Tíz éve történt
Ünnepélyes hangulat Augusztus 11.Attila fiam menyegzője. Előtte való nap még nagy volt a nyüzsgés, forgás nálunk. Alig tette le az asztalra valaki a süteményestálat, már jött a másik. Mindenki segített, amivel csak tudott. Gyülekezetünk nőtestvérei minden tőlük telhetőt megtettek értünk. Engem már napokkal előtte mentővel vittek a kórházba, agyi infarktus jelentkezett.. Sajnos,teret engedtem az izgalomnak.,és ez járulhatott hozzá a hirtelen rosszullétnek. Kértem az orvost, hogy engedjen haza a menyegzőre. Megengedte. Még mindig nagyon szédültem, de amikor a helyi segítség mellett megérkezett a legjobb barátnőm a férjével, akkor egy mély nyugalom töltött el. Ő olyan volt, mint a jobb kéz. Amikor mosolygott, gödröcske volt az arcán, és csillogott a szeme. Egy kis kártyát a kezembe nyomott. Azóta a szavak a szívembe vésődtek. Gyönyörű volt a menyegző, együtt örültünk. Nálunk maradtak másnapra is, mert ő mosogatott össze a férjével. Szerette a precíz munkát. Ezt a 25 évi barátságunk alatt gyakran tapasztaltam, sőt, szerettem volna eltanulni tőle. Nagyon gyakran váltottunk levelet, ez is engedte, hogy belelássak lelki világába. Az élet összekuszált dolgaiban szívesen tanácsolt, segített, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb volt tőlem.
A következő napot is együtt töltöttük. Délután indultak vissza Budapestre Amikor kikanyarodott a kocsijuk az utcánkból, mintha most is látnám amint integet a kocsi ablakából. Ami ezután következett, megrázó, szinte elviselhetetlen fájdalom volt. Félúton Pest fele karamboloztak, ahol ő életét vesztette.
Csak a temetés napján tűnt el a fájdalom. Hiánya itt van, de tudom biztosan, hogy az Úrnál van, hiszen leírta már jóval mielőtt meghalt volna, hogy az Úrhoz megy. Hagyott egy levelet a családi Bibliájukban. Férje a temetés előtti napon talált rá, amikor kezébe vette a Bibliát, a levél kihullt belőle. Levelében bizonyságot tett afelől, hogy jó helyre megy Megváltójához, ahova várja Szeretteit is! Levelének a mottója „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”2Tim 4. 7.
Rendelkezett a szervei felől is, felajánlotta, de erre nem volt alkalom, hisz azonnal eltávozott belőle a lélek az Ő szeretett Urához. Leírta, hogy koszorút ne vigyenek a temetésére, csak egy szál virágot. Még a kedves énekét is kijelölte:.1. Ha Isten békéje lakja szívemet....,2 Uram, csupán Terólad rebeg örömmel ajkam, hogy megkerestél engem, megkönyörülve rajtam, Ó h, hála Tenéked, Ó h, hála Tenéked!
Amint szorongattam kezemben a virágot, egy különleges érzés futott át rajtam. Mintha láttam volna már őt ott fent a trónus előtt, ahogy énekel dicséri az Istent! Megdöbbentett az a tény, hogy emberi számítás szerint én kellett volna távozzak, és ő a fiatalabb, maradjon. Az Úr másként végzett. Levele végén az állt, hogy „-Ott messze túl a Jordánon mi ketten találkozunk!” HISZEM!
Ünnepélyes hangulat Augusztus 11.Attila fiam menyegzője. Előtte való nap még nagy volt a nyüzsgés, forgás nálunk. Alig tette le az asztalra valaki a süteményestálat, már jött a másik. Mindenki segített, amivel csak tudott. Gyülekezetünk nőtestvérei minden tőlük telhetőt megtettek értünk. Engem már napokkal előtte mentővel vittek a kórházba, agyi infarktus jelentkezett.. Sajnos,teret engedtem az izgalomnak.,és ez járulhatott hozzá a hirtelen rosszullétnek. Kértem az orvost, hogy engedjen haza a menyegzőre. Megengedte. Még mindig nagyon szédültem, de amikor a helyi segítség mellett megérkezett a legjobb barátnőm a férjével, akkor egy mély nyugalom töltött el. Ő olyan volt, mint a jobb kéz. Amikor mosolygott, gödröcske volt az arcán, és csillogott a szeme. Egy kis kártyát a kezembe nyomott. Azóta a szavak a szívembe vésődtek. Gyönyörű volt a menyegző, együtt örültünk. Nálunk maradtak másnapra is, mert ő mosogatott össze a férjével. Szerette a precíz munkát. Ezt a 25 évi barátságunk alatt gyakran tapasztaltam, sőt, szerettem volna eltanulni tőle. Nagyon gyakran váltottunk levelet, ez is engedte, hogy belelássak lelki világába. Az élet összekuszált dolgaiban szívesen tanácsolt, segített, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb volt tőlem.
A következő napot is együtt töltöttük. Délután indultak vissza Budapestre Amikor kikanyarodott a kocsijuk az utcánkból, mintha most is látnám amint integet a kocsi ablakából. Ami ezután következett, megrázó, szinte elviselhetetlen fájdalom volt. Félúton Pest fele karamboloztak, ahol ő életét vesztette.
Csak a temetés napján tűnt el a fájdalom. Hiánya itt van, de tudom biztosan, hogy az Úrnál van, hiszen leírta már jóval mielőtt meghalt volna, hogy az Úrhoz megy. Hagyott egy levelet a családi Bibliájukban. Férje a temetés előtti napon talált rá, amikor kezébe vette a Bibliát, a levél kihullt belőle. Levelében bizonyságot tett afelől, hogy jó helyre megy Megváltójához, ahova várja Szeretteit is! Levelének a mottója „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”2Tim 4. 7.
Rendelkezett a szervei felől is, felajánlotta, de erre nem volt alkalom, hisz azonnal eltávozott belőle a lélek az Ő szeretett Urához. Leírta, hogy koszorút ne vigyenek a temetésére, csak egy szál virágot. Még a kedves énekét is kijelölte:.1. Ha Isten békéje lakja szívemet....,2 Uram, csupán Terólad rebeg örömmel ajkam, hogy megkerestél engem, megkönyörülve rajtam, Ó h, hála Tenéked, Ó h, hála Tenéked!
Amint szorongattam kezemben a virágot, egy különleges érzés futott át rajtam. Mintha láttam volna már őt ott fent a trónus előtt, ahogy énekel dicséri az Istent! Megdöbbentett az a tény, hogy emberi számítás szerint én kellett volna távozzak, és ő a fiatalabb, maradjon. Az Úr másként végzett. Levele végén az állt, hogy „-Ott messze túl a Jordánon mi ketten találkozunk!” HISZEM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése