2017. augusztus 31., csütörtök

Hályog a szememen

Tegnap Kis Csabi eljött Annáékhoz a nyusziért. Vitt szilvát is a kertből. és sütöttem fánkot. Abból is adtam egy tálcával. Voltam Margit néninél is a szomszédban. Nagyon el van keseredve, mert vörös és szürke hályog van a szemén.  Én is voltam orvosnál a szememet kivizsgáltatni, és szürke hályog van a bal szememen, amit meg kell műtsenek. Még nem tudom mikor lesz a műtét, de bízom az Úrban!
 Ma először nyírtam meg Gyurit.
Sokat dolgoztam a kis konyhámban is, átmostam az evőeszközöket, konyhaszekrényt . Főztem gombapörköltet is, és nagyon elfáradtam.

2017. augusztus 25., péntek

Elmentek Annáék

Tegnap, azaz 2017 augusztus 25-én vettünk búcsút Annától, Tamástól és Viktóriától. a Budapesti repülőtéren. Kiss Csabiék vittek fel a reptérre. Ma már beszéltünk velük  messengeren és mondták, hogy három órai késéssel indult a gép, de hála az Úrnak, megérkeztek szerencsésen. Ma ott voltam délelőtt, hogy a hűtőt kipakoljam és a Viki nyuszijának adjak enni, mert még Csabiék nem tudták elvinni. Nagyon fognak hiányozni, de jó, hogy tudhatunk egymásról. Kérem az Urat, hogy minden gyermekemet hordozza karján.
Reptéren a család egy része. Annáék búcsúznak. Egy évre Kanadába utaznak.

2017. augusztus 23., szerda

Zilahon jártunk

19-én szombat reggel Zilahra indultunk. Dánielék vendégei voltunk. Anna vitt a kocsival, mert Tamás a gyergyói táborban volt a zilahi fiatalokkal. A táborból csak hétfőn jöttek le, így bevártuk őket. Viki nagyon beteg volt. Ő a nagymamájánál volt egy hétig Panitban. Sokakkal találkoztunk. Ibolya nagyon kedvesen fogadott. Jó volt együtt lenni velük.
 Holnapután indulnak Annáék Kanadába.  Ma adta el a kocsit Somjai Imrének.  Csak egy pár nap, és csak ketten maradunk Békésen. Hiszem, hogy az Úr vigyáz majd ránk!

2017. augusztus 12., szombat

Tíz éve történt Mártira emlékezve

Tíz éve történt 
Ünnepélyes hangulat Augusztus 11.Attila fiam menyegzője. Előtte való nap még nagy volt a nyüzsgés, forgás nálunk. Alig tette le az asztalra valaki a süteményestálat, már jött a másik. Mindenki segített, amivel csak tudott. Gyülekezetünk nőtestvérei minden tőlük telhetőt megtettek értünk. Engem már napokkal előtte mentővel vittek a kórházba, agyi infarktus jelentkezett.. Sajnos,teret engedtem az izgalomnak.,és ez járulhatott hozzá a hirtelen rosszullétnek. Kértem az orvost, hogy engedjen haza a menyegzőre. Megengedte. Még mindig nagyon szédültem, de amikor a helyi segítség mellett megérkezett a legjobb barátnőm a férjével, akkor egy mély nyugalom töltött el. Ő olyan volt, mint a jobb kéz. Amikor mosolygott, gödröcske volt az arcán, és csillogott a szeme. Egy kis kártyát a kezembe nyomott. Azóta a szavak a szívembe vésődtek. Gyönyörű volt a menyegző, együtt örültünk. Nálunk maradtak másnapra is, mert ő mosogatott össze a férjével. Szerette a precíz munkát. Ezt a 25 évi barátságunk alatt gyakran tapasztaltam, sőt, szerettem volna eltanulni tőle. Nagyon gyakran váltottunk levelet, ez is engedte, hogy belelássak lelki világába. Az élet összekuszált dolgaiban szívesen tanácsolt, segített, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb volt tőlem.
A következő napot is együtt töltöttük. Délután indultak vissza Budapestre Amikor kikanyarodott a kocsijuk az utcánkból, mintha most is látnám amint integet a kocsi ablakából. Ami ezután következett, megrázó, szinte elviselhetetlen fájdalom volt. Félúton Pest fele karamboloztak, ahol ő életét vesztette.
Csak a temetés napján tűnt el a fájdalom. Hiánya itt van, de tudom biztosan, hogy az Úrnál van, hiszen leírta már jóval mielőtt meghalt volna, hogy az Úrhoz megy. Hagyott egy levelet a családi Bibliájukban. Férje a temetés előtti napon talált rá, amikor kezébe vette a Bibliát, a levél kihullt belőle. Levelében bizonyságot tett afelől, hogy jó helyre megy Megváltójához, ahova várja Szeretteit is! Levelének a mottója „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”2Tim 4. 7.
Rendelkezett a szervei felől is, felajánlotta, de erre nem volt alkalom, hisz azonnal eltávozott belőle a lélek az Ő szeretett Urához. Leírta, hogy koszorút ne vigyenek a temetésére, csak egy szál virágot. Még a kedves énekét is kijelölte:.1. Ha Isten békéje lakja szívemet....,2 Uram, csupán Terólad rebeg örömmel ajkam, hogy megkerestél engem, megkönyörülve rajtam, Ó h, hála Tenéked, Ó h, hála Tenéked!
Amint szorongattam kezemben a virágot, egy különleges érzés futott át rajtam. Mintha láttam volna már őt ott fent a trónus előtt, ahogy énekel dicséri az Istent! Megdöbbentett az a tény, hogy emberi számítás szerint én kellett volna távozzak, és ő a fiatalabb, maradjon. Az Úr másként végzett. Levele végén az állt, hogy „-Ott messze túl a Jordánon mi ketten találkozunk!” HISZEM!

2017. augusztus 10., csütörtök

Pörögnek az események

Ma töltöttem káposztát holnapra, mert Annáékhoz jönnek Torontóból vendégek. Attiláék ma indultak vissza New.Yorkból Torontóba., jelezték az üzenőben. Ma Anna volt fogorvosnál, a gyerekek itt ebédeltek. Sokat mesélt Papa Tamásnak!! :)
Tegnap Tiboréknál voltunk, már az új otthonukba. Reggel indultunk, Anna vitt. Viki, Tamás, Gyuri és én voltam az utas. Örültem, hogy a két kis csöppséget tarthattam az ölemben. Tiboréknak is vittünk töltött-káposztát.
Szerdán, azaz tegnapelőtt Annáéknál aludtam, mert ő el volt utazva Zala megyébe valami csomag ügyben. Máriánál aludt Bodrog mellett.
5.6.7.-én Debrecenben voltunk a Világtalálkozón. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk, köztük Krisztivel, Irénnel. Ott voltak Janiék is, velük együtt ebédeltünk a Viktória vendéglőben, ahol ott voltak a kanadai Ági, az anyja Gyöngyi, és a nagynénje. Minket Fábián Tamás vitt fel szombaton. Vasárnap pedig Anna. Itt aludtak nálunk szombat éjszaka Gedő Józsi a Dávid fiával.
 Kissé visszafele mentem az időben, de annak örülök, hogy mindenben megsegített az Úr!

2017. augusztus 2., szerda

Születésnap

Tegnap volt nemcsak Endrének, de Tamásnak is a születésnapja. Itt ebédeltek nálunk. Volt miccs és torta is. Jó hangulatba telt. Sokat beszélgettünk. Tamás jó magasra megnőtt, de finom, kedves gyerek maradt. Szeretem, mert szófogadó, és vele nagyon jókat lehet beszélni!