2018. március 10., szombat

Jákób kútjánál


Jákób kútjánál

Forró levegőt fúj arcomba a déli szél
ilyenkor a falú népe
a tikkasztó melegtől
elbújva henyél.
Szomjazom.
Nesztelen felveszem
üresen kongó korsóm .
Olyan, mint én vagyok
üres és kopott
korsómra lelógnak a rongyok

Egyedül, megyek
lábam alatt por és kövek,
szememben keserű könnyek,
nevemen szégyenfolt,
a szeretet nagy ívben otthagyott.

Hosszú az út, verejtékezek.
Hiányoznak azok a kezek
mik megtörölnék fáradt arcomat
egyedül vívom harcomat.
Viszem üres korsóm,
üres szívem, terhes múltam.
Vágyom a vízre,
hogy eloltsa szomjam.
Végre! Feltűnik a kút!
Jákob kútjánál
véget ér a hosszú út,
véget ér a múlt.

Jákob kútjánál Valaki ott áll.
Valaki ott van Valaki ott vár.
Szomjazó lelkemre
soha nem érzett szelíd béke száll.

Mindent tud rólam
tudja a jelenem, tudja múltam.
Jövőt kínál, Élő vizet
élő kútból nékem kínál.

Ki lehet Ő?
Isten? Ember:?
Felismerem: Ő az Istenember!
Hozzá hasonló a kerek földön nincsen.
Eloldotta szörnyű rabbilincsem.
Szomjat oltott.
Élő vízzel élő kútból megitatott !
.
Már futok is a hírrel frissen
mondom mindenkinek
hogy közénk jött az Isten!
Tele korsómat örömmel viszem
boldog a szívem.
Neked is kiáltom,
néked is kínálom!
Nála ihatsz Élő vizet ingyen!
Kisné Ady Éva 2018