2017. június 30., péntek

Indulás!

"017 06 28

Meglepetés

 Attiláék nagyon megleptek, hisz lejöttek hozzánk anélkül, hogy tudtam volna róla. Ez kedden történt, junius 27.-én Megkértek, hogy ne főzzek másik napra. Szerdán kocsikkal, Anna Tamás, Viki, valamint Attila, Szilvi, apuka és én bekocsikáztunk Békéscsabára, és ott köszöntöttek fel a születésnapomon. Nagy meglepetés volt, mert még születésnapot ilyen körülmények között nem tartottunk. Idáig az volt a szokás, hogy én főztem itthon, összejött a család és felköszöntöttük az ünnepeltet. Régen csak egy puszit kaptunk amikor gyerekek voltunk,( sőt még az én gyerekeim is amikor még gyerekek voltak) vagy még azt sem, volt olyan is, hogy már elmúlt észrevétlen. Most más világ vesz körül, minden változik.Az a fontos, hog




y szeressük egymást!

2017. június 19., hétfő

Gyuri hazajött a kórházból

Tegnap Kőröstarcsán voltam imaházba. Délután Annáékkal meglátogattuk Gyurit a kórházban Annával , Tamással és Vikivel.  Szerdán voltam még bent nála. A szokásos egy hetes infúziós kezelésen volt. Itthon képeket festettem addig.  Egyik nap Viki is velem volt, és itt is aludt.

2017. június 14., szerda

Titok


Titok

Régen gyakran foglalkoztatott
a létezés misztériuma.
Szerettem volna belelátni
Teremtőm titokszobájába.

Arra már korán ráébredtem,
hogy Istennek terve van velem.
Gyakori kérdéseim voltak
-miért épp ebbe a családba
csöppentett az ég és föld Ura?
Mikor , és hol dőlt el, ki legyen
a szülőm, népem, hazám, sorsom?
Ezekre a kérdéseimre
a választ azóta sem tudom.
Egyet viszont biztosan tudok
Valaki a mennyből vigyáz rám
s, készíti égben a koronám.
Kisné Ady Éva 

Útitárs

Valahonnan, a végtelenből
Jött felém fenségesen az Úr
én szennyes ruhám ráztam vadul
Remegve elindultam felé
Szorongó szívemnek a szennyét
megtörve terítettem elé.

Csoda történt .Ő hozzám hajolt
nem ítélt, hanem megbocsájtott.
Átölelt szerelmesen Isten
s, én a kezem kezébe tettem.
ami elérhetetlennek tűnt,
a kétség, félelem mind megszűnt.

Az örömöm nem látott határt
Már szárnyaltam, mint a sasmadár.
Énekeltem: nagy a kegyelem!
Mindenütt a Jézus jár velem!

Ma is Vele járom az utam
egy nagy Király az útitársam!
Kisné Ady Éva 2017 06 14


2017. június 13., kedd

Ujra festek


Séta

            Találkozó a folyónál

Friss szellő simogatta a fák lombjait, virágokat, arcomat. Sétára indultam. Kettesben akartam lenni az Úrral. Vágytam a találkozóra. Annyira belemélyedtem gondolataimba, hogy szinte észrevétlen a z Élő -víz csatorna egyik mesés hídján tértem magamhoz. Tekintetem a víz tükrére esett, ahol a nap fénye sziporkázott, hintve sugarát körkörösen csillogva. Magával ragadott a csodálat.
Reggeli igémet a Biblia első lapjaiból olvastam, s talán ez ihletett arra, hogy gondolataim több évezrednyire vittek vissza az időben. Megengedte, hogy lássam az Íráson keresztül, ahogy a nagy Alkotó a világteremtéskor elválassza a világosságot a sötétségtől. Azóta van fény és sötétség, nappal és éjszaka.
Gondolataim a fény körül forogtak. Milyen nagyszerű a fény. Az Írás is rögzíti” És látta Isten, hogy jó a világosság.” És helyezett az Isten világító testeket az ég mennyezetére : napot, holdat és milliárdnyi csillagot, hogy világítsanak.
Valami jóleső érzés kerített hatalmába amint a vízben tükröződött a napsugár, s már csak azt vettem észre, hogy Akire vártam, eljött a találkozóra! Nem volt nehéz felismerni, ragyogott. A Fény maga volt.
Egy nagyot léptem előre az időben. Eszembe jutott saját történetem s monológban beszéltem az Úrral:
_ Drága Teremtőm! A Te jóakaratod velem volt már a születésem előtt és készítettél egy rám szabott, egyéni tervet. Világra jöttem. Növekedésemre vigyáztál, szépen felnőttem.
Kegyelmedből egy védőburok volt a családi fészek. Gondoskodtál, arról, hogy látó emberek vegyenek körül. Ők nem úgy látták a világot mint én. Valami mást láttak. Többet, szebbet, értékesebbet. Az örömük akkor sem tűnt el arcukról, amikor rögös úton jártak. Kutattam, mi lehet az? Mit látnak ők, amit én nem? Nem hagytam fel, nem adtam fel, figyeltem….és akkor..segítettél nékem. Felismertem, hogy nem látok lelki szememmel. Kiáltottam
_ Emlékszel Uram? Zokogtam. -Uram könyörülj rajtam! Úgy kiáltottam, mint az a két világtalan az út szélén akiken Jézus könyörült (.Máté 927-30.)
Örökre feledhetetlen a nap, amikor betört a Fény a szívembe! Gyönyörű volt. Megnyitotta a szemem, és belenézett a szemembe. Akit láttam, az Isten Fia volt. Láttam a szemét, azt a könyörülő szemet. Mint egy kataklizma, oly erősen hatott a felismerés, hogy látok. Látok! Látok!
Amint a híd korlátjára támaszkodva újra a folyót figyeltem, észrevettem, milyen lassan, de biztosan halad a víz. Valahogy így halad az én életem is. Lassan, de biztosan minden nap közelebb érek a nagy Óceánhoz, ahol várnak a túlsó parton a látó szeretteim.
Kibeszélhetetlen hála töltött el, mert a szívemmel hallottam az Ő szavát, hisz az én monológomnak vége volt már. Figyeltem a Mesterre. Engedtem, hogy újra belenézzen a szemembe, és úgy hallgattam:
-Tapasztaltad-e, hogy minél nagyobb a sötétség, ami a világban van, ha kigyúl a fény, az annál nagyobb, ragyogóbb? Emlékszel, hogy amikor nagy sötétség vett körül én mindig veled voltam, kihoztalak a világosságba? Bűnben születtél, ami sötétség. Ezt a sötétséget csak én, Jézus Krisztus űzhettem el és hordoztalak s most te is hordozhatod a fényt. Vigyázz, ne sötétség, ne szürkület, ne árnyék, hanem tiszta fény légy! Világíts, mert nagy a sötétség! Minél többet adsz a fényből, a benned levő fényesség annál nagyobb lesz!
Ezen a találkozón úgy éreztem hogy betöltekeztem ragyogással. Még egyszer visszanéztem a fodrozó víztükörre és szapora léptekkel haladtam tova, mert feladatot adott az én drága Mesterem, amit addig kell elvégezzek, míg nappal van.
Kisné Ady Éva



2017. június 12., hétfő

Ma Gyuri imfuziós kezelésen van Gyulán. Tamás vitte be. Én hozzáfogtam újra

festeni

2017. június 1., csütörtök

Tegnap voltam Andit meglátogatni . Annával voltam. Vittem medvetalpat és virágot.  Ő adott Annának cseresznyét. Jól elbeszélgettünk, imádkoztunk.  Ma délután voltunk Gyurival gyülibe Péter István tartotta az áhítatot a lélek gyümölcseiről. Ma sütöttem lapokat, megtöltve e viszek Kétegyházára, a kis Illés avatására.