2017. augusztus 12., szombat

Tíz éve történt Mártira emlékezve

Tíz éve történt 
Ünnepélyes hangulat Augusztus 11.Attila fiam menyegzője. Előtte való nap még nagy volt a nyüzsgés, forgás nálunk. Alig tette le az asztalra valaki a süteményestálat, már jött a másik. Mindenki segített, amivel csak tudott. Gyülekezetünk nőtestvérei minden tőlük telhetőt megtettek értünk. Engem már napokkal előtte mentővel vittek a kórházba, agyi infarktus jelentkezett.. Sajnos,teret engedtem az izgalomnak.,és ez járulhatott hozzá a hirtelen rosszullétnek. Kértem az orvost, hogy engedjen haza a menyegzőre. Megengedte. Még mindig nagyon szédültem, de amikor a helyi segítség mellett megérkezett a legjobb barátnőm a férjével, akkor egy mély nyugalom töltött el. Ő olyan volt, mint a jobb kéz. Amikor mosolygott, gödröcske volt az arcán, és csillogott a szeme. Egy kis kártyát a kezembe nyomott. Azóta a szavak a szívembe vésődtek. Gyönyörű volt a menyegző, együtt örültünk. Nálunk maradtak másnapra is, mert ő mosogatott össze a férjével. Szerette a precíz munkát. Ezt a 25 évi barátságunk alatt gyakran tapasztaltam, sőt, szerettem volna eltanulni tőle. Nagyon gyakran váltottunk levelet, ez is engedte, hogy belelássak lelki világába. Az élet összekuszált dolgaiban szívesen tanácsolt, segített, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb volt tőlem.
A következő napot is együtt töltöttük. Délután indultak vissza Budapestre Amikor kikanyarodott a kocsijuk az utcánkból, mintha most is látnám amint integet a kocsi ablakából. Ami ezután következett, megrázó, szinte elviselhetetlen fájdalom volt. Félúton Pest fele karamboloztak, ahol ő életét vesztette.
Csak a temetés napján tűnt el a fájdalom. Hiánya itt van, de tudom biztosan, hogy az Úrnál van, hiszen leírta már jóval mielőtt meghalt volna, hogy az Úrhoz megy. Hagyott egy levelet a családi Bibliájukban. Férje a temetés előtti napon talált rá, amikor kezébe vette a Bibliát, a levél kihullt belőle. Levelében bizonyságot tett afelől, hogy jó helyre megy Megváltójához, ahova várja Szeretteit is! Levelének a mottója „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”2Tim 4. 7.
Rendelkezett a szervei felől is, felajánlotta, de erre nem volt alkalom, hisz azonnal eltávozott belőle a lélek az Ő szeretett Urához. Leírta, hogy koszorút ne vigyenek a temetésére, csak egy szál virágot. Még a kedves énekét is kijelölte:.1. Ha Isten békéje lakja szívemet....,2 Uram, csupán Terólad rebeg örömmel ajkam, hogy megkerestél engem, megkönyörülve rajtam, Ó h, hála Tenéked, Ó h, hála Tenéked!
Amint szorongattam kezemben a virágot, egy különleges érzés futott át rajtam. Mintha láttam volna már őt ott fent a trónus előtt, ahogy énekel dicséri az Istent! Megdöbbentett az a tény, hogy emberi számítás szerint én kellett volna távozzak, és ő a fiatalabb, maradjon. Az Úr másként végzett. Levele végén az állt, hogy „-Ott messze túl a Jordánon mi ketten találkozunk!” HISZEM!

2017. augusztus 10., csütörtök

Pörögnek az események

Ma töltöttem káposztát holnapra, mert Annáékhoz jönnek Torontóból vendégek. Attiláék ma indultak vissza New.Yorkból Torontóba., jelezték az üzenőben. Ma Anna volt fogorvosnál, a gyerekek itt ebédeltek. Sokat mesélt Papa Tamásnak!! :)
Tegnap Tiboréknál voltunk, már az új otthonukba. Reggel indultunk, Anna vitt. Viki, Tamás, Gyuri és én voltam az utas. Örültem, hogy a két kis csöppséget tarthattam az ölemben. Tiboréknak is vittünk töltött-káposztát.
Szerdán, azaz tegnapelőtt Annáéknál aludtam, mert ő el volt utazva Zala megyébe valami csomag ügyben. Máriánál aludt Bodrog mellett.
5.6.7.-én Debrecenben voltunk a Világtalálkozón. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk, köztük Krisztivel, Irénnel. Ott voltak Janiék is, velük együtt ebédeltünk a Viktória vendéglőben, ahol ott voltak a kanadai Ági, az anyja Gyöngyi, és a nagynénje. Minket Fábián Tamás vitt fel szombaton. Vasárnap pedig Anna. Itt aludtak nálunk szombat éjszaka Gedő Józsi a Dávid fiával.
 Kissé visszafele mentem az időben, de annak örülök, hogy mindenben megsegített az Úr!

2017. augusztus 2., szerda

Születésnap

Tegnap volt nemcsak Endrének, de Tamásnak is a születésnapja. Itt ebédeltek nálunk. Volt miccs és torta is. Jó hangulatba telt. Sokat beszélgettünk. Tamás jó magasra megnőtt, de finom, kedves gyerek maradt. Szeretem, mert szófogadó, és vele nagyon jókat lehet beszélni!

2017. július 31., hétfő

ENDRE SZÜLETÉSNAPJÁRA

Kegyelem és csoda
SZÜLETÉSNAPODRA
Kisné Ady Éva
Az időskor hozadéka,
hogy az ifjúkornak egyes napja
mire sokan úgy gondolnak
már belepte az idők pora
bent a szívben ott a nyoma.

Egy ilyen nap áll most előttem
azt mondom rá, hogy kegyelem!
Negyvenkilenc éve annak
része voltam a csodának
hogy karomban tarthattalak!

Augusztus elseje volt
világított a telehold
Szülőotthon szobájából
az addigi sok, sok jajjból
kicsendült a gyereksírás
egy anyának ez a csodás!
Teltek, múltak gyerekévek
gyűltek, gyűltek az emlékek
Szívemben zeng ma az ének
Köszönöm a Teremtőnek
hogy már olyan naggyá lettél
gyermekidnek apja lettél!

Oldaladon feleséged
szerelmével ő kényeztet
fiaid mint két sudár fa
hajlik boldogan válladra,
addig, míg mi idehaza
Buzgón foglalunk imába!

Van, hogy könnyeim morzsolom
minden nap úgy imádkozom:
- Istenem! Védd meg a családom!
Mindnek nevét sorba mondom
Te vagy Endre mindig első
Hulljon rád az áldáseső!

Ma becsomagoltam neked
néhány sorban e kis verset
szeretettel átkötöttem
egy-két könnyem letöröltem
majd égi postára tettem.
Ez a napnak ajándéka!
Olvashassa drága fiam,
nagy kegyelem, és egy csoda,
születése e világra! Boldog SZÜLETÉSNAPOT kíván Apuka, Anyuka Békésről 2017.


2017. július 29., szombat

Minden nap kegyelem

Minden nap kegyelem

Elcsodálkoztam sokszor azon, hogy Isten hogyan szól bele az életünkbe. Van, amikor a csendben szól, máskor tragédia kell ahhoz, hogy felrázzon abból a szellemileg alvó állapotból, amiben vagyunk. Ezt a történetet is azok közé sorolom, amit nem mindennapi eseményként tartok számon.
Az iskolából egy jókedvű társasággal utaztunk hazafele a vonattal. A fülkében együtt voltam a testvéremmel Annuskával, aki akkor tizedikes volt, a többi tanuló nyolcadikos, az én osztályomból. A döcögő vonat már feleúton volt Petruzsényból Lupény fele. Beérkeztünk az iskroni állomásba, ahol csak annyit állt a vonat, hogy bevárja a Lupényból érkező vonatot, ami aztán Bukarest felé veszi az irányt. Mint általában, most is idejében beérkezett, és kiindult, folytatni útját velünk ellenkező irányba. Ebben az állomásban csak két sínpár létezett. A mienk, és a másik, amelyiken már elhaladt a Bukaresti vonat. Az ablak mellett ültem, kifele bámultam és hallgattam a többiek jókedvű csacsogását. A vonatunk kiindult az állomásból, de egyszer egy nagy fék, hirtelen megálltunk. Még ma is emlékszem, azt kérdeztem, hogy -na mi van? Kíváncsian néztük, mi történik, de nem volt idő kíváncsiskodni, mert mint egy szempillantás, úgy suhant el a mellettünk való vágányon három tehervagon mozdony nélkül. Dermedten néztem, a többiek is a hátam mögül, ahogy a sebesen száguldó tehervagonok utolérik azt a vonatot, amelyikben az emberek mit sem sejtve a veszélyt, utaztak, azaz utaztak volna. Egy kanyarban történt a baleset, ezért jól látható volt. Egy óriási csattanás, majd kidőlt vagonok. Sokan leugráltak a vonatunkról, megnézni mi történt. Annuska is leszállt, és elment megnézni. Vissza sem szállt, amikor az állomásfőnök kérte az embereket, hogy üljenek vissza, mert elindítja a vonatunkat. Engem annyira fölkavart az esemény, hogy otthon alig tudtam elmondani mi történt. Vártuk haza Annuskát. Ő egy késői vonattal érkezett haza, de mintha nem önmaga lett volna. Amiket elmondott, nagyon megrázó volt. Látta a halott tetemeket, kártyával kezükben, mások összekeveredve a szénnel, ami a tehervagonokban volt. Elmondta, hogy sírt a váltókezelő aki egy katona volt, mert nem tudta hirtelen eldönteni amikor értesítették, hogy elszabadultak a tehervagonok, hogy melyik vágányra eressze, hogy a katasztrófa minél kisebb legyen?
Akkor este egész családunk mély hálával állt az Úr előtt, hogy megoltalmazott a mi Istenünk.
Ez nagyon meggondolkoztatott engem is, de Annuskát egész lelkében megrendítette. Lehetett volna ez az utolsó perc. Hogyan talált volna az Úr? Az Annuska életében valódi Pálfordulás történt. Az Úrnak még terve volt vele is, velem is. Még most is köszönöm az Úrnak, hogy várt rám!Vigyázott rám. Elmondhatom, hogy minden nap kegyelem!!

2017. július 21., péntek

Attila és Szilvi Torontóban

Tegnap érkeztek meg Attiláék Endréékhez . Ma hozta haza Anna Tamást és Vikit Panitból.  Hála az Úrnak, megőrizte Attiláékat is, Annáékat is útjukban! Én ma ujra lekvárt főztem abból a barackból, amit a tegnap adott Anna! Remélem, lesz lekvár bőséggel télen. Jó az Úr ! Minden nap tapasztalom!  Itthon béke, nyugalom.

2017. július 20., csütörtök

Tábor

Ez a nyár is hozta magával a sok gyümölcsöt . Annáéknak roskadásig termett a barackfája, így befőztem lekvárt is és befőttet is. Aztán a nyár a táborokkal jár, és ezen a nyáron is úgy ahogy a már elmult nyarakon Kőröstarcsára sütöttem fánkot a gyerekeknek. A tegnap vittünk ki kb. 120 bd-ot, aztán meglátogattuk Erdei Andit, és neki is vittünk egy nagy tál fánkot.  Anna ma megy a gyerekekért, hogy hazahozza őket Panitból. Voltunk nála , mert még mindig volt barack a fán, felszedtük, adott nekem is, a többit vitte Panitba.  Hála legyen az Úrnak mindenért ! A sok áldásért, az erőért, a békéért!

A szekér alatt

A szekér alatt
1956 nyara. Iskolaév vége volt. Első osztályt végeztem, és örültem a vakációnak. Sok, sok elszaladt év után is még nagyon tisztán emlékszem ennek a napnak a történéseire.
Annuskával, a két évvel idősebb nővéremmel aludtam az asztalágyban. Már gyönyörűen sütött a nap, amikor nagymamám szólt, hogy ideje felkelni, mert várnak a feladatok. Annuskát és engem bíztak meg a szüleink, hogy ebédet vigyünk nékik ki a földekre. Ők már hajnalban, amikor még alig pirkadt, elmentek dolgozni. Nagymamám egy kis piros lábasban kavargatta a puliszkát, kicsit megzsírozta, és már el is készült az ebéd., amit egy vesszőkosárba helyezett, egy kulacs víz kíséretében.
Tele voltam izgalommal, hiszen hosszú út állt előttünk. Ott volt bennem a kíváncsiság, hogy Annuska tudja e az utat, mert ahova mennünk kellett a „Tag,” a falú másik végéhez volt közelebb, viszont mi gyakrabban jártunk a hozzánk közelebb eső földekre. Annuska kijelentette, hogy ő tudja az utat. Én mindig hittem a nővérnek.
Ketten elindultunk. Amikor kiértünk a faluból, a szekérúton gyalogoltunk tovább. Gyönyörű volt a látvány!
Virághímes mező! Kezdtük szedni a virágokat. Volt bőven mit szedni, Margarétákat gyűjtöttünk, cs koszorút fontunk belőle a fejünkre, majd fényképeztük egymást láthatatlan fényképezőgéppel. Pipacsok után szaladgáltunk. Mire észbe kaptunk, az idő jócskán elszaladt a fejünk felett, hiszen már nagyon régen elharangozták a delet. Szaladtunk vissza az útra, ahol a lábos már jól felmelegedett. Ismét útnak indultunk. Két napraforgókóróra felkötöttük a kendőinket, a magasba emeltük, mint valami zászlókat, és élveztük, ahogy a szellő lobogtatja, gondoltuk, hogy édesanyámék is hamarabb észrevesznek, ha meglátják a kendőket. Mentünk, mentünk, élvezve a mező illatát, ugyanakkor már kezdett nyugtalanítani, hogy még nem látjuk a szüleinket. Egyszer azt mondja Annuska:- Te Évi, lehet, hogy eltévedtünk. Bennem már kiskoromban hamar beindult az izgalom, akkor is izgultam, hogy most aztán mi lesz?...Még ma sem tudom, hogy Annuska akkor csak próbálni akarta a bátorságomat, vagy valóban ő sem tudta, hányadán áll a dolog, de mi csak mentünk. A gyermeki fantázia nagyon mozgatta az agyunkat. Terveket dolgoztunk ki arra az esetre, ha egy idegen faluba vezet az utunk... Végre, késő délután nagy messze, két apró pontot láttam mozogni. Édesapám és édesanyám volt a föld felső felében, akkor fordultak a völgy fele, ahol vitt az út. A föld aljában volt a szekerünk. Mi éhesen, fáradtan alábujtunk, mivel csak ott volt árnyék, és mindet megettünk, megittunk a szekér alatt.
Amikor szegény szüleim fáradtan, éhesen, leértek, és a lábas üresen tátotta feléjük a száját, nem dorgáltak meg, csak édesanyám szemeiből a poros arcán végigömlött a könny. Őt sírni addig is, azután is, csak akkor láttam amikor imádkozott. Akkor nagyon elszomorodtam. Hamar eltűnt minden szép, minden gyönyörű amit aznap láttam. Anyám könnyes arcát mintha most is látnám. Édesapám viszont vigasztalta.-Ne sírj Annuskám! Elköltözünk. Megyek dolgozni a lupényi bányába.
Így is lett. 1956 júliusában már Lupényban sütött ránk a nap.
Bennem a falunak csak a szép emléke maradt, mert még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, miért félnek az adószedőtől, a beszolgáltatástól, és honnan teremtik elő a mindennapi kenyeret, ami akkor málékenyér volt. Otthon előttünk nem panaszkodtak a szüleim, csak ezen a bizonyos napon láttam, hogy nagy baj lehet, mivel édesanyámat, aki mindig énekelt, most sírni láttam.
Lupény Kánaán volt ahhoz képest, ami falvakon volt abban az időben. Édesapámat mint szakmunkás bányászt alkalmazták, mert már előtte is dolgozott bányában.
Az otthonunkat betöltötte a hála, hogy Isten gondviselő szeretetét élvezhettük. A minden esti áhítaton megköszöntük az Úr gondviselését, ugyanakkor nem felejtettünk el imádkozni a bányász édesapámért, hogy az Úr őrizze meg a veszélytől. Meghallgatott. Hála! Hála!
Kisné Ady Éva

2017. július 14., péntek

Zilahon jártunk.

Szerdán , azaz tegnapelőtt Zilahra mentünk, Anna vitt, mert vitte Tamást és Vikit a mamához Panitba.
Vittünk nagyon sok barackot is Annáéktól. Dánieléknek, Marikáéknak és Panitba. Dánielék nagyon finom ebéddel vártak. Odajött Eunika is a lányaival. Az Úr velünk volt az úton, megőrzött. Hála, Hála!


2017. július 8., szombat

Murony

Tegnap Muronyban voltunk. A gyermekhét bezárásán.
Vikit is kihívta Pintér Béla énekelni. Bele is énekelt a mikrofonba. Vikinek nagyon jó hangja van!

2017. július 5., szerda

Muronyi misszió

Vasárnap megérkeztek a vendégek Margitáról és Kécből a Muronyban tartandó gyermekhétre. Kedden én főztem nekik vacsorát. Gombóclevest és fánkot. Mivel Tamás és Viki is itt kosztol, így ők is részesültek belőle.  Ma nem jöttek az unokák, mert Anna vitte Vikit allergia tesztre.  Az áramot ma is elvették, de ma nem történt a múlt héthez hasonló eset, nem verte ki az áram az internet modemet.
  Reggel voltunk az edényekért a pünkösdi imaháznál, mert az este a vacsorát oda vittük.

2017. július 2., vasárnap

Illés

Ma délelőtt mielőtt imaházba mentünk volna, telefonált Tibor, hogy délben nálunk lesznek!  A gyülekezetben úrvacsoraosztás is volt.Bohus testvér prédikált. Jó volt hallgatni, már vártam a lelkemnek egy kis táplálékot, nem mintha elhanyagoltam volna az Igeolvasást, de nem álltam meg elmélyülten gondolkozni rajta. Ne imádj más Istent rajtam kívül!-hangzott Bohus szájából, és az Úrtól a szívembe!
   délbe meg is érkeztek Tiborék a kicsi Illéssel, mert Jonát elvitték a nagyszülők a Balatonra. Itt voltak Annáék is.
                         


2017. június 30., péntek

Indulás!

"017 06 28

Meglepetés

 Attiláék nagyon megleptek, hisz lejöttek hozzánk anélkül, hogy tudtam volna róla. Ez kedden történt, junius 27.-én Megkértek, hogy ne főzzek másik napra. Szerdán kocsikkal, Anna Tamás, Viki, valamint Attila, Szilvi, apuka és én bekocsikáztunk Békéscsabára, és ott köszöntöttek fel a születésnapomon. Nagy meglepetés volt, mert még születésnapot ilyen körülmények között nem tartottunk. Idáig az volt a szokás, hogy én főztem itthon, összejött a család és felköszöntöttük az ünnepeltet. Régen csak egy puszit kaptunk amikor gyerekek voltunk,( sőt még az én gyerekeim is amikor még gyerekek voltak) vagy még azt sem, volt olyan is, hogy már elmúlt észrevétlen. Most más világ vesz körül, minden változik.Az a fontos, hog




y szeressük egymást!

2017. június 19., hétfő

Gyuri hazajött a kórházból

Tegnap Kőröstarcsán voltam imaházba. Délután Annáékkal meglátogattuk Gyurit a kórházban Annával , Tamással és Vikivel.  Szerdán voltam még bent nála. A szokásos egy hetes infúziós kezelésen volt. Itthon képeket festettem addig.  Egyik nap Viki is velem volt, és itt is aludt.

2017. június 14., szerda

Titok


Titok

Régen gyakran foglalkoztatott
a létezés misztériuma.
Szerettem volna belelátni
Teremtőm titokszobájába.

Arra már korán ráébredtem,
hogy Istennek terve van velem.
Gyakori kérdéseim voltak
-miért épp ebbe a családba
csöppentett az ég és föld Ura?
Mikor , és hol dőlt el, ki legyen
a szülőm, népem, hazám, sorsom?
Ezekre a kérdéseimre
a választ azóta sem tudom.
Egyet viszont biztosan tudok
Valaki a mennyből vigyáz rám
s, készíti égben a koronám.
Kisné Ady Éva 

Útitárs

Valahonnan, a végtelenből
Jött felém fenségesen az Úr
én szennyes ruhám ráztam vadul
Remegve elindultam felé
Szorongó szívemnek a szennyét
megtörve terítettem elé.

Csoda történt .Ő hozzám hajolt
nem ítélt, hanem megbocsájtott.
Átölelt szerelmesen Isten
s, én a kezem kezébe tettem.
ami elérhetetlennek tűnt,
a kétség, félelem mind megszűnt.

Az örömöm nem látott határt
Már szárnyaltam, mint a sasmadár.
Énekeltem: nagy a kegyelem!
Mindenütt a Jézus jár velem!

Ma is Vele járom az utam
egy nagy Király az útitársam!
Kisné Ady Éva 2017 06 14


2017. június 13., kedd

Ujra festek


Séta

            Találkozó a folyónál

Friss szellő simogatta a fák lombjait, virágokat, arcomat. Sétára indultam. Kettesben akartam lenni az Úrral. Vágytam a találkozóra. Annyira belemélyedtem gondolataimba, hogy szinte észrevétlen a z Élő -víz csatorna egyik mesés hídján tértem magamhoz. Tekintetem a víz tükrére esett, ahol a nap fénye sziporkázott, hintve sugarát körkörösen csillogva. Magával ragadott a csodálat.
Reggeli igémet a Biblia első lapjaiból olvastam, s talán ez ihletett arra, hogy gondolataim több évezrednyire vittek vissza az időben. Megengedte, hogy lássam az Íráson keresztül, ahogy a nagy Alkotó a világteremtéskor elválassza a világosságot a sötétségtől. Azóta van fény és sötétség, nappal és éjszaka.
Gondolataim a fény körül forogtak. Milyen nagyszerű a fény. Az Írás is rögzíti” És látta Isten, hogy jó a világosság.” És helyezett az Isten világító testeket az ég mennyezetére : napot, holdat és milliárdnyi csillagot, hogy világítsanak.
Valami jóleső érzés kerített hatalmába amint a vízben tükröződött a napsugár, s már csak azt vettem észre, hogy Akire vártam, eljött a találkozóra! Nem volt nehéz felismerni, ragyogott. A Fény maga volt.
Egy nagyot léptem előre az időben. Eszembe jutott saját történetem s monológban beszéltem az Úrral:
_ Drága Teremtőm! A Te jóakaratod velem volt már a születésem előtt és készítettél egy rám szabott, egyéni tervet. Világra jöttem. Növekedésemre vigyáztál, szépen felnőttem.
Kegyelmedből egy védőburok volt a családi fészek. Gondoskodtál, arról, hogy látó emberek vegyenek körül. Ők nem úgy látták a világot mint én. Valami mást láttak. Többet, szebbet, értékesebbet. Az örömük akkor sem tűnt el arcukról, amikor rögös úton jártak. Kutattam, mi lehet az? Mit látnak ők, amit én nem? Nem hagytam fel, nem adtam fel, figyeltem….és akkor..segítettél nékem. Felismertem, hogy nem látok lelki szememmel. Kiáltottam
_ Emlékszel Uram? Zokogtam. -Uram könyörülj rajtam! Úgy kiáltottam, mint az a két világtalan az út szélén akiken Jézus könyörült (.Máté 927-30.)
Örökre feledhetetlen a nap, amikor betört a Fény a szívembe! Gyönyörű volt. Megnyitotta a szemem, és belenézett a szemembe. Akit láttam, az Isten Fia volt. Láttam a szemét, azt a könyörülő szemet. Mint egy kataklizma, oly erősen hatott a felismerés, hogy látok. Látok! Látok!
Amint a híd korlátjára támaszkodva újra a folyót figyeltem, észrevettem, milyen lassan, de biztosan halad a víz. Valahogy így halad az én életem is. Lassan, de biztosan minden nap közelebb érek a nagy Óceánhoz, ahol várnak a túlsó parton a látó szeretteim.
Kibeszélhetetlen hála töltött el, mert a szívemmel hallottam az Ő szavát, hisz az én monológomnak vége volt már. Figyeltem a Mesterre. Engedtem, hogy újra belenézzen a szemembe, és úgy hallgattam:
-Tapasztaltad-e, hogy minél nagyobb a sötétség, ami a világban van, ha kigyúl a fény, az annál nagyobb, ragyogóbb? Emlékszel, hogy amikor nagy sötétség vett körül én mindig veled voltam, kihoztalak a világosságba? Bűnben születtél, ami sötétség. Ezt a sötétséget csak én, Jézus Krisztus űzhettem el és hordoztalak s most te is hordozhatod a fényt. Vigyázz, ne sötétség, ne szürkület, ne árnyék, hanem tiszta fény légy! Világíts, mert nagy a sötétség! Minél többet adsz a fényből, a benned levő fényesség annál nagyobb lesz!
Ezen a találkozón úgy éreztem hogy betöltekeztem ragyogással. Még egyszer visszanéztem a fodrozó víztükörre és szapora léptekkel haladtam tova, mert feladatot adott az én drága Mesterem, amit addig kell elvégezzek, míg nappal van.
Kisné Ady Éva



2017. június 12., hétfő

2017. június 1., csütörtök

Tegnap voltam Andit meglátogatni . Annával voltam. Vittem medvetalpat és virágot.  Ő adott Annának cseresznyét. Jól elbeszélgettünk, imádkoztunk.  Ma délután voltunk Gyurival gyülibe Péter István tartotta az áhítatot a lélek gyümölcseiről. Ma sütöttem lapokat, megtöltve e viszek Kétegyházára, a kis Illés avatására. 

2017. május 29., hétfő

Vasárnap délelőtt Kőröstarcsán voltam Kontiékkal.  Ott volt  a kislányával az a fiatalember, aki Mezőberényből jár Tarcsára imaházba. A felesége Szilvi nem volt. Az Eszti lánya Erika még nem babázott le, de közel van a szülés ideje. Konti a szeretetről olvasott, és arról beszélgettünk!  Egy kis gulyást adtam Pannikának, miután hazahoztak Kőröstarcsáról.  Jót pihentünk, majd délután Istentiszteletre mentünk. Ott volt Anna a gyerekekkel.Tamás volt a kivetitőnél. Vikinek a szeme be volt dagadva. Bohus prédikált délután a család, gyermekekről, nevelésről.- Az Úr Jézus, amikor a gyerekeket megáldotta, ez a történet volt felolvasva. Bohus mint mindig, jól beszélt! Én is kaptam üzenetet délelőtt, délután! 

2017. május 27., szombat

Pénteken voltunk a piacon mellényt venni Gyurinak, de nem találtunk. Délután Köröstarcsán voltam. Ma Konti hozott egy tál cseresznyét, és megígértem, hogy holnap is megyek velük Köröstarcsára gyülekezetbe. A köröstarcsai gyerekeknek elmeséltem a" cipős" bizonyságtételemet.Figyelmesen hallgatták. Adja az Úr, hogy ők is imádkozó gyermekek legyenek!

2017. május 25., csütörtök

Hétfőn este jött SOS, hogy menjek babázni Tiborékhoz Rákoskeresztúrra. Kedden reggel indultam, és szerda este, azaz tegnap érkeztem. Még eddig úgy határoztak, hogy Kétegyházán fogják bemutatni a kis Illést. Hazafele fotóztam . Gyuri várt az állomáson. Erre az útra ő vitt, ő hozott.

2017. május 15., hétfő

Holnaptól újra Annáéknál leszek. Ő Pestre megy továbbképzésre. Kedd, szerda és csütörtökön leszek az unokákkal.
Anna születésnapjára emlékezve

A hajnali záport ragyogó nap
Váltotta fel azon a bizonyos napon..
Friss, füves réten vitt az utam
Anyám is jött, sietve nyomomban.

Virágillatot hozott a szél.
Hallottam amint a természet beszél:
Érthető volt az erdő szava
Madarak csicseregték a bokorba :
Nagy dolog történik itt még ma!
Földre születik egy emberpalánta.

Megtörtént !és feledhetetlen
Isteni ajándék részese lettem.
Akkor kitörölhetetlenül
És a szívembe kitéphetetlenül
Befészkelted magad kedvesem!
Ma hálám zengem az Úrnak csendesen
S kérem,oltalmazzon, szeressen,
Takarjon be szárnyaival, úgy védjen!


Kisné Ady Éva 2017 05 13

Attila születésnapja

Emlékezés Attila születésnapjára

Harminchat éves történet:
Már tiszta levegőt lehelt
éjjel a tavaszi május.
Mély csendben aludt a város,
az út hol poros, hol sáros
ám ez senkit sem érdekelt
mindenki aludt, vagy pihent
csak a mi családunk ébredt
éreztem, várni nem lehet.

Kocsink indult a kórházba
és kerestük, hol a bába?
Előkerült nagy álmosan
vizsgálgatott elég lassan
Te hamar világra-jöttél.
Kiáltottam, hogy : él, él, él!
Szívemhez szorítottalak
most is szívemben hordozlak

Naponta úgy imádkozom
Attilát óvd meg Jézusom!
Áldd meg az ő feleségét
ne szeghesse semmi kedvét.
Lélekben kísérlek végig
ha kérdezitek, hogy meddig?
Egész életem végéig!

Isten adott ajándékba
Ő helyezett a karomba
A karomból a szívembe
a szívemből a lelkembe.

Ma is kérem, Isten áldjon
Kívánja egész családom!


Kisné Ady Éva 2017. 05 .15. Békés

2017. május 10., szerda

Eunika születésnapjára

Eunika születésnapjára!

Az Ady család első sarját
ringatta ölében anyád.
Tavasz volt. Elmúlt már a tél
mikor te világra jöttél

Élet tombolt a világon
méhecske ült a virágon
illatozott az orgona,
nyílt az akác és a bodza.
Rezgő rezgett a bokorban
rigók énekeltek karban
megszületett Eunika!


Öröme volt a családnak
mind örültek már a lánynak
kevés volt a lány unoka
örült neked papa, mama.
Aztán teltek, múltak évek
Jézusnak adtad a szíved
színes idők következtek
a kislány asszonnyá érett!

Sanyi mellett ügyeskedel
dolgozol te mindig kedvel
A két kislányod is boldog
hívő hajlék az otthonod.
Szeretetben példát mutatsz
mosollyal adós nem maradsz
vendégeknek megterítesz
kezed állandóan tesz, vesz.
Szíved szerintem olyan tág
belefér az egész világ!!!

Mi is, tudjad, mind szeretünk
hiszen benned kincset leltünk
Örülünk, hogy megszülettél,
családunkba te kellettél!
Kisné Ady Éva 2017 május 10


Sok, boldog születésnappal áldjon meg az az Isten, akinek te szolgálsz!

2017. május 8., hétfő

Illés nagyon jó gyerek.Ő már anyatejjel táplálkozik. Sokat alszik. Nagy hála van a szívemben az unokáimért, hogy egészségesek testileg, szellemileg! A lelkükért sokat imádkozom, hogy hozzanak döntést az Úr mellett.!A gyerekek Tamás és Viki a héten itt ebédelnek, mivel most van a ballagás, és ilyenkor ők szabadok. Holnap Viki kirándulni megy , úgyhogy csak Tamás jön ebédre.)Ma megyek női körre, Andi jön értem, ő visz el kocsival. 

2017. május 5., péntek

Kedden  Budapesten voltam, babázni Tiboréknál, hazajövet meglátogattam Szilvit is. Fábián Tamás vitt a békéscsabai állomásra. Vonattal Pestre, onnan átszálltam a gödöllői járatra, és Rákos-logeten leszálltam, ahol már várt Tibor a kis Jonával. Gyerekkocsiban hozta, igy gyalog mentünk Tiborékhoz. Visszajövet ujra gyalog mentem az állomásra.  Békéscsabán várt Gyuri az állomáson, ő hozott haza. Jó itthon lenni, de kell egy kis friss levegő is!

Idősek klubja

Az elmúlt héten Durkóné Pannika meghívott az Idősek klubjának a 30. születésnapjára, ugyanakkor az ő munkaidejének is 30. évét ünnepelte. Ezen az ünnepségen Viki szavalta el az időseknek, a A Nagymama kérdez c. verset Gyuri vitt, így hárman voltunk jelen a családból.

2017. április 28., péntek

Nem számoltam be róla, hogy április hatodikán nem mehettem verset mondani, mert nagyon megfáztam. A hangom is rekedt volt.  Arról sem számoltam be, hogy nagypénteken itt voltak Attiláék, szombaton együtt ebédeltünk Annáék és attiláékkal, majd amikor Attiláékat vittük Gyulára, ők Békéscsabán vettek Gyurinak öltönyt . Ez volt az ajándékuk apuka szülinapjára.

2017. április 25., kedd

Megszületett ma a kis Illés

Húsvét!

Kétség és remény

Pirkadt. Lassan, csendben
a hajnal érkezett.
Kialvatlan szemem
sűrűn törölgettem.

A sötétség most még
morc arcát mutatta
fekete ruháját
lomhán, lassan vonta
felségterületét
át kellett, hogy adja
kénytelen, kelletlen.
Vörösödött az ég
lassanként keleten.

S mint előbb az a fény
küzdött a sötéttel,
úgy küszködtem én is
halállal, élettel.

Kívántam elhinni,
szenvedőn, boldogan,
hogy az én Mesterem
nem maradt a sírban.

És, máris indultam,
sorstól megindultan
sírhoz igyekeztem.
Virágok, kövek közt
az utat kerestem.

Míg egyik kezemmel
hosszú, még illatos
hajam simogattam,
csak Őrá gondoltam.
Azon járt az eszem
ezzel törölgettem
nem is olyan régen
a Mesterem lábát.
Másik kézzel vittem
szelencém nárdusát.
Balzsam csodakenőcs,
illata ismerős!

Futottam a sírhoz.
Titkos vágy vitt oda
ruhámat nyaldosta
friss fűnek harmata.
Tavaszi lágy szellő
kendőm lobogtatta
min érezhető még
elsírt könnyem nyoma.

Kétség és a remény
kergetőztek folyton
vajon Mesteremet
látni hogyan fogom?

Megannyi sok kérdés,
de már csak egy lépés
máris látni fogom
én drága Jézusom.

Jaj, most zavart vagyok
a sír üresen áll
már nincs ott a halott
nincsenek katonák.
A földre roskadok,
fátylamra könny csorog.

Ekkor váratlanul
melegség töltött el
valaki átölelt.
és szólít csendesen.
Mária Magdolna!
Ez Ő, az Ő szava!
Nagyot dobban szívem
Ő az! A Mesterem!

Világgá hirdetem:
halljátok emberek!
Ilyen nem történt még
soha a nap alatt
a halott feltámadt
nem kell félni többet!
pokol, és bűn felett
ma győzött az élet!
                               Kisné Ady Éva 2017 04 15



2017. március 27., hétfő

Szombat

Szombaton jöttek Tiborék, és együtt ebédeltünk. Jó volt a kicsi unokámmal, Jonatánnal együtt lenni , itt voltak Annáék is ebéden. Nagy könnyebbség volt, hogy Anna mosogatott el.   F. Tamás vitt be két órára Kétegyházára , mert szombaton volt a beiktatása Füstös Gyuszinak.
Vasárnap délelőtt a gyülekezetbe volt Lovas  András testvér a feleségével. Gyaraki Laci prédikált d.e. , délután Mike Jenő. A gyülekezetből többen elmentek Miskolcra fiatalok!
 Ma béke, nyugalom!

2017. március 23., csütörtök

Unokázás

Kedd óta a gyerekek, azaz Tamás és Viki az én gondoskodásomra vannak bízva. Örömmel teszem,hisz szófogadó, jó gyerekek, akik engem nagyon szeretnek!
Tegnap fánkkal kedveskedtem nékik, tegnapelőtt babgulyással.
Mindig azt mondják, hogy nagyon ízlik a főztöm.  Viki sokat olvasott egy Ficsor könyvből. Szeret olvasni, amit örömmel könyveltem el. Vikivel aludtam. Szeretek velük lenni, a belső feszültség is mindig alábbhagy amikor velük vagyok. Előttük nem kell színézkedni. Adhatom magam ilyannak, amilyen vagyok.  Ma este jön Anna haza. Tegnap Vikinek fellépése volt a zeneiskolában. Ügyes kislány Imádkozni is szeret velem. Tamás is!

2017. március 21., kedd

Szomorú

Ma szeretnék sírni, zokogni, de még azt sem lehet! Belefogódzom Ézs. 43/ 4-be: ...Én, az Úr vagyok a te Istened!  Drágának tartalak és becsesnek!...Segíts Uram, hogy ezek a te szavaid elvégezzék bennem, hogy le tudjam győzni a keserűségemet!
  JÖJJ URAM! VÁRLAK!

2017. március 20., hétfő

Tegnap a gyülekezetben vendéglelkipásztor volt Mike Sámuel. Egy dolgot nagyon megjegyeztem: Az Isten mikor engem teremtett, a kéznyoma rajtam maradt! Este nálunk volt Zsolt, Márti , a kis Abigéllel Gyuláról.  A délelőtti Istentiszteleten Bejöttek Kígyósról Szabó Erzsikéék is! 

2017. március 18., szombat

Ma este Mike Sámuel fog Igét hirdetni az evangelizációs esten!
 Küldj Uram áldás esőt! Nagyon kiszáradt a talaj, lelkünk talaja!Jelentkeztem versmondásra a Költészet napjára április 6. A Békési Városi Könyvtárba.

2017. március 10., péntek

Pénteki nap

Örülök, hogy a táblagépre fel tudtam tölteni a Bibliát elég nagy betűvel, így, ha nincs nálam olvasószemüveg, akkor is tudom olvasni róla.  Ma már úgy olvastam az áhítatot. Volt porszívózás, és Tamás unokám ma itt ebédelt.
Sajnálom, hogy az este nem mentünk imaházba, pedig ott lett volna a helyünk.  

2017. március 8., szerda

Imádság

Mostanában történt. Sajnálom, hogy Tiboréknál ujra felütötte a betegség a fejét Beteg a kicsi Jona, dóri egy kissé jobban van, de Tibornak nehéz a légzése.
 Attiláék visszamentek Pestre, Attila a hónap közepén megy Németországba.
Tamásnak vettem virágot, amivel felköszöntheti az anyukáját és Vikit.
Viki tegnap is itt volt, játszani a kutyával és készülni a versmonndó versenyre.
Gyuri most cseréli le a táli gumit.
Anna hozott nekem táblagépet a héten.
Ma volt vége a fürdőzésnek.
Hétfőn temették Szelezsán Pétert.
 Nekem jut az imádkozás a családomért és magamért, barátaimért, a betegekért, a testvéreimért, a gyülekezetért!!!

 ... az imádság mélyebbre hatol , mint bármely 
szavunk... a lélekben él, még mielőtt szavakká formálta volna ajkunk. Még akkor is ott marad a lélekben, amikor az ima utolsó szavai elhagyták ajkunk.... mert az imádság a szív lelkiállapota , egy benső szívbeli magatartás Istennel szemben.

2017. március 1., szerda

Hűség

Mert a hegyek megszünhetnek,és a halmok meginoghatnak,de hozzád való hüsegem nem szünik meg ,és békességem szövetsége nem inog meg-mondja könyörűlő Urad, (Ézsaiás könyv,54,10)
Értékelnem kell azt a hűséget amivel Isten van irántam!
Szelezsán  Vali özvegyen maradt! Már nincs mellette Péter. Az éjjel hazaköltözött Urához, Aki teremtette!


2017. február 25., szombat

Minden perc ajándék Istentől

"Minden reggel emlékeztetnem kell magam arra, hogy minden perc és lélegzetvétel ajándék.
 Lehet, hogy az élet nem minden esetben olyan, mint remélem, mégis értékes és ki kell hoznom belőle a legtöbbet!
  Ma  elkezdek  úgy élni, mint az, aki tudja élete értelmét!"

2017. február 22., szerda

Fürdő

Újból  élünk azzal a lehetőséggel, hogy a békési termál vízben fürdünk. Ma kezdtük el. A bérletünk a tavaly lett kiállítva 10 napra, de még ebben az évben júniusig kihasználhatjuk. Különben erre a 2017-es évre is adnak kétszer 20 alkalmat ingyen. Most nagyon jól jön a fürdőzés, hisz hétfőn az ágyat nyomtam, annyira fájt a derekam. Remélem segít a víz, de jobban hiszem, hogy az Úr az én segítségem . Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm!!!

2017. február 21., kedd

Temetések

Sajnos, az utóbbi időben gyakran volt temetés a családunkban. Február 15-én meghalt Nagy Eszter
Új Ősben  Ő annak a Kis Feri sógoromnak volt a lánya, akit tavaly 2016 nov. végén temettünk. Alig volt vége a hantolásnak, jött a hír, hogy Gyurinak egy másik testvére, Veressné Rózsika is elhunyt. Gyurinak a kilen c testvére közül már öt hazaköltözött az Úrhoz!

újabb festményem: Alföld


2017. február 8., szerda

Pannika részére írva

                                                             Harminc év

Csupán időtöredék a végtelenben
de, jó egyharmad az ember életében.

Köröttem emlékek rajzanak
ilyenkor elfogynak a szavak,
valahol, mélyen csak a szív beszél
de, míg fel nem kapja
emlékeim a szél
hogy szárnyaljon újra vele
a végtelen jövő fele.
Hangosan hadd szólok róla
milyen volt 30 év
sok, sok mindennapja.


Valamikor 1987-ben
pontosan harminc éve ebben az évben
a nemes városvezetők
látták, sokan vannak idősödők.
Azt határozták Békésen
legyen egy olyan klub, otthon,
segítségre szorulók, idősek részére
ahol élni fog a szeretet, a béke
,s mellé még nyújtanak
sok minden mást, egyszóval
kimondva, áldott gondoskodást!

Emlékszem, mintha csak ma lenne
akkor léptem a „nagybetűs” életbe
Tele voltam sok, sok kérdéssel
de fiatalos, akaratos reménnyel
léptem át a küszöböt
ami aztán 30 évig ide,
e házhoz kötözött.
Mintha látnám az első érkezőt
Ő is új volt, akárcsak én,
csak én fiatal, ő pedig vén.
Kérdezett mindent, mi lesz itt hát?
mire feleltem: megbecsüljük magát!
terjedt a hír, hogy itt nagyon jó lenni
aztán jöttek sorban, jött a többi.

Az évek alatt tapasztaltak
gyakran visszaigazolták
mit nyújt egy olyan közösség
hol a segítés nem csak kötelesség,
emberi természet nemes terméke
benne a jóság, szeretet öröme.

Mindig volt jól szervezett program,
elmondhatta bárki: -jól érezem magam!
.S, jól érezte minden lakó magát
úgy tekintette, mint saját otthonát.
Az öröm is mindenkié volt
mikor erről valaki beszámolt.
mások nyomorát is együtt hordoztuk
ilyenkor könnycsepp gyöngy
valahova koppanva gurult.
De, hogy oldódjon mindenkinek
ügye, baja és a gondja
szétfútta egyszerre a klubunk programja.

Hát álljon itt néhány,
ám sokat sorolhatnék
az időből így hamar kifogynék:
– virágos névnap,- tortás születésnap ,
sütés főzés, pedikűr és masszázs
nem maradhatott el a sok jó kirándulás.
Élménydús napok miben rejtve voltak
más klubokkal kötött meghitt barátságok.

Itthon pedig kétszeri étkezés, alapellátás
,gyógyszeres kezelés, szakorvoshoz jutás
,Lelkünkről sem feledkeztek meg,
minden héten jöttek hivatott lelkészek,
hirdessenek nékünk Isten üzenetet.

Türelmetek kímélve nem sorolom tovább
mi mindent együtt éltünk e kis fészekben át.
Úgy érezzük magunk,
mint egy nagy- nagy család.
Már reggel reménnyel, széles mosollyal
úgy köszöntjük egymást.

Ma megpróbálom megköszönni nektek
a pillanatot, a mosolyt, a szeretetet.
Mibe ezt a napot felöltöztettétek.
S, azt a 30 oly gazdag gyönyörű évet
köszönöm Istennek és köszönöm nektek!

Kisné Ady Éva

2017. január 30., hétfő

Vonatjegy

Vonatjegy

Ha visszatekintek a mögöttem hagyott évekre, azt kell megállapítanom, hogy két pont között zajlott az élet: vagy  énekeltem az Úrnak, volt, hogy hangosan, de legtöbbször a szívem mélyén, ott fakadt a hála ,máskor "nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam!" Jónás 2 /3.
 A következő történetem mindkettőről szól.
  Nyolcadikos gimnazista voltam. Akkor még hét elemi után tettünk felvételi vizsgát  gimnáziumba. Városunkban nem volt magyar nyelvű gimnázium, így a 25. km-re levő városba ingáztunk vonattal. Szokásom volt, hogy előtte való nap bepakoltam a táskámat a következő napra. Ekkor is így történt. Este először mindent kipakoltam, majd órarend szerint mindent be, csakhogy egy dolog elkerülte a figyelmemet. Elfelejtettem a bérletet betenni a táskámba. Reggel, mint aki úgy tudja minden rendben, indultam a vonathoz.  Osztálytársakkal és nővéremmel aki két évfolyammal feljebb volt, ültünk együtt a fülkében. Nemsokára ahogy kiindult a vonat az állomásból, már jött is a jegykezelő. Nem kérte a bérletet,mert mindnyájan szóltunk, hogy "bérlet"! Továbbment. Fogalmam sem volt róla, hogy az én bérletem otthon lapul valahol a tegnapi könyveim között. Valamelyik szünetben vettem észre, hogy a bérletem nincs a táskámban. Félelem fogott el. Most mi lesz? kérdeztem magamban. Nagyon szigorúan büntették  azokat akiknek nem volt jegyük. Izgalomban teltek el az órák. Az is ki volt zárva, hogy gyalog tegyem meg az utat, mert esett az eső. Órák után a padtársnőm megkért, hogy menjek  vele a papírvoltboltig, hogy vásároljon füzetet. Egy kis kerülőt vett igénybe, mert a városon keresztül vitt az út, de nem utasítottam vissza, gondoltam , valahogy felejtem a problémámat Észre  sem vettem, hogy az eső nagyon csapkod, annyira magam alatt voltam. Míg álltam a bolt előtt, imádkoztam, hogy legyen az Úr segítségül nékem. Még ki sem jött a padtársam, amikor láttam, hogy az üzlet előtt a földön hever az esőben egy öt lejes. (román pénz). Pontosan annyi, mint amennyibe kerül a vonatjegy! Ujjongva vettem fel. A padtársnőm tudott a problémámról, és ő is csodálkozó, nagy szemekkel nézett, és azt mondta: Évi , te szerencsés vagy! Én erre azt feleltem, hogy ez nem szerencse .A Jó Isten segítsége! Meghallgatott!
. Örömöm volt, és mintha levegő feszített volna belülről .Énekeltem. Alig vártam, hogy elmondhassam a többi vonatos társaimnak is az örömöet! Addig sem leltem pénzt, azóta sem. Amikor a legnagyobb szükségem volt rá, akkor jött a segítség! S.D.G.

m

Munkahely-keresés

Munkahely
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; Zsolt 77 /12.
Csodálatos dolog megtapasztalni, hogy van egy Úr a világ felett, aki tud vívódásaimról, izgalmaimról. Tud rólam, ha szükségben vagyok, de akkor is követ, ha öröm tölti be szívemet. Ott van, amikor könnyet törölök, de ott van és együtt örül velem amikor kisimul az arcom az átélt örömtől. Történések sorozatában tapasztaltam és máíg tapasztalom jelenlétét.
Családommal a hetvenes évek dereka táján költöztünk dél Erdélyből vissza a szülőföldem vidékére Zilahra észak Erdélybe. Körülbelül . 500 km-re maradtak el a megszokott hegyek, a gyülekezetem, ami lelki otthonom volt, valamint munkahelyem.
Zilahon a férjem aránylag elég hamar kapott munkát, de én éveken át zörgettem állásért eredménytelenül. Férjem fizetéséből nagyon szűkösen éltünk. Amikor már feladtam az álláskeresést, akkor értesítettek a munkaügytől, hogy van munka, és ha nem fogadom el, akkor a munkaügy a továbbiakban ha lesz is állás valahol, nem engedélyezik, mivel az általuk felkínált állást nem fogadtam el. Nem volt kifogásom, jöhet bármilyen munka, csak segíteni tudjak a családi kasszán. Egy gyapotgyár kapujához szólt az állás. Elfogadtam. Nem volt nehéz, ellenőrizni kellett a gyár területére belépő és kilépő személyeket igazolvány szerint.
Örültem, hogy van munkám, de az örömöm hamarosan ürömmé változott, amikor három hét elteltével egy rendőr jött a munkahelyemre, és kérdezte, hova járok vasárnap? Kik a felmenőim? Amikor a rendőr kérdezett, eszembe jutottak azok az izgalommal teli esték, amikor édesapámat vártuk haza a rendőrőrsről a hatvanas években az erdélyi ébredés idején. A rendőr távozott, de rövid idő elteltével telefonon értesítettek, hogy jelenjek meg a rendőrségen. Kértem a férjemet, hogy nagyon imádkozzon értem, mert nagyon izgatott voltam. Azt sem tudtam, mit kell mondjak a rendőrség portáján. A nevem bemondása után mondtak egy szobaszámot, ahol aztán két rendőr várt. Érdekes módon, minél jobban üvöltöttek rám, úgy csillapodott az izgalom, a feszültség bennem. Azt kérdezték, hogy miért nem írtam bele a felvételi kérvényembe, hogy baptista vagyok? Mikor azt feleltem, hogy senki nem kérdezte, nem tudhattam, hogy egy munkahelyi kérelembe bele kell írni a vallási hovatartozást. Akkor aztán keményen értésemre adták ők, hogy két hét alatt keressek más munkahelyet, különbem „N” betűvel bontják a munkakönyvemet, ami azt jelenti, hogy büntetett,és ha bárhol kapnék állást, nem vehetnek fel bizonyos ideig, valamint minden addig megszerzett jogomat elveszítem.
Amikor hazaértem, férjem kérdezte, hogy, hogy volt? Sírva mondtam, hogy kiabáltak, üvöltöttek rám. -Ne bánkódj! -mondta. -a megoldás az Úrnál van! Másnap már írásban is megkaptam a rendőrség határozatát. Férjem tanácsolta, hogy írjak egy kérvényt a gyár főnökségéhez, hogy a gyárba vegyenek fel dolgozni. Én tudtam a legjobban, hogy a gyárnál nincs felvétel, hisz engem értesítettek a titkárságról, hogy ha bárki jön felvételi kérelemmel, utasítsam el, mert felvételi stop van, mégis megírtam a kérvényt. Jelentkeztem a titkárságon, hogy be akarok menni az igazgatóhoz kihallgatásra. A titkárnő kérdezte, mit akarok? Mondom, hogy felvételt a gyárba. Ő dühösen kifakadt, mondva, hogy- nem értette kérem, hogy nincs felvétel? Kitartottam, hogy bemegyek az igazgatóhoz. Még várnom kellett, addig is gondolatban beszélgettem az én mennyei Atyámmal. Amikor beléptem az igazgatóhoz, azt kérdezte, mi a baj? Mondtam, hogy nem dolgozhatok a kapunál. -Miért? Kérdezte.-Mert hívő vagyok. -válaszoltam, és átadtam a határozatot.
Akkor az igazgató elkérte a kérvényemet, aláírta, lepecsételte, és azt mondta : -nálunk a hívő emberek is dolgozhatnak! Könnyek között köszöntem meg, ő csak mosolygott.
Megtapasztaltam, hogy az én Uram hallja amikor zörgetek, és hatalma van kinyitni a bezárt ajtót is!
 Máté 7:7 Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! 8Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak
Ha ezernyi nyelvem volna, akkor sem tudnám kifejezni hálámat az Úr fele. Mindenért Istené a dicsőség!!

Kisné Ady Éva

Körházi ágyon

Kórházi ágyon

A következő történetemet is széltében-hosszában beszövi Isten csodatévő szeretete.
Ő tud rólunk bárhol is vagyunk és bármilyenek is lennének emberi szemmel nézve a kilátásaink, Ő
képes cselekedni, mert nála nincs lehetetlen!
Egy budapesti klinikán feküdtem 1994 augusztusában. Akkor már több mint fél évet töltöttem kórházban. Még januárban történt, hogy rosszul lettem munkában, és a háziorvosom beutalt a zilahi kórházba. Következtek a vizsgálatok. Rossz véreredmény, rossz tünet.. Diagnózist szerettek volna felállítani, de nem tudtak. Több, mint 100db. antibiotikumot kaptam, semmi eredmény. Felszúrtak kétszer a vesémbe (citoszkópiai vizsgálat) eredménytelenül. Aztán Kolozsvárra kerültem, ahol kezdődött elölről minden. Ott sem kerültem el az igen fájdalmas citoszkópia vizsgálatot. Hiába a vizsgálat, kezelés, semmi eredmény. Kolozsvárról az utam Budapestre vezetett. Amikor indultam, azt mondta a tizenegy éves kisfiam, hogy:- édesanyám úgy pusziljon meg, hogy érezzem míg hazajön.! Amit mondott, elrejtettem a szívembe. A pesti klinikán nagyon komoly vizsgálatok következtek, aztán napok, hetek teltek.
Hogy mi zajlott le bennem? Nem szeretnék senkit sem azzal áltatni, hogy mindig fent voltam. Volt úgy, hogy elcsüggedtem. Ez legtöbbször akkor történt, amikor a laboreredményeket közölték. Hála az Úrnak, nem tartott soká a csüggedés, mert nem egy gyülekezet közösségét tudtam mögöttem, hogy imádkoznak értem. Kolozsváron a szalontársaim csak csodálkoztak, hogy, hogy van ennyi látogatóm, holott nem vagyok kolozsvári? Helye volt a bizonyságtételnek is.
Megtapasztaltam, hogy a kórház a legmegfelelőbb hely a bizonyságtételre. Ott mindenkinek van elég ideje, és ott olyanok vannak, akiknek nemcsak a teste, hanem a lelke is beteg. Jó kihasználni az ilyen alkalmakat arra, hogy az Isten evangéliumát tovább adjuk .
Vasárnap volt. A napsugár beragyogott a szobába. Elővettem a Bibliámat. Kíváncsi voltam, mit üzen az Úr. Ritka eset volt, hogy csak találomra kerestem igét, de ekkor különös módon így történt. Ezt olvastam :” Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könnyhullatásidat, íme én meggyógyítlak téged!” Kir. 20 /5. Nem csak kint ragyogott a nap, bent a szívemben is kisütött. A remény újjáéledt bennem. Ahogy közeledett a látogatás ideje, arra gondoltam, hogy az én kedves barátnőm aki tegnap is meglátogatott, azt mondta, hogy ma nem jön, imaházba megy, aztán a családjával lesz. Nem számoltam arra, hogy valaki is felkeressen. Volt egy beteg a kórteremben, akinek nem voltak lábai, amputálták mind a kettőt. Gyakran segítségre szorult, ilyenkor örömmel segítettem néki, hála volt bennem, hogy nekem megvan mind a két lábam . Ekkor azt mondta a betegtársam, hogy menjek le nyugodtan az udvarra, mert már nincs szüksége rám. Lementem. Nem vártam senkit. Leültem egy padra szembe a kapuval. Nézegettem ahogy jöttek a látogatók a betegekhez. Volt, aki virágot hozott, volt aki a könnyeit vitte a betegének.
Egyszer csak, amint a kapu fele néztem, nem akartam hinni a szememnek. Álmodok? Nem ! Az én drága nővérem jött a férjével. Aki messze van a szeretteitől több időn keresztül, csak az tudja mit jelent egy ilyen találkozás. Miután leültek mellém, még jött egy baráti család Gödöllőről meglátogatni. Amint így együtt voltunk éreztem, olyan emberekkel vagyok körülvéve, hogy még a hely is szent. Bátorítottak, aztán imádkoztunk. Amikor Ernő a sógorom imádkozott, megéreztem, hogy hittel imádkozik. Ők elmentek, én fölmentem a kórterembe. A betegek csodálkoztak, hogy Erdélyből jöttek látogatóim, de még jobban azon, hogy milyen vidám vagyok. Egyik beteg kissé gúnyosan mondta, hogy -már három hete itt van és még mosolyog.! Következett a hétfő reggeli vizit. Bejött a professzor egy nagy csoport egyetemistával és a kezelőorvosommal. Mikor nézte a kórlapomat, valamit maguk között beszéltek, aztán hozzám fordulva azt mondta:
-Maga már holnap mehet haza.! Minden rendben! Egy ritka vírus fertőzte meg! Jól hatott a kezelés!
Tudtam. Én már tudtam előtte este, hogy minden rendben, mert nekem olyan Istenem van, akinél minden lehetséges. Azt már nem kell leírjam, milyen öröme volt drága családomnak amikor hazaérkeztem..Kegyelemből én is kaptam éveket. Azóta az a vírus többé nem jelentkezett.
Mindenkinek köszönöm, aki közbenjárt értem az Úrnál!!! Mindenért Istené a dicsőség!!!
Kisné Ady Éva