2013. október 16., szerda

Isten a csodák Istene!


Isten a csodák Istene!

Isten nem hiába csodák Istene,
földi életünk is, csodákkal tele!
Csoda ha új napra nyithatom szemem,
midőn sokan élnek vakon,Istenem!
Csoda, hogy hálára nyithatom a szám,
midőn legtöbb ajkról, panasz szava száll.
Csoda ha megvetem reggel ágyamat,
bénát ágyban talál hajnal, alkonyat.
Csoda ha ruhámat még felölthetem,
mikor sok beteget, öltöztetni kell.
Csoda, hogy ép testben tudhatom magam,
midőn sok embernek csonkolt teste van.
Csoda ha mozdulhat lábam és kezem,
béna ember nem tud állni, járni sem.
Csoda ha hallhatok éneket, zenét,
süket, odaadná érte mindenét.
Csoda, hogy még élek, bár próbák között,
már sok próbált testvér, mennybe költözött.
Életünket kicsiny csodák képezik,
ámde valamennyi, Attól érkezik,
Aki azért adott életet nekünk,
hogy létezéséről, hűn vallást tegyünk!
Legszebb csoda viszont, ma még rejtve van,
arra várunk egyre többen, boldogan.
Midőn szebb új testben szállunk légen át,
s megláthatjuk: lelkünk aranyvárosát!
Ragyogása csodás, mint egy drágagyöngy,
hozzá hasonlítva, földünk sárgöröngy.