2017. június 30., péntek
Meglepetés
Attiláék nagyon megleptek, hisz lejöttek hozzánk anélkül, hogy tudtam volna róla. Ez kedden történt, junius 27.-én Megkértek, hogy ne főzzek másik napra. Szerdán kocsikkal, Anna Tamás, Viki, valamint Attila, Szilvi, apuka és én bekocsikáztunk Békéscsabára, és ott köszöntöttek fel a születésnapomon. Nagy meglepetés volt, mert még születésnapot ilyen körülmények között nem tartottunk. Idáig az volt a szokás, hogy én főztem itthon, összejött a család és felköszöntöttük az ünnepeltet. Régen csak egy puszit kaptunk amikor gyerekek voltunk,( sőt még az én gyerekeim is amikor még gyerekek voltak) vagy még azt sem, volt olyan is, hogy már elmúlt észrevétlen. Most más világ vesz körül, minden változik.Az a fontos, hog
y szeressük egymást!
y szeressük egymást!
2017. június 24., szombat
2017. június 19., hétfő
Gyuri hazajött a kórházból
Tegnap Kőröstarcsán voltam imaházba. Délután Annáékkal meglátogattuk Gyurit a kórházban Annával , Tamással és Vikivel. Szerdán voltam még bent nála. A szokásos egy hetes infúziós kezelésen volt. Itthon képeket festettem addig. Egyik nap Viki is velem volt, és itt is aludt.
2017. június 14., szerda
Titok
Titok
Régen gyakran foglalkoztatott
a létezés misztériuma.
Szerettem volna belelátni
Teremtőm titokszobájába.
Arra már korán ráébredtem,
hogy Istennek terve van velem.
Gyakori kérdéseim voltak
-miért épp ebbe a családba
csöppentett az ég és föld Ura?
Mikor , és hol dőlt el, ki legyen
a szülőm, népem, hazám, sorsom?
Ezekre a kérdéseimre
a választ azóta sem tudom.
Egyet viszont biztosan tudok
Valaki a mennyből vigyáz rám
s, készíti égben a koronám.
Kisné Ady
Éva
Útitárs
Valahonnan, a végtelenből
Jött felém fenségesen az Úr
én szennyes ruhám ráztam vadul
Remegve elindultam felé
Szorongó szívemnek a szennyét
megtörve terítettem elé.
Csoda történt .Ő hozzám hajolt
nem ítélt, hanem megbocsájtott.
Átölelt szerelmesen Isten
s, én a kezem kezébe tettem.
ami elérhetetlennek tűnt,
a kétség, félelem mind megszűnt.
Az örömöm nem látott határt
Már szárnyaltam, mint a sasmadár.
Énekeltem: nagy a kegyelem!
Mindenütt a Jézus jár velem!
Ma is Vele járom az utam
egy nagy Király az útitársam!
Kisné Ady Éva 2017 06 14
2017. június 13., kedd
Séta
Találkozó a folyónál
Friss szellő simogatta a fák lombjait, virágokat, arcomat.
Sétára indultam. Kettesben akartam lenni az Úrral. Vágytam a
találkozóra. Annyira belemélyedtem gondolataimba, hogy szinte
észrevétlen a z Élő -víz csatorna egyik mesés hídján tértem
magamhoz. Tekintetem a víz tükrére esett, ahol a nap fénye
sziporkázott, hintve sugarát körkörösen csillogva. Magával
ragadott a csodálat.
Reggeli igémet a Biblia első lapjaiból olvastam, s talán ez
ihletett arra, hogy gondolataim több évezrednyire vittek vissza az
időben. Megengedte, hogy lássam az Íráson keresztül, ahogy a
nagy Alkotó a világteremtéskor elválassza a világosságot a
sötétségtől. Azóta van fény és sötétség, nappal és
éjszaka.
Gondolataim a fény körül forogtak. Milyen nagyszerű a fény.
Az Írás is rögzíti” És látta Isten, hogy jó a világosság.”
És helyezett az Isten világító testeket az ég mennyezetére :
napot, holdat és milliárdnyi csillagot, hogy világítsanak.
Valami jóleső érzés kerített hatalmába amint a vízben
tükröződött a napsugár, s már csak azt vettem észre, hogy
Akire vártam, eljött a találkozóra! Nem volt nehéz felismerni,
ragyogott. A Fény maga volt.
Egy nagyot léptem előre az időben. Eszembe jutott saját
történetem s monológban beszéltem az Úrral:
_ Drága Teremtőm! A Te jóakaratod velem volt már a születésem
előtt és készítettél egy rám szabott, egyéni tervet.
Világra jöttem. Növekedésemre vigyáztál, szépen felnőttem.
Kegyelmedből egy védőburok volt a családi fészek. Gondoskodtál,
arról, hogy látó emberek vegyenek körül. Ők nem úgy látták a
világot mint én. Valami mást láttak. Többet, szebbet,
értékesebbet. Az örömük akkor sem tűnt el arcukról, amikor
rögös úton jártak. Kutattam, mi lehet az? Mit látnak ők, amit
én nem? Nem hagytam fel, nem adtam fel, figyeltem….és
akkor..segítettél nékem. Felismertem, hogy nem látok lelki
szememmel. Kiáltottam
_ Emlékszel Uram? Zokogtam. -Uram könyörülj rajtam! Úgy
kiáltottam, mint az a két világtalan az út szélén akiken Jézus
könyörült (.Máté 927-30.)
Örökre feledhetetlen a nap, amikor betört a Fény a szívembe!
Gyönyörű volt. Megnyitotta a szemem, és belenézett a szemembe.
Akit láttam, az Isten Fia volt. Láttam a szemét, azt a könyörülő
szemet. Mint egy kataklizma, oly erősen hatott a felismerés, hogy
látok. Látok! Látok!
Amint a híd korlátjára támaszkodva újra a folyót
figyeltem, észrevettem, milyen lassan, de biztosan halad a víz.
Valahogy így halad az én életem is. Lassan, de biztosan minden nap
közelebb érek a nagy Óceánhoz, ahol várnak a túlsó parton a
látó szeretteim.
Kibeszélhetetlen hála töltött el, mert a szívemmel hallottam az
Ő szavát, hisz az én monológomnak vége volt már. Figyeltem a
Mesterre. Engedtem, hogy újra belenézzen a szemembe, és úgy
hallgattam:
-Tapasztaltad-e, hogy minél nagyobb a sötétség, ami a világban
van, ha kigyúl a fény, az annál nagyobb, ragyogóbb? Emlékszel,
hogy amikor nagy sötétség vett körül én mindig veled voltam,
kihoztalak a világosságba? Bűnben születtél, ami sötétség.
Ezt a sötétséget csak én, Jézus Krisztus űzhettem el és
hordoztalak s most te is hordozhatod a fényt. Vigyázz, ne sötétség,
ne szürkület, ne árnyék, hanem tiszta fény légy! Világíts,
mert nagy a sötétség! Minél többet adsz a fényből, a benned
levő fényesség annál nagyobb lesz!
Ezen a találkozón úgy éreztem hogy betöltekeztem
ragyogással. Még egyszer visszanéztem a fodrozó víztükörre és
szapora léptekkel haladtam tova, mert feladatot adott az én drága
Mesterem, amit addig kell elvégezzek, míg nappal van.
Kisné Ady Éva
2017. június 1., csütörtök
Tegnap voltam Andit meglátogatni . Annával voltam. Vittem medvetalpat és virágot. Ő adott Annának cseresznyét. Jól elbeszélgettünk, imádkoztunk. Ma délután voltunk Gyurival gyülibe Péter István tartotta az áhítatot a lélek gyümölcseiről. Ma sütöttem lapokat, megtöltve e viszek Kétegyházára, a kis Illés avatására.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)