2011. október 12., szerda

Ajándék

Ma 28 éve történt.Október 12. volt.
Délután egy órakor jelét adta a baba, hogy nemsokára napvilágra jön. Három órakor már bent voltam a kórházban, és fél ötkor  megajándékozott Isten egy gyönyörű fiúgyerekkel,Tiborral, akinek három testvére  már  volt otthon.Hallottam a szülőasztalon a kicsikém életerős sírását, de még nem engedtek le az asztalról, hívták az orvost,addig csak bába volt jelen, hogy végezzen el egy beavatkozást.Ez olyan fájdalmas volt, hogy elájultam.Amikor egy másik szobában magamhoz tértem, leírhatatlan jóleső, békés érzés fogott el.Amint kinyitottam a szemem, szinte nem hittem a szememnek, a nővérem, Annuska hajolt fölém.Karomba be volt kötve az imfuzió,azt sem tudom, hogy került oda, de én csodálatosan éreztem magam  Akkoriban bármilyen beteghez egy héten csak két napon  lehetett látogatni, akkor is csak egy óra volt a hivatalos látogatási idő, így kicsit értetlenül néztem Annuskára, hogyan lehet mellettem.Csak azután kezdett derengeni bennem, hogy ő is kórházi beteg.Egy szörnyű balesetből hozta vissza őt az Úr az életbe, de visszajött, hogy még sok szenvedőre rámosolyogjon, sok elhagyatottnak mutassa az utat Jézus felé.A fiam születése, és az, hogy Annuska is visszajött az életbe, két csodálatos ajándékot kaptam akkor az Úrtól..Hála értük!

1 megjegyzés:

  1. De jó,hogy ezt eszembe juttattad.Én már el is feledtem azt,hogy egyszerrre voltam veled a kórházban.Most,hogy leirtad,már emlékezem erre.Hálás vagyok az Úrnak,hogy akkor újabb esélyt kaptam az életre.És a te fiadért,fiaidért is hálás vagyok,akik olyan jó játszótársai lettek a betegségével küzdő Barnabásnak.Köszönöm !És köszönöm,hogy újra olvashatom a blogodat.Már nagyon hiányzott !

    VálaszTörlés