50 éve volt. 1963-at jegyzett a krónikaíró.
Éjfél. Az utca kihalt, nem járt rajt járókelő.
Csupán egy kis
csoport igyekezett észrevétlenné válni
A kommunista szekusok ólálkodó figyelmét elkerülni..
Akkor minél nagyobb volt a hívők elleni támadás,
Annál erősebb az összetartás, megmaradás
hit által Isten
nép szaporodás.
Én is hónom alatt vittem a fehér ruhám
Örömmel tele a szívem s halkan dúdolta a szám:
Ma éjszaka
bemerítkezem!
Isten Fia lesz a
szövetségesem.
Ó kérte meg a kezem, s én a jegyese lettem.
Királylánynak éreztem
magam
Akit a Király annyira szeret,
hogy felvállalta értem vinni a keresztet,
Rajta szaggatta szét múltam foszlányait
Megnyitva ezzel az öröklét kapuit.
Krisztus meleg kezét szorítottam az éjszakában
S örökre otthagytam kezem abban a szorításban.
Azóta ezerszám váltották egymást éjszakák, nappalok
Voltak napsütések, szelek, sötét viharok.
De Isten azt mondta: A vihar felett is Úr vagyok!
Csak nyugodtan karolj szorosan belém
S már 50 éve csüngök kegyelmén, szerelmén.
Oh ez nagyon szep!Micsoda aldas!S ilyen szep evfordulo!Aldjon meg az Ur !
VálaszTörlésNem kertem engedelyed s megosztottam a Facebook-on , ha zavar kitorlom!
VálaszTörlésKöszönöm kedves Testvérnőm az Úrban!
TörlésSzámomra egy óriási élmény volt, ami mai napig tart.Isten hord karjain!
Ha a testünk születésnapjáról megemlékezünk, mennyivel inkább a lelkünk születésnapjáról?
Szeretettel üdvözöllek!