2017. november 14., kedd

Labor

Ma reggel laborba indultam. Volt Emőke, hozta a tejet, de visszamondtuk ez utánra.  Leolvastuk a gázórát Annánál is és nálunk is.
 A tegnap elkezdtem festeni egy képet Molnár Zoliéknak. Ma reggel találkoztam az apjával a laborban. Itthon Gyuri tüzet rakott. Béke és csend van. Tegnap küldtem Szilvinek névnapi köszöntőt. Megköszönte. Nem tudom, hogy ő, vagy Attila válaszolt.  Mindegyik gyermekemért buzgón imádkozok

2017. november 12., vasárnap

Békéscsabán voltunk

A Csaba-gyöngy kulturális központban volt ma a Körös vidéki testvériség Egy Gaspel kórus énekelt, és Kovács Gyula Nagyszalontáról , ő prédikált. Nagyon hangsúlyossá tette az imádság fontosságát. A központi téma : szentség, imádság és bizonyságtétel.
Visszaadtam a könyveket Szabóné Erzsikének. Mi vittük be Csabára Nagy Erikát, Gyaraki Editnek a barátnőjét, és hoztuk is haza. Beszéltem Attilával, a Wessibe voltak imaházba.

2017. november 9., csütörtök

Szomorú

Kedden jöttek Attiláék. Este érkeztek, nem készítettem csak kevés vacsorát, mert nem tudtam, hogy Gyulán ettek .e? Kacsamellet sütöttem. Már amikor megérkeztek, láttam Szilvin, hogy baj van . Tegnap voltam Attilával Kis Csabinál a munkahelyén , voltunk a Sparban húst venni, és voltunk Annánál is, leszerelni a Thomhoz a hozzátartozó készüléket, amit le kell adni December 17-ig. Ma  ebéd után mentek vissza, de változatlanul szomorú, zárkózott volt, Attilának sem volt kedve. Imádkozni fogok értük. Mindent bevetettem, hogy oldjam a feszültséget. Sütöttem fasírtot, kavartam ki padlizsánt, töltöttem paprikát, káposztát, de semmi!! Elolvastam a mára kijelzett igét az Áhitatból, nem reagáltak.  Fáj, nagyon fáj!!
   Meghalt Krisán István, holnap temetik Békéscsabán. 58 éves volt. Hiányozni fog nemcsak a feleségének, családjának, de a gyülekezetnek is. Hirtelen jött a halála, munkahelyen.  Nem tudjuk, mikor szólít haza az Úr!!   Legyünk készen!! Nemsokára készülünk imaházba. Hátha átbillent engem is, kapok újabb erőt, lelki békét  Attiláék miatt. 

2017. november 6., hétfő

Elmentek Tiborék, jönnek Attiláék

Nagy örömünkre tegnap itt voltak Tiborék a gyülekezetben délelőtt a két kis lurkóval. Nagyon kedves két kis teremtés.Három körül mentek vissza Pécelre A tegnap du. elmondtam egy költeményt, mert az Ige a gonosz és hűséges szolgáról szólt, és arra gondoltam, hogy nem szabad a talemtumot elrejteni, mert azt az Úr majd számon kéri. A tegnap este miután hazajöttünk az imaházból, kaptuk a hírt, hogy Texasban lelőttek 26, baptista testvérünket a templomban.  . Ma levélseprés volt, főztem, takarítottam, voltam Annáéknál szellőztetni, délután volt Pannika imádkozni többek között a Texasiakért, Emőkéért és a Köröstarcsai asszonyokért.

2017. november 4., szombat

Vasárnapra készülök

Ilyenkor szombaton mondig több a tennivaló. Ma kisütöttem csirkemellet, majd próbálkoztam kürtőskalácsot készíteni. Elég jól sikerűlt nem az alakja, az ize. Ennek a keményhéjából nem megy afogam alá a dió, vagy egyéb. Kis oihenő után Gyurival összeszedtük a faleveleket, zsákoltuk, majd porszívózás, levesfőzés. Azért maradt időm lelki táplálékra is. Nagyon építő jellegüek a "Csendes percek" az interneten.  Most jó melegben vagyok, úgy írok. Kint is jó az idő . Tiborék csak holnap jönnek be ebédre, de lehet az imaházba is. Jó lenne!  A Bohus Tamásért imádkozom, mert leesett a biciklivel és összetörte az arcát. Infuzión van!

2017. november 3., péntek

Egy különös éjszaka

Egy különös éjszaka

Az ősz korán beköszöntött a Déli Kárpátokba. A hegyek már büszkén mutatták hóval borított hátukat, és míg derekuk kopaszon állt, addig lábukat színes avar takarta.
1963 novembere volt.
Szombat reggel amikor iskolába igyekeztünk, élvezettel szívtam magamba a friss, hűvös levegőt. Valami nagyon tágította a keblemet. Jellemző rám, hogy a bánatot sem, az örömöt sem tudom nagyon takargatni. Már alig vártam, hogy vége legyen az óráknak és hazaérkezzek. Otthon készülődés. Vasaltam a fehér ruhámat, s míg a vasaló vígan siklott a ragyogó fehér anyagon, arra a napra gondoltam, amikor a megszámlálhatatlan nagy seregben én is ott leszek, és az Úr azt mondja:-” Ezek azok, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében.”
Kissé türelmetlenül vártam, hogy az óra mutatója haladjon az éjfél 12 felé.
Mintha ma is látnám azt a kis csoportot, közte magamat is, amint az éj sötétjében csendben haladt, csak a cipők kopogása hallatszott a kövezeten. A város aludt. Kevés otthonból szűrődött ki halvány fény. Szüleim nagyon örültek, hogy az utcai lámpák is sötétben maradtak, és utunkat sem háborgatta a szekuritáté szigorú őrszeme. Isten fedezékében voltunk rejtve. A hold sem mutatta magát, a sűrű felhőből lassan eleredt a gyenge havazás. A nővérem és én boldogan szorongattuk fehér ruhánkat a hónunk alatt, míg szüleink féltő szeretettel kísértek. Amilyen csend volt körülöttem, olyan hangos volt a szívemben a zene, hiszen minden lépés olyan volt, mintha egy ének ütemére léptem volna!„Isten kegyelme rám talált, Isten kegyelme rám talált, fenn hirdetem, bár érdemtelen, hogy Isten kegyelme rám talált”-zengte a szívem a dallamot, vagy inkább a szavak értelmét.
Vagy két kilométernyi út után megérkeztünk egy tömblakásba ahol már vártak drága Testvéreink.
Egy Szilágyságból érkezett lelkipásztor vállalta a kockázatát, hogy elvégzi a bemerítés szolgálatát, és a gyülekezetvezető testvér és családja ajánlotta fel otthonát az alkalomnak. A tömblakásokba akkortájban nagy, kétszemélyes kádak voltak beépítve. A város természeti adottsága miatt sohasem szűkölködött vízhiányban, így megoldható lett a bemerítés. Bár az éneklés nagyon halk volt, mégis ünnepélyes, boldog hangulat töltött el. A szemekből örömkönnyek törtek elő, s már eltűnt az ellenségtől való félelem. Nővéremmel együtt részesültem a bemerítésben. Az Igém: „ Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az Élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Jel.22 / 14.
Azóta mosogatom a ruhám, hogy jogom legyen az Élet fájához és bemehessek a Városba!
Erre várok!
Kisné Ady Éva