Harminc év
Csupán időtöredék a végtelenben
de, jó egyharmad az ember életében.
Köröttem emlékek rajzanak
ilyenkor elfogynak a szavak,
valahol, mélyen csak a szív beszél
de, míg fel nem kapja
emlékeim a szél
hogy szárnyaljon újra vele
a végtelen jövő fele.
Hangosan hadd szólok róla
milyen volt 30 év
sok, sok mindennapja.
Valamikor 1987-ben
pontosan harminc éve ebben az évben
a nemes városvezetők
látták, sokan vannak idősödők.
Azt határozták Békésen
legyen egy olyan klub, otthon,
segítségre szorulók, idősek részére
ahol élni fog a szeretet, a béke
,s mellé még nyújtanak
sok minden mást, egyszóval
kimondva, áldott gondoskodást!
Emlékszem, mintha csak ma lenne
akkor léptem a „nagybetűs” életbe
Tele voltam sok, sok kérdéssel
de fiatalos, akaratos reménnyel
léptem át a küszöböt
ami aztán 30 évig ide,
e házhoz kötözött.
Mintha látnám az első érkezőt
Ő is új volt, akárcsak én,
csak én fiatal, ő pedig vén.
Kérdezett mindent, mi lesz itt hát?
mire feleltem: megbecsüljük magát!
terjedt a hír, hogy itt nagyon jó
lenni
aztán jöttek sorban, jött a többi.
Az évek alatt tapasztaltak
gyakran visszaigazolták
mit nyújt egy olyan közösség
hol a segítés nem csak kötelesség,
emberi természet nemes terméke
benne a jóság, szeretet öröme.
Mindig volt jól szervezett program,
elmondhatta bárki: -jól érezem
magam!
.S, jól érezte minden lakó magát
úgy tekintette, mint saját otthonát.
Az öröm is mindenkié volt
mikor erről valaki beszámolt.
mások nyomorát is együtt hordoztuk
ilyenkor könnycsepp gyöngy
valahova koppanva gurult.
De, hogy oldódjon mindenkinek
ügye, baja és a gondja
szétfútta egyszerre a klubunk
programja.
Hát álljon itt néhány,
ám sokat sorolhatnék
az időből így hamar kifogynék:
– virágos névnap,- tortás
születésnap ,
sütés főzés, pedikűr és masszázs
nem maradhatott el a sok jó
kirándulás.
Élménydús napok miben rejtve voltak
más klubokkal kötött meghitt
barátságok.
Itthon pedig kétszeri étkezés,
alapellátás
,gyógyszeres kezelés, szakorvoshoz
jutás
,Lelkünkről sem feledkeztek meg,
minden héten jöttek hivatott
lelkészek,
hirdessenek nékünk Isten üzenetet.
Türelmetek kímélve nem sorolom
tovább
mi mindent együtt éltünk e kis
fészekben át.
Úgy érezzük magunk,
mint egy nagy- nagy család.
Már reggel reménnyel, széles
mosollyal
úgy köszöntjük egymást.
Ma megpróbálom megköszönni nektek
a pillanatot, a mosolyt, a szeretetet.
Mibe ezt a napot felöltöztettétek.
S, azt a 30 oly gazdag gyönyörű évet
köszönöm Istennek és köszönöm
nektek!
Kisné
Ady Éva
