2017. november 26., vasárnap
2017. október 23., hétfő
2017. október 19., csütörtök
Újra elkészült egy festményem.
Gyönyörű őszi idő van, ilyenkor jó festeni, különösen, ha nincs kedvem beszélgetni. Ma ilyen napom van Tegnap Annáéknál voltam szellőztetni a házban és a fejemben. Csúnya volt tőlem, hogy Gyurit nem hagytam szóhoz jutni, beleszóltam a szövegébe. Most tudom, másképp kellett volna. A tekintély mégis őt illeti. Tegnap Csabi hozta a szerződést az Annáék eladott kocsijáról. Megajándékoztam egy festményemmel. Ma itt járt Fábián Tamás, hozott egy kis cigánytöltöttkáposztát. Kint voltam a kertben, készítettem gyönyörű őszi képeket!
2017. szeptember 19., kedd
Stefi születésnapjára
Születésnapra
Őszi szellő bujkál a kert fái
között
lágy szellő szárnyán én is
elindulok
kéklő ég alatt sietve suhanok
rétek, csúcsok, óceánok fölött.
Viszem a lelkemet, viszem a szívemet
súgni a füledbe sejtelmeset
A múltból is pakoltam valamit
az itt hagyott táj szelíd ölelésit,
s, az együtt töltött idők
rohanó, mégis kedves perceit.
Korán érkezek, mikor az édes álom
még ott dereng illatos párnádon
kopogok halkan az ablakodon
hogy mikor felébredsz,
már ott legyen terített asztalon
kis csokorba kötött csomagom,
mibe rejtettem ezt az én kis dalom:
Igen silány, szerény a dalom
de vele mind rád csókolom
Isten bőkezű áldását!
Kérem, helyezze minden utadra
szerelmes isteni mosolyát!
Te is add tova akinek nincs
e felbecsülhetetlen drága kincs
Mosolyogjon veled a világ
nyíljon utadon „szeretlek” virág!
Dalomnak itt nincs még vége
csak a képzeletem szárnyalt
borzolja őszi szél ősz hajamat
Idős öreg testem itt maradt
csak a lelkem szállt, szaladt.
Itthon emelem szememet az égre
Minden nap buzgón könnyezve
kérve az én szerető Uramat,
hogy úgy őrizzen, s úgy védjen
mint anyád ringatott
valamikor régen
szerető ölében!
Kisné
Ady Éva
2017. szeptember 17., vasárnap
Meglepetés
A Gyülekezet vezetősége tudomást szerzett az ötven éves házassági évfordulóról, és Bohus köszöntött. Ebéden Dumáéknál voltunk. Finom ebéd, virág torta, csoki! Ennyi meglepetéssel várt Pannika! Pénteken kőröstarcsán voltam. Sajnos, most nagyon kevesen voltak. Jakab első részéből beszélgettünk, és imádkoztunk, hogy ne essünk kisértésbe. Csütörtökön Pannika volt nálunk imádkozni a Kőröstarcsai misszióért. Én Zsófikáért, Esztiért és Orsiért imádkozom. Minden nap a családomon kivül szívemre helyezte az Úr, hogy imádkozzak a betegekért! Most Elviráért és Andiért imádkozok. Egyik fb. ismerősöm megkért, hogy a férjéért imádkozzak. Teszem. Az Úrnál vannak az imáim. Ő tehet szabaddá, egészségessé. Legyen az Ő akarata szerint! Jövő héten csütörtökön jönnek Attiláék le.
2017. szeptember 8., péntek
50 év
50 éve
Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy leány, aki két
hegyóriás között lakott,
hol a völgyben egy nagy folyó
kanyargott.
.Minden nap benézett hozzá az Ég és
Föld Királya,
hogy lássa, mit csinál a hegyek
lánya?
Hát, az úgy volt, hogy nőtt,
növekedett,
mindig több ismeretet szerzett.
A lány megtudta a Királyról, hogy
hatalmas Úr,
még a hegy is megrendül szavától.
Azt is megtudta a hegyek lánya,
hogy eme a Királynak van egy Fia,
aki őt annyira szereti,
hogy kész volt érte életét
áldozni,
de feltámadt, és most Ő ott van
fent,
magasan a hegyek fölött
, ahol az ég kékbe öltözött,
és mindent lát,
figyeli a lány minden mozdulatát.
Örvendett a leány nagyon,
mosolygott ő minden napon,
mert ismerte a Királyfit olyannyira,
hogy az életét néki ajánlotta.
A Királyfi pedig megígérte,
hogy megnyitja Országát előtte.
Telt, múlt az idő, és
egyszer egy ifjú érkezett hegyen-völgyön át,
ő is ismerte már a Királyt.
Megdobbant a lány szíve,
de senki nem láthatott mögéje.
Mit tehetett, mit nem, hát titkon,
halkan, elmondta a Királyfinak,
legyen ő is részese titkának.
Mondta, hogy van akit nagyon megszeretett,
de igen sok szép lány van, akik
sokkal szebbek és tőle mind ügyesebbek,
ám ő mégis, nagyon szeretné, ha ez
az ifjú az ő kezét megkérné.
A Királyfi meghallotta a lány halk
szavait,
biztosan örült, hogy megosztotta
vele szíve titkait.
Nem sok idő telt bele az ifjú a lány
kezét tenyerébe vette
és akkor megvallotta, az a szíve
vágya,
hogy igent mondjon kérő szavára.
A lány ma is úgy érzi, hogy csoda
történt vele.
Örömmel hagyta kezét a kérő
kezében. A jegyességet menyegző követte.
Első számú meghívott tudjátok ki
volt? -Hát a Királyfi!
Azért volt a menyegző annyira
királyi.
A világ óráján ÖTVEN év
leforgott.
Az ötven év alatt sok minden
változott:
A lányból anyóka, az ifjúból
apóka, kis családból nagy család,
fekete hajuk hófehérré vált.
A hegyek is elmaradtak, fészket egy
róna közepén raktak. Ősz van. A fészekből sorba messze
kirepültek a kis fiókák ,távolra is jutottak, tengeren is át
Ami és Aki nem
változott az a Nagy Király, az Isten!
Körötte minden megváltozhat ,de Ő
sohasem!
És nem változott a Szeretet,
az köti ma is össze a két öreg
kezet!
Fordulhat százszor a világ kereke,
tárva van alattuk az Isten tenyere.
Kisné Ady Éva
2017. augusztus 31., csütörtök
Hályog a szememen
Tegnap Kis Csabi eljött Annáékhoz a nyusziért. Vitt szilvát is a kertből. és sütöttem fánkot. Abból is adtam egy tálcával. Voltam Margit néninél is a szomszédban. Nagyon el van keseredve, mert vörös és szürke hályog van a szemén. Én is voltam orvosnál a szememet kivizsgáltatni, és szürke hályog van a bal szememen, amit meg kell műtsenek. Még nem tudom mikor lesz a műtét, de bízom az Úrban!
Ma először nyírtam meg Gyurit.
Sokat dolgoztam a kis konyhámban is, átmostam az evőeszközöket, konyhaszekrényt . Főztem gombapörköltet is, és nagyon elfáradtam.
Ma először nyírtam meg Gyurit.
Sokat dolgoztam a kis konyhámban is, átmostam az evőeszközöket, konyhaszekrényt . Főztem gombapörköltet is, és nagyon elfáradtam.
2017. augusztus 25., péntek
Elmentek Annáék
Tegnap, azaz 2017 augusztus 25-én vettünk búcsút Annától, Tamástól és Viktóriától. a Budapesti repülőtéren. Kiss Csabiék vittek fel a reptérre. Ma már beszéltünk velük messengeren és mondták, hogy három órai késéssel indult a gép, de hála az Úrnak, megérkeztek szerencsésen. Ma ott voltam délelőtt, hogy a hűtőt kipakoljam és a Viki nyuszijának adjak enni, mert még Csabiék nem tudták elvinni. Nagyon fognak hiányozni, de jó, hogy tudhatunk egymásról. Kérem az Urat, hogy minden gyermekemet hordozza karján.
Reptéren a család egy része. Annáék búcsúznak. Egy évre Kanadába utaznak. |
2017. augusztus 23., szerda
Zilahon jártunk
19-én szombat reggel Zilahra indultunk. Dánielék vendégei voltunk. Anna vitt a kocsival, mert Tamás a gyergyói táborban volt a zilahi fiatalokkal. A táborból csak hétfőn jöttek le, így bevártuk őket. Viki nagyon beteg volt. Ő a nagymamájánál volt egy hétig Panitban. Sokakkal találkoztunk. Ibolya nagyon kedvesen fogadott. Jó volt együtt lenni velük.
Holnapután indulnak Annáék Kanadába. Ma adta el a kocsit Somjai Imrének. Csak egy pár nap, és csak ketten maradunk Békésen. Hiszem, hogy az Úr vigyáz majd ránk!
Holnapután indulnak Annáék Kanadába. Ma adta el a kocsit Somjai Imrének. Csak egy pár nap, és csak ketten maradunk Békésen. Hiszem, hogy az Úr vigyáz majd ránk!
2017. augusztus 12., szombat
Tíz éve történt Mártira emlékezve
Tíz éve történt
Ünnepélyes hangulat Augusztus 11.Attila fiam menyegzője. Előtte való nap még nagy volt a nyüzsgés, forgás nálunk. Alig tette le az asztalra valaki a süteményestálat, már jött a másik. Mindenki segített, amivel csak tudott. Gyülekezetünk nőtestvérei minden tőlük telhetőt megtettek értünk. Engem már napokkal előtte mentővel vittek a kórházba, agyi infarktus jelentkezett.. Sajnos,teret engedtem az izgalomnak.,és ez járulhatott hozzá a hirtelen rosszullétnek. Kértem az orvost, hogy engedjen haza a menyegzőre. Megengedte. Még mindig nagyon szédültem, de amikor a helyi segítség mellett megérkezett a legjobb barátnőm a férjével, akkor egy mély nyugalom töltött el. Ő olyan volt, mint a jobb kéz. Amikor mosolygott, gödröcske volt az arcán, és csillogott a szeme. Egy kis kártyát a kezembe nyomott. Azóta a szavak a szívembe vésődtek. Gyönyörű volt a menyegző, együtt örültünk. Nálunk maradtak másnapra is, mert ő mosogatott össze a férjével. Szerette a precíz munkát. Ezt a 25 évi barátságunk alatt gyakran tapasztaltam, sőt, szerettem volna eltanulni tőle. Nagyon gyakran váltottunk levelet, ez is engedte, hogy belelássak lelki világába. Az élet összekuszált dolgaiban szívesen tanácsolt, segített, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb volt tőlem.
A következő napot is együtt töltöttük. Délután indultak vissza Budapestre Amikor kikanyarodott a kocsijuk az utcánkból, mintha most is látnám amint integet a kocsi ablakából. Ami ezután következett, megrázó, szinte elviselhetetlen fájdalom volt. Félúton Pest fele karamboloztak, ahol ő életét vesztette.
Csak a temetés napján tűnt el a fájdalom. Hiánya itt van, de tudom biztosan, hogy az Úrnál van, hiszen leírta már jóval mielőtt meghalt volna, hogy az Úrhoz megy. Hagyott egy levelet a családi Bibliájukban. Férje a temetés előtti napon talált rá, amikor kezébe vette a Bibliát, a levél kihullt belőle. Levelében bizonyságot tett afelől, hogy jó helyre megy Megváltójához, ahova várja Szeretteit is! Levelének a mottója „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”2Tim 4. 7.
Rendelkezett a szervei felől is, felajánlotta, de erre nem volt alkalom, hisz azonnal eltávozott belőle a lélek az Ő szeretett Urához. Leírta, hogy koszorút ne vigyenek a temetésére, csak egy szál virágot. Még a kedves énekét is kijelölte:.1. Ha Isten békéje lakja szívemet....,2 Uram, csupán Terólad rebeg örömmel ajkam, hogy megkerestél engem, megkönyörülve rajtam, Ó h, hála Tenéked, Ó h, hála Tenéked!
Amint szorongattam kezemben a virágot, egy különleges érzés futott át rajtam. Mintha láttam volna már őt ott fent a trónus előtt, ahogy énekel dicséri az Istent! Megdöbbentett az a tény, hogy emberi számítás szerint én kellett volna távozzak, és ő a fiatalabb, maradjon. Az Úr másként végzett. Levele végén az állt, hogy „-Ott messze túl a Jordánon mi ketten találkozunk!” HISZEM!
Ünnepélyes hangulat Augusztus 11.Attila fiam menyegzője. Előtte való nap még nagy volt a nyüzsgés, forgás nálunk. Alig tette le az asztalra valaki a süteményestálat, már jött a másik. Mindenki segített, amivel csak tudott. Gyülekezetünk nőtestvérei minden tőlük telhetőt megtettek értünk. Engem már napokkal előtte mentővel vittek a kórházba, agyi infarktus jelentkezett.. Sajnos,teret engedtem az izgalomnak.,és ez járulhatott hozzá a hirtelen rosszullétnek. Kértem az orvost, hogy engedjen haza a menyegzőre. Megengedte. Még mindig nagyon szédültem, de amikor a helyi segítség mellett megérkezett a legjobb barátnőm a férjével, akkor egy mély nyugalom töltött el. Ő olyan volt, mint a jobb kéz. Amikor mosolygott, gödröcske volt az arcán, és csillogott a szeme. Egy kis kártyát a kezembe nyomott. Azóta a szavak a szívembe vésődtek. Gyönyörű volt a menyegző, együtt örültünk. Nálunk maradtak másnapra is, mert ő mosogatott össze a férjével. Szerette a precíz munkát. Ezt a 25 évi barátságunk alatt gyakran tapasztaltam, sőt, szerettem volna eltanulni tőle. Nagyon gyakran váltottunk levelet, ez is engedte, hogy belelássak lelki világába. Az élet összekuszált dolgaiban szívesen tanácsolt, segített, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb volt tőlem.
A következő napot is együtt töltöttük. Délután indultak vissza Budapestre Amikor kikanyarodott a kocsijuk az utcánkból, mintha most is látnám amint integet a kocsi ablakából. Ami ezután következett, megrázó, szinte elviselhetetlen fájdalom volt. Félúton Pest fele karamboloztak, ahol ő életét vesztette.
Csak a temetés napján tűnt el a fájdalom. Hiánya itt van, de tudom biztosan, hogy az Úrnál van, hiszen leírta már jóval mielőtt meghalt volna, hogy az Úrhoz megy. Hagyott egy levelet a családi Bibliájukban. Férje a temetés előtti napon talált rá, amikor kezébe vette a Bibliát, a levél kihullt belőle. Levelében bizonyságot tett afelől, hogy jó helyre megy Megváltójához, ahova várja Szeretteit is! Levelének a mottója „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”2Tim 4. 7.
Rendelkezett a szervei felől is, felajánlotta, de erre nem volt alkalom, hisz azonnal eltávozott belőle a lélek az Ő szeretett Urához. Leírta, hogy koszorút ne vigyenek a temetésére, csak egy szál virágot. Még a kedves énekét is kijelölte:.1. Ha Isten békéje lakja szívemet....,2 Uram, csupán Terólad rebeg örömmel ajkam, hogy megkerestél engem, megkönyörülve rajtam, Ó h, hála Tenéked, Ó h, hála Tenéked!
Amint szorongattam kezemben a virágot, egy különleges érzés futott át rajtam. Mintha láttam volna már őt ott fent a trónus előtt, ahogy énekel dicséri az Istent! Megdöbbentett az a tény, hogy emberi számítás szerint én kellett volna távozzak, és ő a fiatalabb, maradjon. Az Úr másként végzett. Levele végén az állt, hogy „-Ott messze túl a Jordánon mi ketten találkozunk!” HISZEM!
2017. augusztus 10., csütörtök
Pörögnek az események
Ma töltöttem káposztát holnapra, mert Annáékhoz jönnek Torontóból vendégek. Attiláék ma indultak vissza New.Yorkból Torontóba., jelezték az üzenőben. Ma Anna volt fogorvosnál, a gyerekek itt ebédeltek. Sokat mesélt Papa Tamásnak!! :)
Tegnap Tiboréknál voltunk, már az új otthonukba. Reggel indultunk, Anna vitt. Viki, Tamás, Gyuri és én voltam az utas. Örültem, hogy a két kis csöppséget tarthattam az ölemben. Tiboréknak is vittünk töltött-káposztát.
Szerdán, azaz tegnapelőtt Annáéknál aludtam, mert ő el volt utazva Zala megyébe valami csomag ügyben. Máriánál aludt Bodrog mellett.
5.6.7.-én Debrecenben voltunk a Világtalálkozón. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk, köztük Krisztivel, Irénnel. Ott voltak Janiék is, velük együtt ebédeltünk a Viktória vendéglőben, ahol ott voltak a kanadai Ági, az anyja Gyöngyi, és a nagynénje. Minket Fábián Tamás vitt fel szombaton. Vasárnap pedig Anna. Itt aludtak nálunk szombat éjszaka Gedő Józsi a Dávid fiával.
Kissé visszafele mentem az időben, de annak örülök, hogy mindenben megsegített az Úr!
Tegnap Tiboréknál voltunk, már az új otthonukba. Reggel indultunk, Anna vitt. Viki, Tamás, Gyuri és én voltam az utas. Örültem, hogy a két kis csöppséget tarthattam az ölemben. Tiboréknak is vittünk töltött-káposztát.
Szerdán, azaz tegnapelőtt Annáéknál aludtam, mert ő el volt utazva Zala megyébe valami csomag ügyben. Máriánál aludt Bodrog mellett.
5.6.7.-én Debrecenben voltunk a Világtalálkozón. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk, köztük Krisztivel, Irénnel. Ott voltak Janiék is, velük együtt ebédeltünk a Viktória vendéglőben, ahol ott voltak a kanadai Ági, az anyja Gyöngyi, és a nagynénje. Minket Fábián Tamás vitt fel szombaton. Vasárnap pedig Anna. Itt aludtak nálunk szombat éjszaka Gedő Józsi a Dávid fiával.
Kissé visszafele mentem az időben, de annak örülök, hogy mindenben megsegített az Úr!
2017. augusztus 2., szerda
Születésnap
Tegnap volt nemcsak Endrének, de Tamásnak is a születésnapja. Itt ebédeltek nálunk. Volt miccs és torta is. Jó hangulatba telt. Sokat beszélgettünk. Tamás jó magasra megnőtt, de finom, kedves gyerek maradt. Szeretem, mert szófogadó, és vele nagyon jókat lehet beszélni!
2017. július 31., hétfő
ENDRE SZÜLETÉSNAPJÁRA
Kegyelem és
csoda
SZÜLETÉSNAPODRA
Kisné Ady Éva
Az időskor hozadéka,
hogy az ifjúkornak egyes napja
mire sokan úgy gondolnak
már belepte az idők pora
bent a szívben ott a nyoma.
Egy ilyen nap áll most előttem
azt mondom rá, hogy kegyelem!
Negyvenkilenc éve annak
része voltam a csodának
hogy karomban tarthattalak!
Augusztus elseje volt
világított a telehold
Szülőotthon szobájából
az addigi sok, sok jajjból
kicsendült a gyereksírás
egy anyának ez a csodás!
Teltek, múltak gyerekévek
gyűltek, gyűltek az emlékek
Szívemben zeng ma az ének
Köszönöm a Teremtőnek
hogy már olyan naggyá lettél
gyermekidnek apja lettél!
Oldaladon feleséged
szerelmével ő kényeztet
fiaid mint két sudár fa
hajlik boldogan válladra,
addig, míg mi idehaza
Buzgón foglalunk imába!
Van, hogy könnyeim morzsolom
minden nap úgy imádkozom:
- Istenem! Védd meg a családom!
Mindnek nevét sorba mondom
Te vagy Endre mindig első
Hulljon rád az áldáseső!
Ma becsomagoltam neked
néhány sorban e kis verset
szeretettel átkötöttem
egy-két könnyem letöröltem
majd égi postára tettem.
Ez a napnak ajándéka!
Olvashassa drága fiam,
nagy kegyelem, és egy csoda,
születése e világra!
Boldog SZÜLETÉSNAPOT kíván Apuka, Anyuka Békésről 2017.
2017. július 29., szombat
Minden nap kegyelem
Minden nap kegyelem
Elcsodálkoztam sokszor azon, hogy Isten hogyan szól bele az életünkbe. Van, amikor a csendben szól, máskor tragédia kell ahhoz, hogy felrázzon abból a szellemileg alvó állapotból, amiben vagyunk. Ezt a történetet is azok közé sorolom, amit nem mindennapi eseményként tartok számon.
Az iskolából egy jókedvű társasággal utaztunk hazafele a vonattal. A fülkében együtt voltam a testvéremmel Annuskával, aki akkor tizedikes volt, a többi tanuló nyolcadikos, az én osztályomból. A döcögő vonat már feleúton volt Petruzsényból Lupény fele. Beérkeztünk az iskroni állomásba, ahol csak annyit állt a vonat, hogy bevárja a Lupényból érkező vonatot, ami aztán Bukarest felé veszi az irányt. Mint általában, most is idejében beérkezett, és kiindult, folytatni útját velünk ellenkező irányba. Ebben az állomásban csak két sínpár létezett. A mienk, és a másik, amelyiken már elhaladt a Bukaresti vonat. Az ablak mellett ültem, kifele bámultam és hallgattam a többiek jókedvű csacsogását. A vonatunk kiindult az állomásból, de egyszer egy nagy fék, hirtelen megálltunk. Még ma is emlékszem, azt kérdeztem, hogy -na mi van? Kíváncsian néztük, mi történik, de nem volt idő kíváncsiskodni, mert mint egy szempillantás, úgy suhant el a mellettünk való vágányon három tehervagon mozdony nélkül. Dermedten néztem, a többiek is a hátam mögül, ahogy a sebesen száguldó tehervagonok utolérik azt a vonatot, amelyikben az emberek mit sem sejtve a veszélyt, utaztak, azaz utaztak volna. Egy kanyarban történt a baleset, ezért jól látható volt. Egy óriási csattanás, majd kidőlt vagonok. Sokan leugráltak a vonatunkról, megnézni mi történt. Annuska is leszállt, és elment megnézni. Vissza sem szállt, amikor az állomásfőnök kérte az embereket, hogy üljenek vissza, mert elindítja a vonatunkat. Engem annyira fölkavart az esemény, hogy otthon alig tudtam elmondani mi történt. Vártuk haza Annuskát. Ő egy késői vonattal érkezett haza, de mintha nem önmaga lett volna. Amiket elmondott, nagyon megrázó volt. Látta a halott tetemeket, kártyával kezükben, mások összekeveredve a szénnel, ami a tehervagonokban volt. Elmondta, hogy sírt a váltókezelő aki egy katona volt, mert nem tudta hirtelen eldönteni amikor értesítették, hogy elszabadultak a tehervagonok, hogy melyik vágányra eressze, hogy a katasztrófa minél kisebb legyen?
Akkor este egész családunk mély hálával állt az Úr előtt, hogy megoltalmazott a mi Istenünk.
Ez nagyon meggondolkoztatott engem is, de Annuskát egész lelkében megrendítette. Lehetett volna ez az utolsó perc. Hogyan talált volna az Úr? Az Annuska életében valódi Pálfordulás történt. Az Úrnak még terve volt vele is, velem is. Még most is köszönöm az Úrnak, hogy várt rám!Vigyázott rám. Elmondhatom, hogy minden nap kegyelem!!
2017. július 21., péntek
Attila és Szilvi Torontóban
Tegnap érkeztek meg Attiláék Endréékhez . Ma hozta haza Anna Tamást és Vikit Panitból. Hála az Úrnak, megőrizte Attiláékat is, Annáékat is útjukban! Én ma ujra lekvárt főztem abból a barackból, amit a tegnap adott Anna! Remélem, lesz lekvár bőséggel télen. Jó az Úr ! Minden nap tapasztalom! Itthon béke, nyugalom.
2017. július 20., csütörtök
Tábor
Ez a nyár is hozta magával a sok gyümölcsöt . Annáéknak roskadásig termett a barackfája, így befőztem lekvárt is és befőttet is. Aztán a nyár a táborokkal jár, és ezen a nyáron is úgy ahogy a már elmult nyarakon Kőröstarcsára sütöttem fánkot a gyerekeknek. A tegnap vittünk ki kb. 120 bd-ot, aztán meglátogattuk Erdei Andit, és neki is vittünk egy nagy tál fánkot. Anna ma megy a gyerekekért, hogy hazahozza őket Panitból. Voltunk nála , mert még mindig volt barack a fán, felszedtük, adott nekem is, a többit vitte Panitba. Hála legyen az Úrnak mindenért ! A sok áldásért, az erőért, a békéért!
A szekér alatt
A szekér alatt
1956 nyara. Iskolaév vége volt. Első osztályt végeztem, és örültem a vakációnak. Sok, sok elszaladt év után is még nagyon tisztán emlékszem ennek a napnak a történéseire.
Annuskával, a két évvel idősebb nővéremmel aludtam az asztalágyban. Már gyönyörűen sütött a nap, amikor nagymamám szólt, hogy ideje felkelni, mert várnak a feladatok. Annuskát és engem bíztak meg a szüleink, hogy ebédet vigyünk nékik ki a földekre. Ők már hajnalban, amikor még alig pirkadt, elmentek dolgozni. Nagymamám egy kis piros lábasban kavargatta a puliszkát, kicsit megzsírozta, és már el is készült az ebéd., amit egy vesszőkosárba helyezett, egy kulacs víz kíséretében.
Tele voltam izgalommal, hiszen hosszú út állt előttünk. Ott volt bennem a kíváncsiság, hogy Annuska tudja e az utat, mert ahova mennünk kellett a „Tag,” a falú másik végéhez volt közelebb, viszont mi gyakrabban jártunk a hozzánk közelebb eső földekre. Annuska kijelentette, hogy ő tudja az utat. Én mindig hittem a nővérnek.
Ketten elindultunk. Amikor kiértünk a faluból, a szekérúton gyalogoltunk tovább. Gyönyörű volt a látvány!
Virághímes mező! Kezdtük szedni a virágokat. Volt bőven mit szedni, Margarétákat gyűjtöttünk, cs koszorút fontunk belőle a fejünkre, majd fényképeztük egymást láthatatlan fényképezőgéppel. Pipacsok után szaladgáltunk. Mire észbe kaptunk, az idő jócskán elszaladt a fejünk felett, hiszen már nagyon régen elharangozták a delet. Szaladtunk vissza az útra, ahol a lábos már jól felmelegedett. Ismét útnak indultunk. Két napraforgókóróra felkötöttük a kendőinket, a magasba emeltük, mint valami zászlókat, és élveztük, ahogy a szellő lobogtatja, gondoltuk, hogy édesanyámék is hamarabb észrevesznek, ha meglátják a kendőket. Mentünk, mentünk, élvezve a mező illatát, ugyanakkor már kezdett nyugtalanítani, hogy még nem látjuk a szüleinket. Egyszer azt mondja Annuska:- Te Évi, lehet, hogy eltévedtünk. Bennem már kiskoromban hamar beindult az izgalom, akkor is izgultam, hogy most aztán mi lesz?...Még ma sem tudom, hogy Annuska akkor csak próbálni akarta a bátorságomat, vagy valóban ő sem tudta, hányadán áll a dolog, de mi csak mentünk. A gyermeki fantázia nagyon mozgatta az agyunkat. Terveket dolgoztunk ki arra az esetre, ha egy idegen faluba vezet az utunk... Végre, késő délután nagy messze, két apró pontot láttam mozogni. Édesapám és édesanyám volt a föld felső felében, akkor fordultak a völgy fele, ahol vitt az út. A föld aljában volt a szekerünk. Mi éhesen, fáradtan alábujtunk, mivel csak ott volt árnyék, és mindet megettünk, megittunk a szekér alatt.
Amikor szegény szüleim fáradtan, éhesen, leértek, és a lábas üresen tátotta feléjük a száját, nem dorgáltak meg, csak édesanyám szemeiből a poros arcán végigömlött a könny. Őt sírni addig is, azután is, csak akkor láttam amikor imádkozott. Akkor nagyon elszomorodtam. Hamar eltűnt minden szép, minden gyönyörű amit aznap láttam. Anyám könnyes arcát mintha most is látnám. Édesapám viszont vigasztalta.-Ne sírj Annuskám! Elköltözünk. Megyek dolgozni a lupényi bányába.
Így is lett. 1956 júliusában már Lupényban sütött ránk a nap.
Bennem a falunak csak a szép emléke maradt, mert még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, miért félnek az adószedőtől, a beszolgáltatástól, és honnan teremtik elő a mindennapi kenyeret, ami akkor málékenyér volt. Otthon előttünk nem panaszkodtak a szüleim, csak ezen a bizonyos napon láttam, hogy nagy baj lehet, mivel édesanyámat, aki mindig énekelt, most sírni láttam.
Lupény Kánaán volt ahhoz képest, ami falvakon volt abban az időben. Édesapámat mint szakmunkás bányászt alkalmazták, mert már előtte is dolgozott bányában.
Az otthonunkat betöltötte a hála, hogy Isten gondviselő szeretetét élvezhettük. A minden esti áhítaton megköszöntük az Úr gondviselését, ugyanakkor nem felejtettünk el imádkozni a bányász édesapámért, hogy az Úr őrizze meg a veszélytől. Meghallgatott. Hála! Hála!
Annuskával, a két évvel idősebb nővéremmel aludtam az asztalágyban. Már gyönyörűen sütött a nap, amikor nagymamám szólt, hogy ideje felkelni, mert várnak a feladatok. Annuskát és engem bíztak meg a szüleink, hogy ebédet vigyünk nékik ki a földekre. Ők már hajnalban, amikor még alig pirkadt, elmentek dolgozni. Nagymamám egy kis piros lábasban kavargatta a puliszkát, kicsit megzsírozta, és már el is készült az ebéd., amit egy vesszőkosárba helyezett, egy kulacs víz kíséretében.
Tele voltam izgalommal, hiszen hosszú út állt előttünk. Ott volt bennem a kíváncsiság, hogy Annuska tudja e az utat, mert ahova mennünk kellett a „Tag,” a falú másik végéhez volt közelebb, viszont mi gyakrabban jártunk a hozzánk közelebb eső földekre. Annuska kijelentette, hogy ő tudja az utat. Én mindig hittem a nővérnek.
Ketten elindultunk. Amikor kiértünk a faluból, a szekérúton gyalogoltunk tovább. Gyönyörű volt a látvány!
Virághímes mező! Kezdtük szedni a virágokat. Volt bőven mit szedni, Margarétákat gyűjtöttünk, cs koszorút fontunk belőle a fejünkre, majd fényképeztük egymást láthatatlan fényképezőgéppel. Pipacsok után szaladgáltunk. Mire észbe kaptunk, az idő jócskán elszaladt a fejünk felett, hiszen már nagyon régen elharangozták a delet. Szaladtunk vissza az útra, ahol a lábos már jól felmelegedett. Ismét útnak indultunk. Két napraforgókóróra felkötöttük a kendőinket, a magasba emeltük, mint valami zászlókat, és élveztük, ahogy a szellő lobogtatja, gondoltuk, hogy édesanyámék is hamarabb észrevesznek, ha meglátják a kendőket. Mentünk, mentünk, élvezve a mező illatát, ugyanakkor már kezdett nyugtalanítani, hogy még nem látjuk a szüleinket. Egyszer azt mondja Annuska:- Te Évi, lehet, hogy eltévedtünk. Bennem már kiskoromban hamar beindult az izgalom, akkor is izgultam, hogy most aztán mi lesz?...Még ma sem tudom, hogy Annuska akkor csak próbálni akarta a bátorságomat, vagy valóban ő sem tudta, hányadán áll a dolog, de mi csak mentünk. A gyermeki fantázia nagyon mozgatta az agyunkat. Terveket dolgoztunk ki arra az esetre, ha egy idegen faluba vezet az utunk... Végre, késő délután nagy messze, két apró pontot láttam mozogni. Édesapám és édesanyám volt a föld felső felében, akkor fordultak a völgy fele, ahol vitt az út. A föld aljában volt a szekerünk. Mi éhesen, fáradtan alábujtunk, mivel csak ott volt árnyék, és mindet megettünk, megittunk a szekér alatt.
Amikor szegény szüleim fáradtan, éhesen, leértek, és a lábas üresen tátotta feléjük a száját, nem dorgáltak meg, csak édesanyám szemeiből a poros arcán végigömlött a könny. Őt sírni addig is, azután is, csak akkor láttam amikor imádkozott. Akkor nagyon elszomorodtam. Hamar eltűnt minden szép, minden gyönyörű amit aznap láttam. Anyám könnyes arcát mintha most is látnám. Édesapám viszont vigasztalta.-Ne sírj Annuskám! Elköltözünk. Megyek dolgozni a lupényi bányába.
Így is lett. 1956 júliusában már Lupényban sütött ránk a nap.
Bennem a falunak csak a szép emléke maradt, mert még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, miért félnek az adószedőtől, a beszolgáltatástól, és honnan teremtik elő a mindennapi kenyeret, ami akkor málékenyér volt. Otthon előttünk nem panaszkodtak a szüleim, csak ezen a bizonyos napon láttam, hogy nagy baj lehet, mivel édesanyámat, aki mindig énekelt, most sírni láttam.
Lupény Kánaán volt ahhoz képest, ami falvakon volt abban az időben. Édesapámat mint szakmunkás bányászt alkalmazták, mert már előtte is dolgozott bányában.
Az otthonunkat betöltötte a hála, hogy Isten gondviselő szeretetét élvezhettük. A minden esti áhítaton megköszöntük az Úr gondviselését, ugyanakkor nem felejtettünk el imádkozni a bányász édesapámért, hogy az Úr őrizze meg a veszélytől. Meghallgatott. Hála! Hála!
Kisné Ady Éva
2017. július 14., péntek
2017. július 8., szombat
2017. július 5., szerda
Muronyi misszió
Vasárnap megérkeztek a vendégek Margitáról és Kécből a Muronyban tartandó gyermekhétre. Kedden én főztem nekik vacsorát. Gombóclevest és fánkot. Mivel Tamás és Viki is itt kosztol, így ők is részesültek belőle. Ma nem jöttek az unokák, mert Anna vitte Vikit allergia tesztre. Az áramot ma is elvették, de ma nem történt a múlt héthez hasonló eset, nem verte ki az áram az internet modemet.
Reggel voltunk az edényekért a pünkösdi imaháznál, mert az este a vacsorát oda vittük.
Reggel voltunk az edényekért a pünkösdi imaháznál, mert az este a vacsorát oda vittük.
2017. július 2., vasárnap
Illés
Ma délelőtt mielőtt imaházba mentünk volna, telefonált Tibor, hogy délben nálunk lesznek! A gyülekezetben úrvacsoraosztás is volt.Bohus testvér prédikált. Jó volt hallgatni, már vártam a lelkemnek egy kis táplálékot, nem mintha elhanyagoltam volna az Igeolvasást, de nem álltam meg elmélyülten gondolkozni rajta. Ne imádj más Istent rajtam kívül!-hangzott Bohus szájából, és az Úrtól a szívembe!
délbe meg is érkeztek Tiborék a kicsi Illéssel, mert Jonát elvitték a nagyszülők a Balatonra. Itt voltak Annáék is.
délbe meg is érkeztek Tiborék a kicsi Illéssel, mert Jonát elvitték a nagyszülők a Balatonra. Itt voltak Annáék is.
2017. június 30., péntek
Meglepetés
Attiláék nagyon megleptek, hisz lejöttek hozzánk anélkül, hogy tudtam volna róla. Ez kedden történt, junius 27.-én Megkértek, hogy ne főzzek másik napra. Szerdán kocsikkal, Anna Tamás, Viki, valamint Attila, Szilvi, apuka és én bekocsikáztunk Békéscsabára, és ott köszöntöttek fel a születésnapomon. Nagy meglepetés volt, mert még születésnapot ilyen körülmények között nem tartottunk. Idáig az volt a szokás, hogy én főztem itthon, összejött a család és felköszöntöttük az ünnepeltet. Régen csak egy puszit kaptunk amikor gyerekek voltunk,( sőt még az én gyerekeim is amikor még gyerekek voltak) vagy még azt sem, volt olyan is, hogy már elmúlt észrevétlen. Most más világ vesz körül, minden változik.Az a fontos, hog
y szeressük egymást!
y szeressük egymást!
2017. június 24., szombat
2017. június 19., hétfő
Gyuri hazajött a kórházból
Tegnap Kőröstarcsán voltam imaházba. Délután Annáékkal meglátogattuk Gyurit a kórházban Annával , Tamással és Vikivel. Szerdán voltam még bent nála. A szokásos egy hetes infúziós kezelésen volt. Itthon képeket festettem addig. Egyik nap Viki is velem volt, és itt is aludt.
2017. június 14., szerda
Titok
Titok
Régen gyakran foglalkoztatott
a létezés misztériuma.
Szerettem volna belelátni
Teremtőm titokszobájába.
Arra már korán ráébredtem,
hogy Istennek terve van velem.
Gyakori kérdéseim voltak
-miért épp ebbe a családba
csöppentett az ég és föld Ura?
Mikor , és hol dőlt el, ki legyen
a szülőm, népem, hazám, sorsom?
Ezekre a kérdéseimre
a választ azóta sem tudom.
Egyet viszont biztosan tudok
Valaki a mennyből vigyáz rám
s, készíti égben a koronám.
Kisné Ady
Éva
Útitárs
Valahonnan, a végtelenből
Jött felém fenségesen az Úr
én szennyes ruhám ráztam vadul
Remegve elindultam felé
Szorongó szívemnek a szennyét
megtörve terítettem elé.
Csoda történt .Ő hozzám hajolt
nem ítélt, hanem megbocsájtott.
Átölelt szerelmesen Isten
s, én a kezem kezébe tettem.
ami elérhetetlennek tűnt,
a kétség, félelem mind megszűnt.
Az örömöm nem látott határt
Már szárnyaltam, mint a sasmadár.
Énekeltem: nagy a kegyelem!
Mindenütt a Jézus jár velem!
Ma is Vele járom az utam
egy nagy Király az útitársam!
Kisné Ady Éva 2017 06 14
2017. június 13., kedd
Séta
Találkozó a folyónál
Friss szellő simogatta a fák lombjait, virágokat, arcomat.
Sétára indultam. Kettesben akartam lenni az Úrral. Vágytam a
találkozóra. Annyira belemélyedtem gondolataimba, hogy szinte
észrevétlen a z Élő -víz csatorna egyik mesés hídján tértem
magamhoz. Tekintetem a víz tükrére esett, ahol a nap fénye
sziporkázott, hintve sugarát körkörösen csillogva. Magával
ragadott a csodálat.
Reggeli igémet a Biblia első lapjaiból olvastam, s talán ez
ihletett arra, hogy gondolataim több évezrednyire vittek vissza az
időben. Megengedte, hogy lássam az Íráson keresztül, ahogy a
nagy Alkotó a világteremtéskor elválassza a világosságot a
sötétségtől. Azóta van fény és sötétség, nappal és
éjszaka.
Gondolataim a fény körül forogtak. Milyen nagyszerű a fény.
Az Írás is rögzíti” És látta Isten, hogy jó a világosság.”
És helyezett az Isten világító testeket az ég mennyezetére :
napot, holdat és milliárdnyi csillagot, hogy világítsanak.
Valami jóleső érzés kerített hatalmába amint a vízben
tükröződött a napsugár, s már csak azt vettem észre, hogy
Akire vártam, eljött a találkozóra! Nem volt nehéz felismerni,
ragyogott. A Fény maga volt.
Egy nagyot léptem előre az időben. Eszembe jutott saját
történetem s monológban beszéltem az Úrral:
_ Drága Teremtőm! A Te jóakaratod velem volt már a születésem
előtt és készítettél egy rám szabott, egyéni tervet.
Világra jöttem. Növekedésemre vigyáztál, szépen felnőttem.
Kegyelmedből egy védőburok volt a családi fészek. Gondoskodtál,
arról, hogy látó emberek vegyenek körül. Ők nem úgy látták a
világot mint én. Valami mást láttak. Többet, szebbet,
értékesebbet. Az örömük akkor sem tűnt el arcukról, amikor
rögös úton jártak. Kutattam, mi lehet az? Mit látnak ők, amit
én nem? Nem hagytam fel, nem adtam fel, figyeltem….és
akkor..segítettél nékem. Felismertem, hogy nem látok lelki
szememmel. Kiáltottam
_ Emlékszel Uram? Zokogtam. -Uram könyörülj rajtam! Úgy
kiáltottam, mint az a két világtalan az út szélén akiken Jézus
könyörült (.Máté 927-30.)
Örökre feledhetetlen a nap, amikor betört a Fény a szívembe!
Gyönyörű volt. Megnyitotta a szemem, és belenézett a szemembe.
Akit láttam, az Isten Fia volt. Láttam a szemét, azt a könyörülő
szemet. Mint egy kataklizma, oly erősen hatott a felismerés, hogy
látok. Látok! Látok!
Amint a híd korlátjára támaszkodva újra a folyót
figyeltem, észrevettem, milyen lassan, de biztosan halad a víz.
Valahogy így halad az én életem is. Lassan, de biztosan minden nap
közelebb érek a nagy Óceánhoz, ahol várnak a túlsó parton a
látó szeretteim.
Kibeszélhetetlen hála töltött el, mert a szívemmel hallottam az
Ő szavát, hisz az én monológomnak vége volt már. Figyeltem a
Mesterre. Engedtem, hogy újra belenézzen a szemembe, és úgy
hallgattam:
-Tapasztaltad-e, hogy minél nagyobb a sötétség, ami a világban
van, ha kigyúl a fény, az annál nagyobb, ragyogóbb? Emlékszel,
hogy amikor nagy sötétség vett körül én mindig veled voltam,
kihoztalak a világosságba? Bűnben születtél, ami sötétség.
Ezt a sötétséget csak én, Jézus Krisztus űzhettem el és
hordoztalak s most te is hordozhatod a fényt. Vigyázz, ne sötétség,
ne szürkület, ne árnyék, hanem tiszta fény légy! Világíts,
mert nagy a sötétség! Minél többet adsz a fényből, a benned
levő fényesség annál nagyobb lesz!
Ezen a találkozón úgy éreztem hogy betöltekeztem
ragyogással. Még egyszer visszanéztem a fodrozó víztükörre és
szapora léptekkel haladtam tova, mert feladatot adott az én drága
Mesterem, amit addig kell elvégezzek, míg nappal van.
Kisné Ady Éva
2017. június 1., csütörtök
Tegnap voltam Andit meglátogatni . Annával voltam. Vittem medvetalpat és virágot. Ő adott Annának cseresznyét. Jól elbeszélgettünk, imádkoztunk. Ma délután voltunk Gyurival gyülibe Péter István tartotta az áhítatot a lélek gyümölcseiről. Ma sütöttem lapokat, megtöltve e viszek Kétegyházára, a kis Illés avatására.
2017. május 29., hétfő
Vasárnap délelőtt Kőröstarcsán voltam Kontiékkal. Ott volt a kislányával az a fiatalember, aki Mezőberényből jár Tarcsára imaházba. A felesége Szilvi nem volt. Az Eszti lánya Erika még nem babázott le, de közel van a szülés ideje. Konti a szeretetről olvasott, és arról beszélgettünk! Egy kis gulyást adtam Pannikának, miután hazahoztak Kőröstarcsáról. Jót pihentünk, majd délután Istentiszteletre mentünk. Ott volt Anna a gyerekekkel.Tamás volt a kivetitőnél. Vikinek a szeme be volt dagadva. Bohus prédikált délután a család, gyermekekről, nevelésről.- Az Úr Jézus, amikor a gyerekeket megáldotta, ez a történet volt felolvasva. Bohus mint mindig, jól beszélt! Én is kaptam üzenetet délelőtt, délután!
2017. május 27., szombat
Pénteken voltunk a piacon mellényt venni Gyurinak, de nem találtunk. Délután Köröstarcsán voltam. Ma Konti hozott egy tál cseresznyét, és megígértem, hogy holnap is megyek velük Köröstarcsára gyülekezetbe. A köröstarcsai gyerekeknek elmeséltem a" cipős" bizonyságtételemet.Figyelmesen hallgatták. Adja az Úr, hogy ők is imádkozó gyermekek legyenek!
2017. május 25., csütörtök
2017. május 15., hétfő
Anna
születésnapjára emlékezve
A hajnali záport ragyogó
nap
Váltotta fel azon a
bizonyos napon..
Friss, füves réten vitt
az utam
Anyám is jött, sietve
nyomomban.
Virágillatot hozott a
szél.
Hallottam amint a
természet beszél:
Érthető volt az erdő
szava
Madarak csicseregték a
bokorba :
Nagy dolog történik itt
még ma!
Földre születik egy
emberpalánta.
Megtörtént !és
feledhetetlen
Isteni ajándék részese
lettem.
Akkor kitörölhetetlenül
És a szívembe
kitéphetetlenül
Befészkelted magad
kedvesem!
Ma hálám zengem az
Úrnak csendesen
S kérem,oltalmazzon,
szeressen,
Takarjon be szárnyaival,
úgy védjen!
Kisné Ady
Éva 2017 05 13
Attila születésnapja
Emlékezés
Attila születésnapjára
Harminchat éves történet:
Már tiszta levegőt lehelt
éjjel a tavaszi május.
Mély csendben aludt a város,
az út hol poros, hol sáros
ám ez senkit sem érdekelt
mindenki aludt, vagy pihent
csak a mi családunk ébredt
éreztem, várni nem lehet.
Kocsink indult a kórházba
és kerestük, hol a bába?
Előkerült nagy álmosan
vizsgálgatott elég lassan
Te hamar világra-jöttél.
Kiáltottam, hogy : él, él, él!
Szívemhez szorítottalak
most is szívemben hordozlak
Naponta úgy imádkozom
Attilát óvd meg Jézusom!
Áldd meg az ő feleségét
ne szeghesse semmi kedvét.
Lélekben kísérlek végig
ha kérdezitek, hogy meddig?
Egész életem végéig!
Isten adott ajándékba
Ő helyezett a karomba
A karomból a szívembe
a szívemből a lelkembe.
Ma is kérem, Isten áldjon
Kívánja egész családom!
Kisné Ady
Éva 2017. 05 .15. Békés
2017. május 10., szerda
Eunika születésnapjára
Eunika
születésnapjára!
Az Ady család első sarját
ringatta ölében anyád.
Tavasz volt. Elmúlt már a tél
mikor te világra jöttél
Élet tombolt a világon
méhecske ült a virágon
illatozott az orgona,
nyílt az akác és a bodza.
Rezgő rezgett a bokorban
rigók énekeltek karban
megszületett Eunika!
Öröme volt a családnak
mind örültek már a lánynak
kevés volt a lány unoka
örült neked papa, mama.
Aztán teltek, múltak évek
Jézusnak adtad a szíved
színes idők következtek
a kislány asszonnyá érett!
Sanyi mellett ügyeskedel
dolgozol te mindig kedvel
A két kislányod is boldog
hívő hajlék az otthonod.
Szeretetben példát mutatsz
mosollyal adós nem maradsz
vendégeknek megterítesz
kezed állandóan tesz, vesz.
Szíved szerintem olyan tág
belefér az egész világ!!!
Mi is, tudjad, mind szeretünk
hiszen benned kincset leltünk
Örülünk, hogy megszülettél,
családunkba te kellettél!
Kisné
Ady Éva 2017 május 10
Sok, boldog születésnappal áldjon
meg az az Isten, akinek te szolgálsz!
2017. május 8., hétfő
2017. május 5., péntek
Kedden Budapesten voltam, babázni Tiboréknál, hazajövet meglátogattam Szilvit is. Fábián Tamás vitt a békéscsabai állomásra. Vonattal Pestre, onnan átszálltam a gödöllői járatra, és Rákos-logeten leszálltam, ahol már várt Tibor a kis Jonával. Gyerekkocsiban hozta, igy gyalog mentünk Tiborékhoz. Visszajövet ujra gyalog mentem az állomásra. Békéscsabán várt Gyuri az állomáson, ő hozott haza. Jó itthon lenni, de kell egy kis friss levegő is!
2017. április 28., péntek
Nem számoltam be róla, hogy április hatodikán nem mehettem verset mondani, mert nagyon megfáztam. A hangom is rekedt volt. Arról sem számoltam be, hogy nagypénteken itt voltak Attiláék, szombaton együtt ebédeltünk Annáék és attiláékkal, majd amikor Attiláékat vittük Gyulára, ők Békéscsabán vettek Gyurinak öltönyt . Ez volt az ajándékuk apuka szülinapjára.
2017. április 25., kedd
Húsvét!
Kétség
és remény
Pirkadt.
Lassan, csendben
a
hajnal érkezett.
Kialvatlan
szemem
sűrűn
törölgettem.
A
sötétség most még
morc
arcát mutatta
fekete
ruháját
lomhán,
lassan vonta
felségterületét
át
kellett, hogy adja
kénytelen,
kelletlen.
Vörösödött
az ég
lassanként
keleten.
S
mint előbb az a fény
küzdött
a sötéttel,
úgy
küszködtem én is
halállal,
élettel.
Kívántam
elhinni,
szenvedőn,
boldogan,
hogy
az én Mesterem
nem
maradt a sírban.
És,
máris indultam,
sorstól
megindultan
sírhoz
igyekeztem.
Virágok,
kövek közt
az
utat kerestem.
Míg
egyik kezemmel
hosszú,
még illatos
hajam
simogattam,
csak
Őrá gondoltam.
Azon
járt az eszem
ezzel
törölgettem
nem
is olyan régen
a
Mesterem lábát.
Másik
kézzel vittem
szelencém
nárdusát.
Balzsam
csodakenőcs,
illata
ismerős!
Futottam
a sírhoz.
Titkos
vágy vitt oda
ruhámat
nyaldosta
friss
fűnek harmata.
Tavaszi
lágy szellő
kendőm
lobogtatta
min
érezhető még
elsírt
könnyem nyoma.
Kétség
és a remény
kergetőztek
folyton
vajon
Mesteremet
látni
hogyan fogom?
Megannyi
sok kérdés,
de
már csak egy lépés
máris
látni fogom
én
drága Jézusom.
Jaj,
most zavart vagyok
a
sír üresen áll
már
nincs ott a halott
nincsenek
katonák.
A
földre roskadok,
fátylamra
könny csorog.
Ekkor
váratlanul
melegség
töltött el
valaki
átölelt.
és
szólít csendesen.
Mária
Magdolna!
Ez
Ő, az Ő szava!
Nagyot
dobban szívem
Ő
az! A Mesterem!
Világgá
hirdetem:
– halljátok
emberek!
Ilyen
nem történt még
soha
a nap alatt
a
halott feltámadt
nem
kell félni többet!
pokol,
és bűn felett
ma
győzött az élet!
Kisné
Ady Éva 2017 04 15
2017. március 27., hétfő
Szombat
Szombaton jöttek Tiborék, és együtt ebédeltünk. Jó volt a kicsi unokámmal, Jonatánnal együtt lenni , itt voltak Annáék is ebéden. Nagy könnyebbség volt, hogy Anna mosogatott el. F. Tamás vitt be két órára Kétegyházára , mert szombaton volt a beiktatása Füstös Gyuszinak.
Vasárnap délelőtt a gyülekezetbe volt Lovas András testvér a feleségével. Gyaraki Laci prédikált d.e. , délután Mike Jenő. A gyülekezetből többen elmentek Miskolcra fiatalok!
Ma béke, nyugalom!
Vasárnap délelőtt a gyülekezetbe volt Lovas András testvér a feleségével. Gyaraki Laci prédikált d.e. , délután Mike Jenő. A gyülekezetből többen elmentek Miskolcra fiatalok!
Ma béke, nyugalom!
2017. március 23., csütörtök
Unokázás
Kedd óta a gyerekek, azaz Tamás és Viki az én gondoskodásomra vannak bízva. Örömmel teszem,hisz szófogadó, jó gyerekek, akik engem nagyon szeretnek!
Tegnap fánkkal kedveskedtem nékik, tegnapelőtt babgulyással.
Mindig azt mondják, hogy nagyon ízlik a főztöm. Viki sokat olvasott egy Ficsor könyvből. Szeret olvasni, amit örömmel könyveltem el. Vikivel aludtam. Szeretek velük lenni, a belső feszültség is mindig alábbhagy amikor velük vagyok. Előttük nem kell színézkedni. Adhatom magam ilyannak, amilyen vagyok. Ma este jön Anna haza. Tegnap Vikinek fellépése volt a zeneiskolában. Ügyes kislány Imádkozni is szeret velem. Tamás is!
Tegnap fánkkal kedveskedtem nékik, tegnapelőtt babgulyással.
Mindig azt mondják, hogy nagyon ízlik a főztöm. Viki sokat olvasott egy Ficsor könyvből. Szeret olvasni, amit örömmel könyveltem el. Vikivel aludtam. Szeretek velük lenni, a belső feszültség is mindig alábbhagy amikor velük vagyok. Előttük nem kell színézkedni. Adhatom magam ilyannak, amilyen vagyok. Ma este jön Anna haza. Tegnap Vikinek fellépése volt a zeneiskolában. Ügyes kislány Imádkozni is szeret velem. Tamás is!
2017. március 21., kedd
Szomorú
Ma szeretnék sírni, zokogni, de még azt sem lehet! Belefogódzom Ézs. 43/ 4-be: ...Én, az Úr vagyok a te Istened! Drágának tartalak és becsesnek!...Segíts Uram, hogy ezek a te szavaid elvégezzék bennem, hogy le tudjam győzni a keserűségemet!
JÖJJ URAM! VÁRLAK!
JÖJJ URAM! VÁRLAK!
2017. március 20., hétfő
2017. március 10., péntek
Pénteki nap
Örülök, hogy a táblagépre fel tudtam tölteni a Bibliát elég nagy betűvel, így, ha nincs nálam olvasószemüveg, akkor is tudom olvasni róla. Ma már úgy olvastam az áhítatot. Volt porszívózás, és Tamás unokám ma itt ebédelt.
Sajnálom, hogy az este nem mentünk imaházba, pedig ott lett volna a helyünk.
Sajnálom, hogy az este nem mentünk imaházba, pedig ott lett volna a helyünk.
2017. március 8., szerda
Imádság
Mostanában történt. Sajnálom, hogy Tiboréknál ujra felütötte a betegség a fejét Beteg a kicsi Jona, dóri egy kissé jobban van, de Tibornak nehéz a légzése.
Attiláék visszamentek Pestre, Attila a hónap közepén megy Németországba.
Tamásnak vettem virágot, amivel felköszöntheti az anyukáját és Vikit.
Viki tegnap is itt volt, játszani a kutyával és készülni a versmonndó versenyre.
Gyuri most cseréli le a táli gumit.
Anna hozott nekem táblagépet a héten.
Ma volt vége a fürdőzésnek.
Hétfőn temették Szelezsán Pétert.
Nekem jut az imádkozás a családomért és magamért, barátaimért, a betegekért, a testvéreimért, a gyülekezetért!!!
♥ ... az imádság mélyebbre hatol , mint bármely
szavunk... a lélekben él, még mielőtt szavakká formálta volna ajkunk. Még akkor is ott marad a lélekben, amikor az ima utolsó szavai elhagyták ajkunk.... mert az imádság a szív lelkiállapota , egy benső szívbeli magatartás Istennel szemben.
Attiláék visszamentek Pestre, Attila a hónap közepén megy Németországba.
Tamásnak vettem virágot, amivel felköszöntheti az anyukáját és Vikit.
Viki tegnap is itt volt, játszani a kutyával és készülni a versmonndó versenyre.
Gyuri most cseréli le a táli gumit.
Anna hozott nekem táblagépet a héten.
Ma volt vége a fürdőzésnek.
Hétfőn temették Szelezsán Pétert.
Nekem jut az imádkozás a családomért és magamért, barátaimért, a betegekért, a testvéreimért, a gyülekezetért!!!
♥ ... az imádság mélyebbre hatol , mint bármely
szavunk... a lélekben él, még mielőtt szavakká formálta volna ajkunk. Még akkor is ott marad a lélekben, amikor az ima utolsó szavai elhagyták ajkunk.... mert az imádság a szív lelkiállapota , egy benső szívbeli magatartás Istennel szemben.
2017. március 1., szerda
Hűség
Mert a hegyek megszünhetnek,és a halmok meginoghatnak,de hozzád való hüsegem nem szünik meg ,és békességem szövetsége nem inog meg-mondja könyörűlő Urad, (Ézsaiás könyv,54,10)
2017. február 25., szombat
Minden perc ajándék Istentől
"Minden reggel emlékeztetnem kell magam arra, hogy minden perc és lélegzetvétel ajándék.
Lehet, hogy az élet nem minden esetben olyan, mint remélem, mégis értékes és ki kell hoznom belőle a legtöbbet!
Ma elkezdek úgy élni, mint az, aki tudja élete értelmét!"
Lehet, hogy az élet nem minden esetben olyan, mint remélem, mégis értékes és ki kell hoznom belőle a legtöbbet!
Ma elkezdek úgy élni, mint az, aki tudja élete értelmét!"
2017. február 22., szerda
Fürdő
Újból élünk azzal a lehetőséggel, hogy a békési termál vízben fürdünk. Ma kezdtük el. A bérletünk a tavaly lett kiállítva 10 napra, de még ebben az évben júniusig kihasználhatjuk. Különben erre a 2017-es évre is adnak kétszer 20 alkalmat ingyen. Most nagyon jól jön a fürdőzés, hisz hétfőn az ágyat nyomtam, annyira fájt a derekam. Remélem segít a víz, de jobban hiszem, hogy az Úr az én segítségem . Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm!!!
2017. február 21., kedd
Temetések
Sajnos, az utóbbi időben gyakran volt temetés a családunkban. Február 15-én meghalt Nagy Eszter
Új Ősben Ő annak a Kis Feri sógoromnak volt a lánya, akit tavaly 2016 nov. végén temettünk. Alig volt vége a hantolásnak, jött a hír, hogy Gyurinak egy másik testvére, Veressné Rózsika is elhunyt. Gyurinak a kilen c testvére közül már öt hazaköltözött az Úrhoz!
Új Ősben Ő annak a Kis Feri sógoromnak volt a lánya, akit tavaly 2016 nov. végén temettünk. Alig volt vége a hantolásnak, jött a hír, hogy Gyurinak egy másik testvére, Veressné Rózsika is elhunyt. Gyurinak a kilen c testvére közül már öt hazaköltözött az Úrhoz!
2017. február 8., szerda
Pannika részére írva
Harminc év
Csupán időtöredék a végtelenben
de, jó egyharmad az ember életében.
Köröttem emlékek rajzanak
ilyenkor elfogynak a szavak,
valahol, mélyen csak a szív beszél
de, míg fel nem kapja
emlékeim a szél
hogy szárnyaljon újra vele
a végtelen jövő fele.
Hangosan hadd szólok róla
milyen volt 30 év
sok, sok mindennapja.
Valamikor 1987-ben
pontosan harminc éve ebben az évben
a nemes városvezetők
látták, sokan vannak idősödők.
Azt határozták Békésen
legyen egy olyan klub, otthon,
segítségre szorulók, idősek részére
ahol élni fog a szeretet, a béke
,s mellé még nyújtanak
sok minden mást, egyszóval
kimondva, áldott gondoskodást!
Emlékszem, mintha csak ma lenne
akkor léptem a „nagybetűs” életbe
Tele voltam sok, sok kérdéssel
de fiatalos, akaratos reménnyel
léptem át a küszöböt
ami aztán 30 évig ide,
e házhoz kötözött.
Mintha látnám az első érkezőt
Ő is új volt, akárcsak én,
csak én fiatal, ő pedig vén.
Kérdezett mindent, mi lesz itt hát?
mire feleltem: megbecsüljük magát!
terjedt a hír, hogy itt nagyon jó
lenni
aztán jöttek sorban, jött a többi.
Az évek alatt tapasztaltak
gyakran visszaigazolták
mit nyújt egy olyan közösség
hol a segítés nem csak kötelesség,
emberi természet nemes terméke
benne a jóság, szeretet öröme.
Mindig volt jól szervezett program,
elmondhatta bárki: -jól érezem
magam!
.S, jól érezte minden lakó magát
úgy tekintette, mint saját otthonát.
Az öröm is mindenkié volt
mikor erről valaki beszámolt.
mások nyomorát is együtt hordoztuk
ilyenkor könnycsepp gyöngy
valahova koppanva gurult.
De, hogy oldódjon mindenkinek
ügye, baja és a gondja
szétfútta egyszerre a klubunk
programja.
Hát álljon itt néhány,
ám sokat sorolhatnék
az időből így hamar kifogynék:
– virágos névnap,- tortás
születésnap ,
sütés főzés, pedikűr és masszázs
nem maradhatott el a sok jó
kirándulás.
Élménydús napok miben rejtve voltak
más klubokkal kötött meghitt
barátságok.
Itthon pedig kétszeri étkezés,
alapellátás
,gyógyszeres kezelés, szakorvoshoz
jutás
,Lelkünkről sem feledkeztek meg,
minden héten jöttek hivatott
lelkészek,
hirdessenek nékünk Isten üzenetet.
Türelmetek kímélve nem sorolom
tovább
mi mindent együtt éltünk e kis
fészekben át.
Úgy érezzük magunk,
mint egy nagy- nagy család.
Már reggel reménnyel, széles
mosollyal
úgy köszöntjük egymást.
Ma megpróbálom megköszönni nektek
a pillanatot, a mosolyt, a szeretetet.
Mibe ezt a napot felöltöztettétek.
S, azt a 30 oly gazdag gyönyörű évet
köszönöm Istennek és köszönöm
nektek!
Kisné
Ady Éva
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)