt történtek, messze híre terjedt.

De haj, sok- sok év jött és sok év elszaladt.
Ez a vidék is átélt nagyon sok vihart.
Volt nem egy háború, földrengés, árvizek,
már, már úgy látszott végük, minden elveszett.
Sok békési hordozott nehéz keresztet.

Belül is tomboltak, romboltak a vészek
voltunk erős széltől tépett, viharvertek
DE...!
dicsőség az Úrnak, megmaradt a fészek!!!
hiába tépte, rázta az idők szele
ma is láthatjuk, hogy nem bírhatott vele.

Az Isten eme népét nem ember védi
az Úr harcol érte féltőn dédelgeti.
Újra ott ragyog a szivárvány az égen
szövetséget kötött népével az Isten.
Jöhetnek keletről, vagy akár nyugatról
nem engedi kivenni erős markából!
Bízunk, hogy unokáink folytatni fogják
szent gyönyörűséggel az elkezdett munkát.

Az Úr tenyerébe metszette be nevünk
e metszetben ott áll múlt, jelen, a jövőnk
Legyen szívünkben remény, öröm ,vigasz
Jézus Krisztus tegnap, ma, s örökké ugyanaz!

Vége
Kisné Ady Éva