2011. november 21., hétfő

2011. november 10., csütörtök

Emlékképek

Éjjel keveset aludtam, emlékképek pörögtek előttem.
Tizennégy éve. November 9.Hajnali fél öt.    Szól a telefon. Apukám hangja a telefonban.Évi jöjjetek, mert édesanyád rosszul van! Sógornőmmel, Mancival indultunk is, gyalog, mert hajnali ötkor még nem jártak a buszok.Már az előszobában láttam, hogy édesanyám űl.Bementünk .A nappaliban a kiságyon ült, mosolyogva, összetette a kezét,és azt mondta:  -megjöttetek? Úgy örülök, hogy itt vagytok! Mikor kérdeztem, hogy-édesanyám,ahogy vn azt mondta:-a menyasszony kész, várja a vőlegényt.Hozzá hajoltam, hogy megtöröljem a száját, akkor megcsókolta a kezem, és hátra hanyatlott.Átköltözött a Vőlegényéhez.Megvárt, addig nem ment HAZA
Béke volt, és van  a szívemben.