2017. december 17., vasárnap

Bizonyságtétel a kórházban

 Bizonyságtétel a kórházban!


Amikor a Lélek csendje körülvesz, azon gondolkozom, hogy az Úr minden napomra tervezett valamit, amit pontosan velem akar elvégeztetni. Lehetnek apró dolgok, könnyűek vagy nehezek, de a program adva van, csak tenni kell. Ilyenkor eszembe jutnak olyan alkalmak, amikor az adott helyzettel sajnos, visszaéltem. A magam kényelme többet jelentett annál, hogy felálljak, és tegyem Uram parancsát. Visszaéltem a helyzettel akkor is, amikor a félelem diktált. Ám, örömmel gondolok vissza olyan alkalmakra, amikor szívesen tettem amivel megbízott Uram. Ezek az alkalmak élménnyé váltak.
Egy ilyen élményemről emlékezem:
A gyulai kórházba volta beutalva kezelésre. Gondosan csomagoltam a táskába a szükséges dolgaimat és a csomag legtetejére került a Bibliám. Mielőtt betettem volna, egy belső érzés kerített hatalmába. Mondhatom, hogy inkább egy imádat, azzal a kéréssel, hogy valakinek a „Könyv” ről beszélnem kell.
Az orvos egy olyan kórterembe osztott be, ahol négy ágy már foglat volt, az enyém volt az ötödik. Amikor már a kórteremben csendben csomagoltam ki a dolgaimat, elsőre a Biblia került a kezembe, amit nem a fiókba helyeztem, hanem az éjjeliszekrényre. A többi beteg figyelt, és kérdően néztek rám, hogy miféle könyv van nálam? Jó érzéssel töltött el, hogy itt az alkalom, beszélhetek Isten szaváról. Egy hétig csodaként éltem meg, hogy nem utasították el a Jézusról szóló bizonyságtételemet, sőt, még a betegtársaim kértek rá, hogy az esti csendben olvassak nekik. A szám is megnyílt beszélni. Úgy éreztem magam, mint Ézsaiás, akinek tüzes parázzsal érintette az Úr angyala az ajkát.
Az egyik asszony olyankor, amikor az udvarra mentem levegőzni, akkor is velem jött, és nagy érdeklődéssel hallgatta amit Istenről, a megváltásról, Jézusról, kegyelemről beszéltem.
Mondta, hogy őt érdekli Isten, de nincs Bibliája. Számomra nagyon kedves volt az a Biblia ami akkor nálam volt, hiszen jegyajándékba kaptam a férjemtől, mégis örömmel váltam meg tőle, tudva azt, hogy Isten Igéje elérheti ennek az asszonynak a szívét. Amikor vége volt a kezelésnek, és arra került a sor, hogy elváljunk egymástól, kért, hogy írjam be a nevem a Bibliába, mert szeretné ha a kézírásom benne lenne. Beírtam a nevem az első lap aljára. Fölötte szinte ragyogott a férjem kézírása:” Gyönyörködjél az Úrban és megadja szíved kérését. Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, majd Ő teljesíti!” Zsoltárok 37 / 4, 5. Amint a szövegre pillantottam, újra átéltem annak a gyönyörét, hogy az Úr megadta szívem kérését.

Hiszem, hogy az Ige elvégzi munkáját az olyan ember életében, aki keresi az Istent. Kívánságom, hogy ez az asszony is élő hitre jusson az Ige hatására, és gyönyörűsége legyen Isten szavában!!

Nagy öröm!

A  könnyeimmel küszködtem, amikor Stefi  felhívott, hogy Rudi unokám és menyasszonya Haike betemetkezik január 14-én. Isten nevére térjen hála, tisztelet, dicsőség!
 Ruben már hazament. Tegnap voltak itt Tiborék a két aranyos unokámmal Jonával és Illéssel. Velük jött Heni is. Olyan jó volt látni, mekkorát nőttek a kicsik. Értelmük is nagyban fejlődik.  Szerdán jönnek újból át Kétegyházáról.  Kívánom, hogy az ünnep valódi ünnep legyen, lelkem is ünnepeljen!! A hét gondolom, sűrű lesz, de a Jó Atya minden napra ad elég erőt!! Annáék is gyakran jelentkeznek, és ez nagyon jó. Beszéltem Szilvivel is, ők, ünnep délutánján lesznek istt, felvesszük őket jövet Kétegyházáról, mert ott karácsony első napján délután háromkor kezdődik zenekoncert!!

2017. december 11., hétfő

Ruben itthon.

Holnap Ruben visz be Békéscsabára az orvoshoz. Ma sütöttem mézeskalácsot. Kezdek készülni a gyerekeket várni. Várom Attilát Szilvivel, és Tibort, Dórit és azt a két kis aranyos unokát Jonát és Illést. Tiborék hamarabb le is jönnek a kicsikkel. Az Úr őrizze őket erős karral. Jó híreket kapok Kanadából is Annától, az unokákról. Mindig várom, mikor beszélgethetünk. Csütörtökre tervezve van kalácssütés .Hat rúddal rendeltek. Van munka, de a gyerekekért örömmel teszem. Péntekre ígértem, hogy kimegyek Köröstarcsára is missziózni. Kérek erőt az Úrtól.

2017. december 10., vasárnap

Elvira az Úrhoz költözött

Csütörtökön voltunk temetésen. Ruben hazajött Kanadából az édesanyja temetésére. Minket Gyurival F. Tamás vitt a temetésre. Békésről Péter István és veres Imre is ott volt. Balláról a fuvósok, énekkar Zilahi  férfikar énekelt. Az idő nagyon jó volt. Dánieléknél szálltunk meg. Pénteken délelőtt indultunk vissza, még meglátogattuk Marikáékat is.  Az Úr velünk volt. Dánielék és Eunikáék, Leonáék szombaton mentek meglátogatni Odettét, akinek kislány született. Nóra!



2017. december 5., kedd

Elvira

Tegnap délután az Úrhoz költözött Ruben vejünknek az édesanyja Nagy Elvira. Sok szenvedés után tért haza, de hite erős volt az Úrban!

Valaki elment.

A fények halványulni kezdtek
kint havazott, téli csend pihent
mikor ott bent a kis szerkentyű
hirtelen zakatolni kezdett.
Szegényt megkoptatták az évek
Zörög, csörömpöl, mindjárt megáll
lehalkul, s vége a zenének.

Ő mégis békés, még boldog is
a lelke száll, száll, már messze száll.
szemével tüzes szekeret lát,
trónt, királyi széket, koronát.
A légzése elakadt, zilál.
Szíve többé már nem kalapál
Mély csend lett. Az óra is megáll.

A sírok közt fehér nyomokban
sötét árnyak követik egymást.
Nemsokára mély gödör tátong
fölötte éhes varjú károg
fagyos földel csendben hantolják.
A hó is hull, hamar befedi
szép fehér, gyönyörű szemfedő.
körötte zúzmarás az erdő.
Mindenki elmegy marad a csend
megnémult az üres temető.

Ám valaki mégis még ott áll
egyet, kettőt dörmögve morog
majd fázósan útjára indul
bakancsa kipp-kopp lassan kopog.

Siet, hogy az időt behozza.
Nyakát jól kabátjába húzza
Közben kezével orrát törli
nem lehet tudni, hogy könny volt e
vagy ráült a hideg zúzmara
egy emléknek lehetett nyoma?
Ne zavarjuk, hagyjuk el szegényt
talán már azon gondolkozik
mától már minden megváltozik.


Kisné Ady Éva 2017 01 25.

2017. november 29., szerda

Orvos

Tegnap orvosnál voltam.  Urológia. 1,5 mm-es Cisztát állapított meg a doktornő. Holnap  is vizsgálatra megyek. Január 8-án lesz ultrahangos vizsgálatom, addig el kell végeznem a szív vizsgálatokat Csabán , az december 12-én lesz. Ma volt va posta, hozta a megemelt nyugdijat. Mindenért hálásak vagyunk. Körtét főztem ki, és megvolt a nagybevásárlás!

2017. november 26., vasárnap

Pénteken voltam Köröstarcsán  Pannika nem jött, mivel egy kitüntetést vett át Budapesten. Péter István és Kontival mentem . A gyerekeknek olvastam a saját történeteimet A cioőt, A vonatot ( amikor nem volt (vonatjegyem). Figyelmesen hallgatták.  Ma az imaházban Rostás testvér szolgált. Volt erre Erika, néki is adtunk a körtéből.  Nagyon esik az eső.
Ezt a festményemet Molnár Zoliéknak ajándékoztam.

Adventi hópelyhek

Adventi hópelyhek

Csillogó hópelyhek födik be a földet
Fehéren, selymesen hagyják el az eget
Simán suhannak alá a föld peremére
Csodásan csillogva az adventi csendben.

Ma este hozzám szólt a szálló hópehely
Fülembe azt súgta: -lelkeddel most figyelj!
Tisztaságom látva, jól vigyázzál arra,
Lelki ruhád legyen hófehérre mosva!

Finom susogással biztatott az estben
Értékeljem nagyra, enyém a kegyelem.
S, a sűrű hóesésben mesélni kezdett.
Csendben magyarázta: Isten a szeretet.

Elmesélte nékem Jézus születését
Betlehemet, és az angyalok énekét.
Majd a Golgotára vitt fel gondolatban
Hogy értem szenvedett, feledni ne tudjam.

De Jézus feltámadt, és tudod, most is él!
A kis pehely már a mennyországról beszél.
Magával ragadott e csodás képzelet
Magam előtt láttam feltűnni a mennyet.
Fehér fák ágain hideg hó remegett
De, valahol mégis lobogó tűz égett.
Áldott égi szikra gyúlt ki a szívemben
S, Jézust láttam ott, a fehér hóesésben.

Eljön hamar! -ezt suttogták a hópelyhek
Eljön hamar!- így süvítettek a szelek
Eljön Ő-hallottam az angyalok hangját
S e hang töltötte be a fehér éjszakát


Kisné Ady Éva

2017. november 23., csütörtök

Orvosnál voltunk

Gyurival bementünk Gyulára, mert mára volt előjegyezve  kontrollra.  Január 22-re  kapott beutalót a kórházba.  Vasárnap Gyuri odaadta a festményemet  Molnár Zolinak.  Kedden volt Pannika imádkozni.  Végre érkezett sms. Szilvitől, amit már nagyon vártam. Tiborral is beszélgettünk, mondta, hogy 16. jönnek le, itt lesznek egész Karácsonyig. Várom a kis lurkókat. Vasárnap volt testvéri óra.  Kulcsár Tibor lesz ügyintéző lelkipásztor, most vasárnapra egy Rostás nevű teológus jön Pécs Somogyról. Pénteken megyek Kőröstarcsára, és kell készüljek, mert Pannika Pestre megy . Imádkozom, hogy az Úr áldja meg a szolgálatom. Az Ő neve dicsőüljön meg!

2017. november 19., vasárnap

Leletek

Csütörtökön kivettem a leletet a laborból és bevittem a belgyógyászatra, ahol az orvosnő letolt , hogy miért kezdem ilyen hamar a vizsgálatokat, majd mikor látta az labor eredményeket akkor mondta, hogy mivel nem jó a vizeletminta, el kell menjek urológiai vizsgálatra. Küld a szívterhelésre is, valamint szívultrahangra.  Van bőven járni való. Gyuri csütörtökön megy Gyulára előjegyzésre az ideggyógyászatra. Ma vasárnap van, az özvegyasszonyokért imádkoztunk az imaórán, amit a Lisztes fiú tartott. Rágondoltam Annuskára, aki jövő héten kedden megy Bukarestbe vízumért. Megy Amerikába újra, vigyázni gyerekekre, és látogatni Steiner bácsiékat, akik idős otthonban vannak.  A prédikáció a megtérésről, bűnvallásról szólt. Péter István prédikált.  Volt testvéri óra is Itthon jó meleg van. Most jöttem haza Margit nénitől, meglátogattam, mert szegény se lát, se hall. Nagyon sajnálom. Mindezek mellett nagyon kedvesen lehet vele beszélgetni. Engem nagyon szeret! Én is szeretem.

2017. november 14., kedd

Labor

Ma reggel laborba indultam. Volt Emőke, hozta a tejet, de visszamondtuk ez utánra.  Leolvastuk a gázórát Annánál is és nálunk is.
 A tegnap elkezdtem festeni egy képet Molnár Zoliéknak. Ma reggel találkoztam az apjával a laborban. Itthon Gyuri tüzet rakott. Béke és csend van. Tegnap küldtem Szilvinek névnapi köszöntőt. Megköszönte. Nem tudom, hogy ő, vagy Attila válaszolt.  Mindegyik gyermekemért buzgón imádkozok

2017. november 12., vasárnap

Békéscsabán voltunk

A Csaba-gyöngy kulturális központban volt ma a Körös vidéki testvériség Egy Gaspel kórus énekelt, és Kovács Gyula Nagyszalontáról , ő prédikált. Nagyon hangsúlyossá tette az imádság fontosságát. A központi téma : szentség, imádság és bizonyságtétel.
Visszaadtam a könyveket Szabóné Erzsikének. Mi vittük be Csabára Nagy Erikát, Gyaraki Editnek a barátnőjét, és hoztuk is haza. Beszéltem Attilával, a Wessibe voltak imaházba.

2017. november 9., csütörtök

Szomorú

Kedden jöttek Attiláék. Este érkeztek, nem készítettem csak kevés vacsorát, mert nem tudtam, hogy Gyulán ettek .e? Kacsamellet sütöttem. Már amikor megérkeztek, láttam Szilvin, hogy baj van . Tegnap voltam Attilával Kis Csabinál a munkahelyén , voltunk a Sparban húst venni, és voltunk Annánál is, leszerelni a Thomhoz a hozzátartozó készüléket, amit le kell adni December 17-ig. Ma  ebéd után mentek vissza, de változatlanul szomorú, zárkózott volt Szilvi, Attilának sem volt kedve. Imádkozni fogok értük. Mindent bevetettem, hogy oldjam a feszültséget. Sütöttem fasírtot, kavartam ki padlizsánt, töltöttem paprikát, káposztát, de semmi!! Elolvastam a mára kijelzett igét az Áhitatból, nem reagáltak.  Fáj, nagyon fáj!!
   Meghalt Krisán István, holnap temetik Békéscsabán. 58 éves volt. Hiányozni fog nemcsak a feleségének, családjának, de a gyülekezetnek is. Hirtelen jött a halála, munkahelyen.  Nem tudjuk, mikor szólít haza az Úr!!   Legyünk készen!! Nemsokára készülünk imaházba. Hátha átbillent engem is, kapok újabb erőt, lelki békét  Attiláék miatt. 

2017. november 6., hétfő

Elmentek Tiborék, jönnek Attiláék

Nagy örömünkre tegnap itt voltak Tiborék a gyülekezetben délelőtt a két kis lurkóval. Nagyon kedves két kis teremtés.Három körül mentek vissza Pécelre A tegnap du. elmondtam egy költeményt, mert az Ige a gonosz és hűséges szolgáról szólt, és arra gondoltam, hogy nem szabad a talemtumot elrejteni, mert azt az Úr majd számon kéri. A tegnap este miután hazajöttünk az imaházból, kaptuk a hírt, hogy Texasban lelőttek 26, baptista testvérünket a templomban.  . Ma levélseprés volt, főztem, takarítottam, voltam Annáéknál szellőztetni, délután volt Pannika imádkozni többek között a Texasiakért, Emőkéért és a Köröstarcsai asszonyokért.

2017. november 4., szombat

Vasárnapra készülök

Ilyenkor szombaton mondig több a tennivaló. Ma kisütöttem csirkemellet, majd próbálkoztam kürtőskalácsot készíteni. Elég jól sikerűlt nem az alakja, az ize. Ennek a keményhéjából nem megy afogam alá a dió, vagy egyéb. Kis oihenő után Gyurival összeszedtük a faleveleket, zsákoltuk, majd porszívózás, levesfőzés. Azért maradt időm lelki táplálékra is. Nagyon építő jellegüek a "Csendes percek" az interneten.  Most jó melegben vagyok, úgy írok. Kint is jó az idő . Tiborék csak holnap jönnek be ebédre, de lehet az imaházba is. Jó lenne!  A Bohus Tamásért imádkozom, mert leesett a biciklivel és összetörte az arcát. Infuzión van!

2017. november 3., péntek

Egy különös éjszaka

Egy különös éjszaka

Az ősz korán beköszöntött a Déli Kárpátokba. A hegyek már büszkén mutatták hóval borított hátukat, és míg derekuk kopaszon állt, addig lábukat színes avar takarta.
1963 novembere volt.
Szombat reggel amikor iskolába igyekeztünk, élvezettel szívtam magamba a friss, hűvös levegőt. Valami nagyon tágította a keblemet. Jellemző rám, hogy a bánatot sem, az örömöt sem tudom nagyon takargatni. Már alig vártam, hogy vége legyen az óráknak és hazaérkezzek. Otthon készülődés. Vasaltam a fehér ruhámat, s míg a vasaló vígan siklott a ragyogó fehér anyagon, arra a napra gondoltam, amikor a megszámlálhatatlan nagy seregben én is ott leszek, és az Úr azt mondja:-” Ezek azok, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében.”
Kissé türelmetlenül vártam, hogy az óra mutatója haladjon az éjfél 12 felé.
Mintha ma is látnám azt a kis csoportot, közte magamat is, amint az éj sötétjében csendben haladt, csak a cipők kopogása hallatszott a kövezeten. A város aludt. Kevés otthonból szűrődött ki halvány fény. Szüleim nagyon örültek, hogy az utcai lámpák is sötétben maradtak, és utunkat sem háborgatta a szekuritáté szigorú őrszeme. Isten fedezékében voltunk rejtve. A hold sem mutatta magát, a sűrű felhőből lassan eleredt a gyenge havazás. A nővérem és én boldogan szorongattuk fehér ruhánkat a hónunk alatt, míg szüleink féltő szeretettel kísértek. Amilyen csend volt körülöttem, olyan hangos volt a szívemben a zene, hiszen minden lépés olyan volt, mintha egy ének ütemére léptem volna!„Isten kegyelme rám talált, Isten kegyelme rám talált, fenn hirdetem, bár érdemtelen, hogy Isten kegyelme rám talált”-zengte a szívem a dallamot, vagy inkább a szavak értelmét.
Vagy két kilométernyi út után megérkeztünk egy tömblakásba ahol már vártak drága Testvéreink.
Egy Szilágyságból érkezett lelkipásztor vállalta a kockázatát, hogy elvégzi a bemerítés szolgálatát, és a gyülekezetvezető testvér és családja ajánlotta fel otthonát az alkalomnak. A tömblakásokba akkortájban nagy, kétszemélyes kádak voltak beépítve. A város természeti adottsága miatt sohasem szűkölködött vízhiányban, így megoldható lett a bemerítés. Bár az éneklés nagyon halk volt, mégis ünnepélyes, boldog hangulat töltött el. A szemekből örömkönnyek törtek elő, s már eltűnt az ellenségtől való félelem. Nővéremmel együtt részesültem a bemerítésben. Az Igém: „ Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az Élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Jel.22 / 14.
Azóta mosogatom a ruhám, hogy jogom legyen az Élet fájához és bemehessek a Városba!
Erre várok!
Kisné Ady Éva

2017. november 2., csütörtök

Gyuri beteg volt

Gyuri egy hete nagyon beteg volt. Három napig nem tudott flkelni a szédülés, fejfájás és hányinger miatt. Most már jobban van. Tiborék hazalátogattak mult pénteken a kicsikkel. Este át is mentek Kétegyházára , ott ünepelték az apósának a születésnapját  Küldtem egy képet ajándékba. Vasárnap visszajöttek, de Jonatán nélkül. Ő ottmaradt a mamánál. Holnap jön le Dóri is, és tudomásom szrint ott marad ő is Kétegyházán egy hétig.  Tegnap voltak Erdei andiék beteglátogatni, majd miután ők elmentek jött Pannika hogy imádkozzunk. Majdnem minden nap jött  Tamás Fábián látogatni Gyurit. Jövő héten várjuk Attiláékat is Pestről. Tegnapelőtt voltunk a templomba is a reformáció megünneplésére, a Tamás osztálya szolgált és láttuk Tamást a kivetitőn fújt egy éneket. Ezt meglepetésnek szánta az oszija.  Ma csend és béke!

2017. október 23., hétfő

Festményeim



A fenti első festményt Kis Csabinak ajándékoztam, a másodikat Tibornak, a harmadikat Szabóéknak Kétegyházára, a Dóri szüleinek.

2017. október 19., csütörtök

Újra elkészült egy festményem.

Gyönyörű őszi idő van, ilyenkor jó festeni, különösen, ha nincs kedvem beszélgetni. Ma ilyen napom van   Tegnap Annáéknál voltam szellőztetni a házban és a fejemben. Csúnya volt tőlem, hogy Gyurit nem hagytam szóhoz jutni, beleszóltam a szövegébe. Most tudom, másképp kellett volna. A tekintély mégis őt illeti.  Tegnap Csabi hozta a szerződést az Annáék eladott kocsijáról. Megajándékoztam egy festményemmel. Ma itt járt Fábián Tamás, hozott egy kis cigánytöltöttkáposztát.  Kint voltam a kertben, készítettem gyönyörű őszi képeket! 

2017. október 13., péntek

Fülöp Tibi látogatott meg

Nagyon felgyorsulnak sokszor az események. Fülöp Tibi látogatott meg a héten, tegnap Pannika volt nálunk, Ma reggel Csabi jött, sikerült eladni az Annáék kocsiját. Voltunk Annáéknál szellőztetni és kocsi iratait elhozni. Tegnap is voltunk arra, ami szemét volt összegyűjtve hátul a házuk hátánál azt elhoztuk. Az este voltunk Gyülibe is. István tartotta a bibliaórát. 

2017. október 9., hétfő

Hálaadó nap

Tegnap hálaadó napot tartott a gyülekezet.Itt voltak Szilvi ék is Mezőberényből. Sikerült egy tál töltött káposztát adni nékik  vacsorára. Program után jártak nálunk a gyerekekkel. A gyülekezetben Bohus volt délelőtt . Ő prédikált. Délután is ő vezette a programot, István csak prédikált.
 Ma jó meleg nap volt kint, itt bent le van hűlve a levegő.  Villanyóra leolvasás is volt. Csendben, békében telt a nap!

2017. október 5., csütörtök

Szemészet

Ma, október ötödikén voltunk Gyulán a szemorvosnál. Január 17-re írt ki az orvos műtétre. Addig labor és belgyógyászati vizsgálaton kell átesnem. A műtéttel nemcsak a szürke hályogot távolítja el a szememről, hanem beépít lencsét a szemembe. Nagyon hosszan  tartott a várakozás kilenctől háromig. No, de ezen is túl vagyunk, igaz, a java csak ezután következik.  Tegnap Pannika volt nálam imádkozni. Jó volt együtt lenni.  Holnap szeretném felkeresni ebéddel Andreát. Őt kedden műtötték.Tegnap már beszéltem vele. Holnap lesz Annuskának is a születésnapja. Holnap mennék Köröstarcsára is. Remélem, nem jön semmi közbe. 

2017. szeptember 29., péntek

ünneplés

Attila, Szilvi, Tibor, Dóri a kicsikkel 23.-én elvittek Békéscsabára, ahol egy étteremben már várt egy nagy csapat Erdélyből. Meglepetésnek szánták a Házassági évforduló alkalmából. Nagyon jó lett volna, ha minden gyerekünk ott lehetett volna. Igy is nagy volt az örömünk. Volt kaja bőven, hisz előtte való nap több mint 300 fasírtot lesütöttem, és volt hozzá böff
saláta. , , így nem volt gond vacsorát és reggelit készíteni nekik . Reggel mi is elmentünk a vendégekkel Gyulára a fürdőbe. Vendégünk volt Dániel Ibolyával, Andris , Angi Mirjám és Laura, Attila és Szilvi ők nálunk aludtak, Annáéknál aludt Eunika, Sanyi, Johanna és Lara, Leona, Tibi, Márk és Noel. Tiborék visszamentek Kétegyházára éjszakára.

Egy kellemetlen meglepetés is ért, Annáék kocsiját visszamondták Somlyaiék.

Tegnap és ma favágás és fahordás volt. Nem megyek Kőröstarcsára, mert Dumáék elmentek Váradra, és Péter Istvánnal nem megyek ki.

Azt ígérte Kis Csabi, hogy segít az Annáék kocsija eladásában. Tegnap el is vitte. Valamit meg kell benne javítani

2017. szeptember 19., kedd

Női kör

Tegnap női körön voltam Andi jött értem, ő vitt és hozott haza.  Ma Pannika volt nálam imádkozni Jó az Úrral együtt lenni.  Szomorú híreket hallottunk Erdélyből, hogy a nagy vihar emberéleteket vitt el, sokan kórházba kerültek, valamint nagy az anyagi kár. Sajnos, mind több és több ehhez hasonló eset fordul elő mostanában. 

Stefi születésnapjára


Születésnapra

Őszi szellő bujkál a kert fái között
lágy szellő szárnyán én is elindulok
kéklő ég alatt sietve suhanok
rétek, csúcsok, óceánok fölött.

Viszem a lelkemet, viszem a szívemet
súgni a füledbe sejtelmeset
A múltból is pakoltam valamit
az itt hagyott táj szelíd ölelésit,
s, az együtt töltött idők
rohanó, mégis kedves perceit.

Korán érkezek, mikor az édes álom
még ott dereng illatos párnádon
kopogok halkan az ablakodon
hogy mikor felébredsz,
már ott legyen terített asztalon
kis csokorba kötött csomagom,
mibe rejtettem ezt az én kis dalom:

Igen silány, szerény a dalom
de vele mind rád csókolom
Isten bőkezű áldását!
Kérem, helyezze minden utadra
szerelmes isteni mosolyát!
Te is add tova akinek nincs
e felbecsülhetetlen drága kincs
Mosolyogjon veled a világ
nyíljon utadon „szeretlek” virág!

Dalomnak itt nincs még vége
csak a képzeletem szárnyalt
borzolja őszi szél ősz hajamat
Idős öreg testem itt maradt
csak a lelkem szállt, szaladt.
Itthon emelem szememet az égre
Minden nap buzgón könnyezve
kérve az én szerető Uramat,
hogy úgy őrizzen, s úgy védjen
mint anyád ringatott
valamikor régen
szerető ölében!


Kisné Ady Éva

2017. szeptember 17., vasárnap

Meglepetés

A Gyülekezet vezetősége tudomást szerzett az ötven éves házassági évfordulóról, és Bohus köszöntött. Ebéden Dumáéknál voltunk. Finom ebéd, virág torta, csoki! Ennyi meglepetéssel várt Pannika!  Pénteken kőröstarcsán voltam. Sajnos, most nagyon kevesen voltak. Jakab első részéből beszélgettünk, és imádkoztunk, hogy ne essünk kisértésbe. Csütörtökön Pannika volt nálunk imádkozni a Kőröstarcsai misszióért. Én Zsófikáért, Esztiért és Orsiért imádkozom.  Minden nap a családomon kivül szívemre helyezte az Úr, hogy imádkozzak a betegekért! Most Elviráért és Andiért imádkozok. Egyik fb. ismerősöm megkért, hogy a férjéért imádkozzak. Teszem. Az Úrnál vannak az imáim. Ő tehet szabaddá, egészségessé. Legyen az Ő akarata szerint! Jövő héten csütörtökön jönnek Attiláék le.

2017. szeptember 8., péntek

50 év

50 éve

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy leány, aki két hegyóriás között lakott,
hol a völgyben egy nagy folyó kanyargott.
.Minden nap benézett hozzá az Ég és Föld Királya,
hogy lássa, mit csinál a hegyek lánya?
Hát, az úgy volt, hogy nőtt, növekedett,
mindig több ismeretet szerzett.
A lány megtudta a Királyról, hogy hatalmas Úr,
még a hegy is megrendül szavától.
Azt is megtudta a hegyek lánya,
hogy eme a Királynak van egy Fia,
aki őt annyira szereti,
hogy kész volt érte életét áldozni,
de feltámadt, és most Ő ott van fent,
magasan a hegyek fölött
, ahol az ég kékbe öltözött,
és mindent lát,
figyeli a lány minden mozdulatát.
Örvendett a leány nagyon,
mosolygott ő minden napon,
mert ismerte a Királyfit olyannyira,
hogy az életét néki ajánlotta.
A Királyfi pedig megígérte,
hogy megnyitja Országát előtte.

Telt, múlt az idő, és egyszer egy ifjú érkezett hegyen-völgyön át,
ő is ismerte már a Királyt.
Megdobbant a lány szíve,
de senki nem láthatott mögéje.
Mit tehetett, mit nem, hát titkon, halkan, elmondta a Királyfinak,
legyen ő is részese titkának. Mondta, hogy van akit nagyon megszeretett,
de igen sok szép lány van, akik sokkal szebbek és tőle mind ügyesebbek,
ám ő mégis, nagyon szeretné, ha ez az ifjú az ő kezét megkérné.
A Királyfi meghallotta a lány halk szavait,
biztosan örült, hogy megosztotta vele szíve titkait.
Nem sok idő telt bele az ifjú a lány kezét tenyerébe vette
és akkor megvallotta, az a szíve vágya,
hogy igent mondjon kérő szavára.
A lány ma is úgy érzi, hogy csoda történt vele.
Örömmel hagyta kezét a kérő kezében. A jegyességet menyegző követte.
Első számú meghívott tudjátok ki volt? -Hát a Királyfi!
Azért volt a menyegző annyira királyi.

A világ óráján ÖTVEN év leforgott.
Az ötven év alatt sok minden változott:
A lányból anyóka, az ifjúból apóka, kis családból nagy család,
fekete hajuk hófehérré vált.

A hegyek is elmaradtak, fészket egy róna közepén raktak. Ősz van. A fészekből sorba messze kirepültek a kis fiókák ,távolra is jutottak, tengeren is át
Ami és Aki nem változott az a Nagy Király, az Isten!
Körötte minden megváltozhat ,de Ő sohasem!
És nem változott a Szeretet,
az köti ma is össze a két öreg kezet!
Fordulhat százszor a világ kereke,
tárva van alattuk az Isten tenyere.
Kisné Ady Éva

2017. augusztus 31., csütörtök

Hályog a szememen

Tegnap Kis Csabi eljött Annáékhoz a nyusziért. Vitt szilvát is a kertből. és sütöttem fánkot. Abból is adtam egy tálcával. Voltam Margit néninél is a szomszédban. Nagyon el van keseredve, mert vörös és szürke hályog van a szemén.  Én is voltam orvosnál a szememet kivizsgáltatni, és szürke hályog van a bal szememen, amit meg kell műtsenek. Még nem tudom mikor lesz a műtét, de bízom az Úrban!
 Ma először nyírtam meg Gyurit.
Sokat dolgoztam a kis konyhámban is, átmostam az evőeszközöket, konyhaszekrényt . Főztem gombapörköltet is, és nagyon elfáradtam.

2017. augusztus 25., péntek

Elmentek Annáék

Tegnap, azaz 2017 augusztus 25-én vettünk búcsút Annától, Tamástól és Viktóriától. a Budapesti repülőtéren. Kiss Csabiék vittek fel a reptérre. Ma már beszéltünk velük  messengeren és mondták, hogy három órai késéssel indult a gép, de hála az Úrnak, megérkeztek szerencsésen. Ma ott voltam délelőtt, hogy a hűtőt kipakoljam és a Viki nyuszijának adjak enni, mert még Csabiék nem tudták elvinni. Nagyon fognak hiányozni, de jó, hogy tudhatunk egymásról. Kérem az Urat, hogy minden gyermekemet hordozza karján.
Reptéren a család egy része. Annáék búcsúznak. Egy évre Kanadába utaznak.

2017. augusztus 23., szerda

Zilahon jártunk

19-én szombat reggel Zilahra indultunk. Dánielék vendégei voltunk. Anna vitt a kocsival, mert Tamás a gyergyói táborban volt a zilahi fiatalokkal. A táborból csak hétfőn jöttek le, így bevártuk őket. Viki nagyon beteg volt. Ő a nagymamájánál volt egy hétig Panitban. Sokakkal találkoztunk. Ibolya nagyon kedvesen fogadott. Jó volt együtt lenni velük.
 Holnapután indulnak Annáék Kanadába.  Ma adta el a kocsit Somjai Imrének.  Csak egy pár nap, és csak ketten maradunk Békésen. Hiszem, hogy az Úr vigyáz majd ránk!

2017. augusztus 12., szombat

Tíz éve történt Mártira emlékezve

Tíz éve történt 
Ünnepélyes hangulat Augusztus 11.Attila fiam menyegzője. Előtte való nap még nagy volt a nyüzsgés, forgás nálunk. Alig tette le az asztalra valaki a süteményestálat, már jött a másik. Mindenki segített, amivel csak tudott. Gyülekezetünk nőtestvérei minden tőlük telhetőt megtettek értünk. Engem már napokkal előtte mentővel vittek a kórházba, agyi infarktus jelentkezett.. Sajnos,teret engedtem az izgalomnak.,és ez járulhatott hozzá a hirtelen rosszullétnek. Kértem az orvost, hogy engedjen haza a menyegzőre. Megengedte. Még mindig nagyon szédültem, de amikor a helyi segítség mellett megérkezett a legjobb barátnőm a férjével, akkor egy mély nyugalom töltött el. Ő olyan volt, mint a jobb kéz. Amikor mosolygott, gödröcske volt az arcán, és csillogott a szeme. Egy kis kártyát a kezembe nyomott. Azóta a szavak a szívembe vésődtek. Gyönyörű volt a menyegző, együtt örültünk. Nálunk maradtak másnapra is, mert ő mosogatott össze a férjével. Szerette a precíz munkát. Ezt a 25 évi barátságunk alatt gyakran tapasztaltam, sőt, szerettem volna eltanulni tőle. Nagyon gyakran váltottunk levelet, ez is engedte, hogy belelássak lelki világába. Az élet összekuszált dolgaiban szívesen tanácsolt, segített, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb volt tőlem.
A következő napot is együtt töltöttük. Délután indultak vissza Budapestre Amikor kikanyarodott a kocsijuk az utcánkból, mintha most is látnám amint integet a kocsi ablakából. Ami ezután következett, megrázó, szinte elviselhetetlen fájdalom volt. Félúton Pest fele karamboloztak, ahol ő életét vesztette.
Csak a temetés napján tűnt el a fájdalom. Hiánya itt van, de tudom biztosan, hogy az Úrnál van, hiszen leírta már jóval mielőtt meghalt volna, hogy az Úrhoz megy. Hagyott egy levelet a családi Bibliájukban. Férje a temetés előtti napon talált rá, amikor kezébe vette a Bibliát, a levél kihullt belőle. Levelében bizonyságot tett afelől, hogy jó helyre megy Megváltójához, ahova várja Szeretteit is! Levelének a mottója „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”2Tim 4. 7.
Rendelkezett a szervei felől is, felajánlotta, de erre nem volt alkalom, hisz azonnal eltávozott belőle a lélek az Ő szeretett Urához. Leírta, hogy koszorút ne vigyenek a temetésére, csak egy szál virágot. Még a kedves énekét is kijelölte:.1. Ha Isten békéje lakja szívemet....,2 Uram, csupán Terólad rebeg örömmel ajkam, hogy megkerestél engem, megkönyörülve rajtam, Ó h, hála Tenéked, Ó h, hála Tenéked!
Amint szorongattam kezemben a virágot, egy különleges érzés futott át rajtam. Mintha láttam volna már őt ott fent a trónus előtt, ahogy énekel dicséri az Istent! Megdöbbentett az a tény, hogy emberi számítás szerint én kellett volna távozzak, és ő a fiatalabb, maradjon. Az Úr másként végzett. Levele végén az állt, hogy „-Ott messze túl a Jordánon mi ketten találkozunk!” HISZEM!

2017. augusztus 10., csütörtök

Pörögnek az események

Ma töltöttem káposztát holnapra, mert Annáékhoz jönnek Torontóból vendégek. Attiláék ma indultak vissza New.Yorkból Torontóba., jelezték az üzenőben. Ma Anna volt fogorvosnál, a gyerekek itt ebédeltek. Sokat mesélt Papa Tamásnak!! :)
Tegnap Tiboréknál voltunk, már az új otthonukba. Reggel indultunk, Anna vitt. Viki, Tamás, Gyuri és én voltam az utas. Örültem, hogy a két kis csöppséget tarthattam az ölemben. Tiboréknak is vittünk töltött-káposztát.
Szerdán, azaz tegnapelőtt Annáéknál aludtam, mert ő el volt utazva Zala megyébe valami csomag ügyben. Máriánál aludt Bodrog mellett.
5.6.7.-én Debrecenben voltunk a Világtalálkozón. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk, köztük Krisztivel, Irénnel. Ott voltak Janiék is, velük együtt ebédeltünk a Viktória vendéglőben, ahol ott voltak a kanadai Ági, az anyja Gyöngyi, és a nagynénje. Minket Fábián Tamás vitt fel szombaton. Vasárnap pedig Anna. Itt aludtak nálunk szombat éjszaka Gedő Józsi a Dávid fiával.
 Kissé visszafele mentem az időben, de annak örülök, hogy mindenben megsegített az Úr!

2017. augusztus 2., szerda

Születésnap

Tegnap volt nemcsak Endrének, de Tamásnak is a születésnapja. Itt ebédeltek nálunk. Volt miccs és torta is. Jó hangulatba telt. Sokat beszélgettünk. Tamás jó magasra megnőtt, de finom, kedves gyerek maradt. Szeretem, mert szófogadó, és vele nagyon jókat lehet beszélni!

2017. július 31., hétfő

ENDRE SZÜLETÉSNAPJÁRA

Kegyelem és csoda
SZÜLETÉSNAPODRA
Kisné Ady Éva
Az időskor hozadéka,
hogy az ifjúkornak egyes napja
mire sokan úgy gondolnak
már belepte az idők pora
bent a szívben ott a nyoma.

Egy ilyen nap áll most előttem
azt mondom rá, hogy kegyelem!
Negyvenkilenc éve annak
része voltam a csodának
hogy karomban tarthattalak!

Augusztus elseje volt
világított a telehold
Szülőotthon szobájából
az addigi sok, sok jajjból
kicsendült a gyereksírás
egy anyának ez a csodás!
Teltek, múltak gyerekévek
gyűltek, gyűltek az emlékek
Szívemben zeng ma az ének
Köszönöm a Teremtőnek
hogy már olyan naggyá lettél
gyermekidnek apja lettél!

Oldaladon feleséged
szerelmével ő kényeztet
fiaid mint két sudár fa
hajlik boldogan válladra,
addig, míg mi idehaza
Buzgón foglalunk imába!

Van, hogy könnyeim morzsolom
minden nap úgy imádkozom:
- Istenem! Védd meg a családom!
Mindnek nevét sorba mondom
Te vagy Endre mindig első
Hulljon rád az áldáseső!

Ma becsomagoltam neked
néhány sorban e kis verset
szeretettel átkötöttem
egy-két könnyem letöröltem
majd égi postára tettem.
Ez a napnak ajándéka!
Olvashassa drága fiam,
nagy kegyelem, és egy csoda,
születése e világra! Boldog SZÜLETÉSNAPOT kíván Apuka, Anyuka Békésről 2017.


2017. július 29., szombat

Minden nap kegyelem

Minden nap kegyelem

Elcsodálkoztam sokszor azon, hogy Isten hogyan szól bele az életünkbe. Van, amikor a csendben szól, máskor tragédia kell ahhoz, hogy felrázzon abból a szellemileg alvó állapotból, amiben vagyunk. Ezt a történetet is azok közé sorolom, amit nem mindennapi eseményként tartok számon.
Az iskolából egy jókedvű társasággal utaztunk hazafele a vonattal. A fülkében együtt voltam a testvéremmel Annuskával, aki akkor tizedikes volt, a többi tanuló nyolcadikos, az én osztályomból. A döcögő vonat már feleúton volt Petruzsényból Lupény fele. Beérkeztünk az iskroni állomásba, ahol csak annyit állt a vonat, hogy bevárja a Lupényból érkező vonatot, ami aztán Bukarest felé veszi az irányt. Mint általában, most is idejében beérkezett, és kiindult, folytatni útját velünk ellenkező irányba. Ebben az állomásban csak két sínpár létezett. A mienk, és a másik, amelyiken már elhaladt a Bukaresti vonat. Az ablak mellett ültem, kifele bámultam és hallgattam a többiek jókedvű csacsogását. A vonatunk kiindult az állomásból, de egyszer egy nagy fék, hirtelen megálltunk. Még ma is emlékszem, azt kérdeztem, hogy -na mi van? Kíváncsian néztük, mi történik, de nem volt idő kíváncsiskodni, mert mint egy szempillantás, úgy suhant el a mellettünk való vágányon három tehervagon mozdony nélkül. Dermedten néztem, a többiek is a hátam mögül, ahogy a sebesen száguldó tehervagonok utolérik azt a vonatot, amelyikben az emberek mit sem sejtve a veszélyt, utaztak, azaz utaztak volna. Egy kanyarban történt a baleset, ezért jól látható volt. Egy óriási csattanás, majd kidőlt vagonok. Sokan leugráltak a vonatunkról, megnézni mi történt. Annuska is leszállt, és elment megnézni. Vissza sem szállt, amikor az állomásfőnök kérte az embereket, hogy üljenek vissza, mert elindítja a vonatunkat. Engem annyira fölkavart az esemény, hogy otthon alig tudtam elmondani mi történt. Vártuk haza Annuskát. Ő egy késői vonattal érkezett haza, de mintha nem önmaga lett volna. Amiket elmondott, nagyon megrázó volt. Látta a halott tetemeket, kártyával kezükben, mások összekeveredve a szénnel, ami a tehervagonokban volt. Elmondta, hogy sírt a váltókezelő aki egy katona volt, mert nem tudta hirtelen eldönteni amikor értesítették, hogy elszabadultak a tehervagonok, hogy melyik vágányra eressze, hogy a katasztrófa minél kisebb legyen?
Akkor este egész családunk mély hálával állt az Úr előtt, hogy megoltalmazott a mi Istenünk.
Ez nagyon meggondolkoztatott engem is, de Annuskát egész lelkében megrendítette. Lehetett volna ez az utolsó perc. Hogyan talált volna az Úr? Az Annuska életében valódi Pálfordulás történt. Az Úrnak még terve volt vele is, velem is. Még most is köszönöm az Úrnak, hogy várt rám!Vigyázott rám. Elmondhatom, hogy minden nap kegyelem!!

2017. július 21., péntek

Attila és Szilvi Torontóban

Tegnap érkeztek meg Attiláék Endréékhez . Ma hozta haza Anna Tamást és Vikit Panitból.  Hála az Úrnak, megőrizte Attiláékat is, Annáékat is útjukban! Én ma ujra lekvárt főztem abból a barackból, amit a tegnap adott Anna! Remélem, lesz lekvár bőséggel télen. Jó az Úr ! Minden nap tapasztalom!  Itthon béke, nyugalom.

2017. július 20., csütörtök

Tábor

Ez a nyár is hozta magával a sok gyümölcsöt . Annáéknak roskadásig termett a barackfája, így befőztem lekvárt is és befőttet is. Aztán a nyár a táborokkal jár, és ezen a nyáron is úgy ahogy a már elmult nyarakon Kőröstarcsára sütöttem fánkot a gyerekeknek. A tegnap vittünk ki kb. 120 bd-ot, aztán meglátogattuk Erdei Andit, és neki is vittünk egy nagy tál fánkot.  Anna ma megy a gyerekekért, hogy hazahozza őket Panitból. Voltunk nála , mert még mindig volt barack a fán, felszedtük, adott nekem is, a többit vitte Panitba.  Hála legyen az Úrnak mindenért ! A sok áldásért, az erőért, a békéért!

A szekér alatt

A szekér alatt
1956 nyara. Iskolaév vége volt. Első osztályt végeztem, és örültem a vakációnak. Sok, sok elszaladt év után is még nagyon tisztán emlékszem ennek a napnak a történéseire.
Annuskával, a két évvel idősebb nővéremmel aludtam az asztalágyban. Már gyönyörűen sütött a nap, amikor nagymamám szólt, hogy ideje felkelni, mert várnak a feladatok. Annuskát és engem bíztak meg a szüleink, hogy ebédet vigyünk nékik ki a földekre. Ők már hajnalban, amikor még alig pirkadt, elmentek dolgozni. Nagymamám egy kis piros lábasban kavargatta a puliszkát, kicsit megzsírozta, és már el is készült az ebéd., amit egy vesszőkosárba helyezett, egy kulacs víz kíséretében.
Tele voltam izgalommal, hiszen hosszú út állt előttünk. Ott volt bennem a kíváncsiság, hogy Annuska tudja e az utat, mert ahova mennünk kellett a „Tag,” a falú másik végéhez volt közelebb, viszont mi gyakrabban jártunk a hozzánk közelebb eső földekre. Annuska kijelentette, hogy ő tudja az utat. Én mindig hittem a nővérnek.
Ketten elindultunk. Amikor kiértünk a faluból, a szekérúton gyalogoltunk tovább. Gyönyörű volt a látvány!
Virághímes mező! Kezdtük szedni a virágokat. Volt bőven mit szedni, Margarétákat gyűjtöttünk, cs koszorút fontunk belőle a fejünkre, majd fényképeztük egymást láthatatlan fényképezőgéppel. Pipacsok után szaladgáltunk. Mire észbe kaptunk, az idő jócskán elszaladt a fejünk felett, hiszen már nagyon régen elharangozták a delet. Szaladtunk vissza az útra, ahol a lábos már jól felmelegedett. Ismét útnak indultunk. Két napraforgókóróra felkötöttük a kendőinket, a magasba emeltük, mint valami zászlókat, és élveztük, ahogy a szellő lobogtatja, gondoltuk, hogy édesanyámék is hamarabb észrevesznek, ha meglátják a kendőket. Mentünk, mentünk, élvezve a mező illatát, ugyanakkor már kezdett nyugtalanítani, hogy még nem látjuk a szüleinket. Egyszer azt mondja Annuska:- Te Évi, lehet, hogy eltévedtünk. Bennem már kiskoromban hamar beindult az izgalom, akkor is izgultam, hogy most aztán mi lesz?...Még ma sem tudom, hogy Annuska akkor csak próbálni akarta a bátorságomat, vagy valóban ő sem tudta, hányadán áll a dolog, de mi csak mentünk. A gyermeki fantázia nagyon mozgatta az agyunkat. Terveket dolgoztunk ki arra az esetre, ha egy idegen faluba vezet az utunk... Végre, késő délután nagy messze, két apró pontot láttam mozogni. Édesapám és édesanyám volt a föld felső felében, akkor fordultak a völgy fele, ahol vitt az út. A föld aljában volt a szekerünk. Mi éhesen, fáradtan alábujtunk, mivel csak ott volt árnyék, és mindet megettünk, megittunk a szekér alatt.
Amikor szegény szüleim fáradtan, éhesen, leértek, és a lábas üresen tátotta feléjük a száját, nem dorgáltak meg, csak édesanyám szemeiből a poros arcán végigömlött a könny. Őt sírni addig is, azután is, csak akkor láttam amikor imádkozott. Akkor nagyon elszomorodtam. Hamar eltűnt minden szép, minden gyönyörű amit aznap láttam. Anyám könnyes arcát mintha most is látnám. Édesapám viszont vigasztalta.-Ne sírj Annuskám! Elköltözünk. Megyek dolgozni a lupényi bányába.
Így is lett. 1956 júliusában már Lupényban sütött ránk a nap.
Bennem a falunak csak a szép emléke maradt, mert még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, miért félnek az adószedőtől, a beszolgáltatástól, és honnan teremtik elő a mindennapi kenyeret, ami akkor málékenyér volt. Otthon előttünk nem panaszkodtak a szüleim, csak ezen a bizonyos napon láttam, hogy nagy baj lehet, mivel édesanyámat, aki mindig énekelt, most sírni láttam.
Lupény Kánaán volt ahhoz képest, ami falvakon volt abban az időben. Édesapámat mint szakmunkás bányászt alkalmazták, mert már előtte is dolgozott bányában.
Az otthonunkat betöltötte a hála, hogy Isten gondviselő szeretetét élvezhettük. A minden esti áhítaton megköszöntük az Úr gondviselését, ugyanakkor nem felejtettünk el imádkozni a bányász édesapámért, hogy az Úr őrizze meg a veszélytől. Meghallgatott. Hála! Hála!
Kisné Ady Éva

2017. július 14., péntek

Zilahon jártunk.

Szerdán , azaz tegnapelőtt Zilahra mentünk, Anna vitt, mert vitte Tamást és Vikit a mamához Panitba.
Vittünk nagyon sok barackot is Annáéktól. Dánieléknek, Marikáéknak és Panitba. Dánielék nagyon finom ebéddel vártak. Odajött Eunika is a lányaival. Az Úr velünk volt az úton, megőrzött. Hála, Hála!


2017. július 8., szombat

Murony

Tegnap Muronyban voltunk. A gyermekhét bezárásán.
Vikit is kihívta Pintér Béla énekelni. Bele is énekelt a mikrofonba. Vikinek nagyon jó hangja van!

2017. július 5., szerda

Muronyi misszió

Vasárnap megérkeztek a vendégek Margitáról és Kécből a Muronyban tartandó gyermekhétre. Kedden én főztem nekik vacsorát. Gombóclevest és fánkot. Mivel Tamás és Viki is itt kosztol, így ők is részesültek belőle.  Ma nem jöttek az unokák, mert Anna vitte Vikit allergia tesztre.  Az áramot ma is elvették, de ma nem történt a múlt héthez hasonló eset, nem verte ki az áram az internet modemet.
  Reggel voltunk az edényekért a pünkösdi imaháznál, mert az este a vacsorát oda vittük.

2017. július 2., vasárnap

Illés

Ma délelőtt mielőtt imaházba mentünk volna, telefonált Tibor, hogy délben nálunk lesznek!  A gyülekezetben úrvacsoraosztás is volt.Bohus testvér prédikált. Jó volt hallgatni, már vártam a lelkemnek egy kis táplálékot, nem mintha elhanyagoltam volna az Igeolvasást, de nem álltam meg elmélyülten gondolkozni rajta. Ne imádj más Istent rajtam kívül!-hangzott Bohus szájából, és az Úrtól a szívembe!
   délbe meg is érkeztek Tiborék a kicsi Illéssel, mert Jonát elvitték a nagyszülők a Balatonra. Itt voltak Annáék is.
                         


2017. június 30., péntek

Indulás!

"017 06 28

Meglepetés

 Attiláék nagyon megleptek, hisz lejöttek hozzánk anélkül, hogy tudtam volna róla. Ez kedden történt, junius 27.-én Megkértek, hogy ne főzzek másik napra. Szerdán kocsikkal, Anna Tamás, Viki, valamint Attila, Szilvi, apuka és én bekocsikáztunk Békéscsabára, és ott köszöntöttek fel a születésnapomon. Nagy meglepetés volt, mert még születésnapot ilyen körülmények között nem tartottunk. Idáig az volt a szokás, hogy én főztem itthon, összejött a család és felköszöntöttük az ünnepeltet. Régen csak egy puszit kaptunk amikor gyerekek voltunk,( sőt még az én gyerekeim is amikor még gyerekek voltak) vagy még azt sem, volt olyan is, hogy már elmúlt észrevétlen. Most más világ vesz körül, minden változik.Az a fontos, hog




y szeressük egymást!

2017. június 19., hétfő

Gyuri hazajött a kórházból

Tegnap Kőröstarcsán voltam imaházba. Délután Annáékkal meglátogattuk Gyurit a kórházban Annával , Tamással és Vikivel.  Szerdán voltam még bent nála. A szokásos egy hetes infúziós kezelésen volt. Itthon képeket festettem addig.  Egyik nap Viki is velem volt, és itt is aludt.

2017. június 14., szerda

Titok


Titok

Régen gyakran foglalkoztatott
a létezés misztériuma.
Szerettem volna belelátni
Teremtőm titokszobájába.

Arra már korán ráébredtem,
hogy Istennek terve van velem.
Gyakori kérdéseim voltak
-miért épp ebbe a családba
csöppentett az ég és föld Ura?
Mikor , és hol dőlt el, ki legyen
a szülőm, népem, hazám, sorsom?
Ezekre a kérdéseimre
a választ azóta sem tudom.
Egyet viszont biztosan tudok
Valaki a mennyből vigyáz rám
s, készíti égben a koronám.
Kisné Ady Éva 

Útitárs

Valahonnan, a végtelenből
Jött felém fenségesen az Úr
én szennyes ruhám ráztam vadul
Remegve elindultam felé
Szorongó szívemnek a szennyét
megtörve terítettem elé.

Csoda történt .Ő hozzám hajolt
nem ítélt, hanem megbocsájtott.
Átölelt szerelmesen Isten
s, én a kezem kezébe tettem.
ami elérhetetlennek tűnt,
a kétség, félelem mind megszűnt.

Az örömöm nem látott határt
Már szárnyaltam, mint a sasmadár.
Énekeltem: nagy a kegyelem!
Mindenütt a Jézus jár velem!

Ma is Vele járom az utam
egy nagy Király az útitársam!
Kisné Ady Éva 2017 06 14


2017. június 13., kedd

Ujra festek


Séta

            Találkozó a folyónál

Friss szellő simogatta a fák lombjait, virágokat, arcomat. Sétára indultam. Kettesben akartam lenni az Úrral. Vágytam a találkozóra. Annyira belemélyedtem gondolataimba, hogy szinte észrevétlen a z Élő -víz csatorna egyik mesés hídján tértem magamhoz. Tekintetem a víz tükrére esett, ahol a nap fénye sziporkázott, hintve sugarát körkörösen csillogva. Magával ragadott a csodálat.
Reggeli igémet a Biblia első lapjaiból olvastam, s talán ez ihletett arra, hogy gondolataim több évezrednyire vittek vissza az időben. Megengedte, hogy lássam az Íráson keresztül, ahogy a nagy Alkotó a világteremtéskor elválassza a világosságot a sötétségtől. Azóta van fény és sötétség, nappal és éjszaka.
Gondolataim a fény körül forogtak. Milyen nagyszerű a fény. Az Írás is rögzíti” És látta Isten, hogy jó a világosság.” És helyezett az Isten világító testeket az ég mennyezetére : napot, holdat és milliárdnyi csillagot, hogy világítsanak.
Valami jóleső érzés kerített hatalmába amint a vízben tükröződött a napsugár, s már csak azt vettem észre, hogy Akire vártam, eljött a találkozóra! Nem volt nehéz felismerni, ragyogott. A Fény maga volt.
Egy nagyot léptem előre az időben. Eszembe jutott saját történetem s monológban beszéltem az Úrral:
_ Drága Teremtőm! A Te jóakaratod velem volt már a születésem előtt és készítettél egy rám szabott, egyéni tervet. Világra jöttem. Növekedésemre vigyáztál, szépen felnőttem.
Kegyelmedből egy védőburok volt a családi fészek. Gondoskodtál, arról, hogy látó emberek vegyenek körül. Ők nem úgy látták a világot mint én. Valami mást láttak. Többet, szebbet, értékesebbet. Az örömük akkor sem tűnt el arcukról, amikor rögös úton jártak. Kutattam, mi lehet az? Mit látnak ők, amit én nem? Nem hagytam fel, nem adtam fel, figyeltem….és akkor..segítettél nékem. Felismertem, hogy nem látok lelki szememmel. Kiáltottam
_ Emlékszel Uram? Zokogtam. -Uram könyörülj rajtam! Úgy kiáltottam, mint az a két világtalan az út szélén akiken Jézus könyörült (.Máté 927-30.)
Örökre feledhetetlen a nap, amikor betört a Fény a szívembe! Gyönyörű volt. Megnyitotta a szemem, és belenézett a szemembe. Akit láttam, az Isten Fia volt. Láttam a szemét, azt a könyörülő szemet. Mint egy kataklizma, oly erősen hatott a felismerés, hogy látok. Látok! Látok!
Amint a híd korlátjára támaszkodva újra a folyót figyeltem, észrevettem, milyen lassan, de biztosan halad a víz. Valahogy így halad az én életem is. Lassan, de biztosan minden nap közelebb érek a nagy Óceánhoz, ahol várnak a túlsó parton a látó szeretteim.
Kibeszélhetetlen hála töltött el, mert a szívemmel hallottam az Ő szavát, hisz az én monológomnak vége volt már. Figyeltem a Mesterre. Engedtem, hogy újra belenézzen a szemembe, és úgy hallgattam:
-Tapasztaltad-e, hogy minél nagyobb a sötétség, ami a világban van, ha kigyúl a fény, az annál nagyobb, ragyogóbb? Emlékszel, hogy amikor nagy sötétség vett körül én mindig veled voltam, kihoztalak a világosságba? Bűnben születtél, ami sötétség. Ezt a sötétséget csak én, Jézus Krisztus űzhettem el és hordoztalak s most te is hordozhatod a fényt. Vigyázz, ne sötétség, ne szürkület, ne árnyék, hanem tiszta fény légy! Világíts, mert nagy a sötétség! Minél többet adsz a fényből, a benned levő fényesség annál nagyobb lesz!
Ezen a találkozón úgy éreztem hogy betöltekeztem ragyogással. Még egyszer visszanéztem a fodrozó víztükörre és szapora léptekkel haladtam tova, mert feladatot adott az én drága Mesterem, amit addig kell elvégezzek, míg nappal van.
Kisné Ady Éva



2017. június 12., hétfő

2017. június 1., csütörtök

Tegnap voltam Andit meglátogatni . Annával voltam. Vittem medvetalpat és virágot.  Ő adott Annának cseresznyét. Jól elbeszélgettünk, imádkoztunk.  Ma délután voltunk Gyurival gyülibe Péter István tartotta az áhítatot a lélek gyümölcseiről. Ma sütöttem lapokat, megtöltve e viszek Kétegyházára, a kis Illés avatására. 

2017. május 29., hétfő

Vasárnap délelőtt Kőröstarcsán voltam Kontiékkal.  Ott volt  a kislányával az a fiatalember, aki Mezőberényből jár Tarcsára imaházba. A felesége Szilvi nem volt. Az Eszti lánya Erika még nem babázott le, de közel van a szülés ideje. Konti a szeretetről olvasott, és arról beszélgettünk!  Egy kis gulyást adtam Pannikának, miután hazahoztak Kőröstarcsáról.  Jót pihentünk, majd délután Istentiszteletre mentünk. Ott volt Anna a gyerekekkel.Tamás volt a kivetitőnél. Vikinek a szeme be volt dagadva. Bohus prédikált délután a család, gyermekekről, nevelésről.- Az Úr Jézus, amikor a gyerekeket megáldotta, ez a történet volt felolvasva. Bohus mint mindig, jól beszélt! Én is kaptam üzenetet délelőtt, délután! 

2017. május 27., szombat

Pénteken voltunk a piacon mellényt venni Gyurinak, de nem találtunk. Délután Köröstarcsán voltam. Ma Konti hozott egy tál cseresznyét, és megígértem, hogy holnap is megyek velük Köröstarcsára gyülekezetbe. A köröstarcsai gyerekeknek elmeséltem a" cipős" bizonyságtételemet.Figyelmesen hallgatták. Adja az Úr, hogy ők is imádkozó gyermekek legyenek!

2017. május 25., csütörtök

Hétfőn este jött SOS, hogy menjek babázni Tiborékhoz Rákoskeresztúrra. Kedden reggel indultam, és szerda este, azaz tegnap érkeztem. Még eddig úgy határoztak, hogy Kétegyházán fogják bemutatni a kis Illést. Hazafele fotóztam . Gyuri várt az állomáson. Erre az útra ő vitt, ő hozott.

2017. május 15., hétfő

Holnaptól újra Annáéknál leszek. Ő Pestre megy továbbképzésre. Kedd, szerda és csütörtökön leszek az unokákkal.
Anna születésnapjára emlékezve

A hajnali záport ragyogó nap
Váltotta fel azon a bizonyos napon..
Friss, füves réten vitt az utam
Anyám is jött, sietve nyomomban.

Virágillatot hozott a szél.
Hallottam amint a természet beszél:
Érthető volt az erdő szava
Madarak csicseregték a bokorba :
Nagy dolog történik itt még ma!
Földre születik egy emberpalánta.

Megtörtént !és feledhetetlen
Isteni ajándék részese lettem.
Akkor kitörölhetetlenül
És a szívembe kitéphetetlenül
Befészkelted magad kedvesem!
Ma hálám zengem az Úrnak csendesen
S kérem,oltalmazzon, szeressen,
Takarjon be szárnyaival, úgy védjen!


Kisné Ady Éva 2017 05 13

Attila születésnapja

Emlékezés Attila születésnapjára

Harminchat éves történet:
Már tiszta levegőt lehelt
éjjel a tavaszi május.
Mély csendben aludt a város,
az út hol poros, hol sáros
ám ez senkit sem érdekelt
mindenki aludt, vagy pihent
csak a mi családunk ébredt
éreztem, várni nem lehet.

Kocsink indult a kórházba
és kerestük, hol a bába?
Előkerült nagy álmosan
vizsgálgatott elég lassan
Te hamar világra-jöttél.
Kiáltottam, hogy : él, él, él!
Szívemhez szorítottalak
most is szívemben hordozlak

Naponta úgy imádkozom
Attilát óvd meg Jézusom!
Áldd meg az ő feleségét
ne szeghesse semmi kedvét.
Lélekben kísérlek végig
ha kérdezitek, hogy meddig?
Egész életem végéig!

Isten adott ajándékba
Ő helyezett a karomba
A karomból a szívembe
a szívemből a lelkembe.

Ma is kérem, Isten áldjon
Kívánja egész családom!


Kisné Ady Éva 2017. 05 .15. Békés

2017. május 10., szerda

Eunika születésnapjára

Eunika születésnapjára!

Az Ady család első sarját
ringatta ölében anyád.
Tavasz volt. Elmúlt már a tél
mikor te világra jöttél

Élet tombolt a világon
méhecske ült a virágon
illatozott az orgona,
nyílt az akác és a bodza.
Rezgő rezgett a bokorban
rigók énekeltek karban
megszületett Eunika!


Öröme volt a családnak
mind örültek már a lánynak
kevés volt a lány unoka
örült neked papa, mama.
Aztán teltek, múltak évek
Jézusnak adtad a szíved
színes idők következtek
a kislány asszonnyá érett!

Sanyi mellett ügyeskedel
dolgozol te mindig kedvel
A két kislányod is boldog
hívő hajlék az otthonod.
Szeretetben példát mutatsz
mosollyal adós nem maradsz
vendégeknek megterítesz
kezed állandóan tesz, vesz.
Szíved szerintem olyan tág
belefér az egész világ!!!

Mi is, tudjad, mind szeretünk
hiszen benned kincset leltünk
Örülünk, hogy megszülettél,
családunkba te kellettél!
Kisné Ady Éva 2017 május 10


Sok, boldog születésnappal áldjon meg az az Isten, akinek te szolgálsz!

2017. május 8., hétfő

Illés nagyon jó gyerek.Ő már anyatejjel táplálkozik. Sokat alszik. Nagy hála van a szívemben az unokáimért, hogy egészségesek testileg, szellemileg! A lelkükért sokat imádkozom, hogy hozzanak döntést az Úr mellett.!A gyerekek Tamás és Viki a héten itt ebédelnek, mivel most van a ballagás, és ilyenkor ők szabadok. Holnap Viki kirándulni megy , úgyhogy csak Tamás jön ebédre.)Ma megyek női körre, Andi jön értem, ő visz el kocsival.