Karácsonyest Szilágyságban
Hófödte tájakon száguldott a vonat, majd lassított, és csikorogva megállt. Csak egy utas szállt le az üres állomáson. A vonat tovadöcögött, ő pedig áthaladt a sínpáron. Katonasapkáját levette, térdre ereszkedett a hóban. Buzgó, hívő lélekkel fohászkodott, egyik kezével kibuggyanó könnyeit törölgetve, másik karja fel volt kötve, a kötés alatt mély seb tátongott. felegyenesedett, és alighogy megindult az ösvényen, hirtelen megtorpant.
- Igen, itt állt Anna, amikor engem és társaimat egy itt áthaladó szerelvény a frontra vitt. Akkor a
vonat meg sem állt az állomáson, csak lassított. Erről a helyről kiáltotta Anna az asszonytömegből:
" Imre! Imádkozok érted! Imre!" Száz asszony hangja közül csak az övét hallottam. A háború borzalmai között hányszor csengett a fülembe ez a kedves hang-
Felocsúdott emlékeiből, és sietve elindult, hogy még lámpagyújtásra hazaérjen, hiszen Szenteste van. Míg rótta az utat, gondolatban a történelem egy keskeny hasadékán két évezredet lépett vissza.
Látja a szent Családot, a Fiút, aki az égből földre jött.Mekkora utat tett meg Jézus az emberért. Az ő háta mögött csak két napnyi út áll, mégis milyen hosszúnak tűnik.
A meredek úton fölfele kimelegedett, szívét is meleg érzés töltötte el. Nemsokára fölért a tetőre, ahol már szusszanhatott egyet. Elbűvölő látvány fogadta. A völgyben ott a falu, az ő faluja.
A templomtorony büszke méltósággal emelkedett ki a hajlott-hátú öreg házacskák fehér tetői közül.
A nap utolsó sugara pásztázta a hepe-hupás vén Szilágy dombjait.
-Szülőföldem! Mocsolya!
Felvett a hó alól egy darab hantot,szájához emelte, jutott rá egy darab könnycsepp,és megcsókolta.
A völgyben megkondult a harang. Karácsonyestre hívogató harang. Imre ekkor nekilódult az útnak.Katonabakancsa csak amúgy csúszott az ösvényen lefelé, mintha most már az út vitte volna őt. Hiába volt a nagy iram, mégis ez az útszakasz tűnt a leghosszabbnak.
No, de amíg hátralevő útját megteszi addig pillantsunk bele abba a kis otthonba ahova igyekszik.....
Egy kis zsindelytetős ház áll a domboldalon. Keskeny sikátor köti össze a falú fő utcájával. A "tiszta" szobában egy nagy kerek asztal körül szokott összegyűlni egy néhány hívő keresztyén. Bibliát olvasnak, imádkoznak, énekelnek,egymást hitben erősítik. A citera hangja amin a ház gazdája játszik, gyakran lehallatszik az alsó utcára.
Ma még nem jöttek a hívek. Amíg megérkeznek a gazdaasszony sürög- forog, készül az ünnepre.
A gazda fát hord be, hogy jó meleg legyen, növelje a hangulatot.Erre ám nagy szükség van, mert Anna , a lányuk nem mozdul.Csak áll és néz kifele az ablakon.Szeme tele könnyel, keze minduntalan egy levelet sodor a kötényzsebében.Újra előhúzza, bár százszor is olvasta már, most újra olvassa: "Drága Feleségem, édes Annuskám! A baksai állomáson jól esett hallani amit kiáltottál. Nagyon köszönöm, hogy imádkozol értem. Én is azt teszem érted.
Ne ijedj meg, amit most írok, hiszen lehetett volna rosszabb is.Meglőtték a karomat, most egy bécsi kórházban fekszem. Tegnap bombatámadás érte a kórházat is. Légnyomás ért. Gyakran akaratom ellenére reszket a fejem.De, így is hálás vagyok Istennek, hogy életben megtartott.
Sokat gondolok drága Édesanyámra is és a kis gyülekezetre .Szüleidnek köszönöm, hogy újra hajlékukba fogadtak ebben a háborús időszakban. Nagyon megrendített, amikor mellettem esett el a hadnagyom. Halálos perceiben arra kért, hogy imádkozzak érte.Megtettem, közben arra gondoltam, hogy te énértem könyörögsz. Már nagyon vágyakozom utánad! Csókol Imre"
Anna magához szorítja a levelet, és újra kibámul. Kint nagy, fehér csend, de most, mintha léptek közelednének. Érkezik az első a "hívek gyülekezetébe". Anna anyósa az. Magas, sudár alakja betölteni látszik a szobát, amint belép Annához. Kezébe fogja menye kezét, és odasúgja a fülébe
-Annuskám, ahogy szoktuk, imádkozzunk!-
Anna letérdel. Mellette térdel az anya, akinek a próbák a hitét megerősítették. Szívével hiszi amit kér. Hányszor segített rajta ez az Isten-hit.Most, midőn előtte látja térdelni menyét, mint egy kis riadt madárkát, érzi, hogy bátorítania kell -Haza jön-súgja.
-Tudom Uram, hogy haza hozod őt-imádkozza Anna. Megkönnyebbülten áll fel, majd az ablakhoz lép, közben hangtalanul beszélget Istennel. Az ablak alatt elhalad egy rongyos, felkötött karú férfi..
Anna csak néz, de agya nem érzékel semmit.
Kopogás hallatszik a pitvarajtón. Lina asszony szól.
--Pisti! Nyiss ajtót!
-Szabad? kérdi egy különös, rongyokkal körülcsavart férfi elváltoztatott hangon
-Tessék csak, tessék bekerülni-szól a gazda, és odaszól feleségének-
-Lina! Ezt a vendéget el kell látni, elő minden finomsággal! szegény Imrét is hátha vendégül látja valaki! Áldja meg az Isten, aki jót tesz vele!
Lina asszony már fordul is a finomságot előteremteni.Pisti gazda lámpát gyújt, hogy ne a sötétben beszélgessen vendégével. Ekkor megnyílik a szoba ajtaja, és Anna akkorát sikolt, hogy még az alsó utcán is hallani lehetett.
-Imre, Imre
-Anna, édes Annuskám!-borult egymás nyakába a két fiatal.
Az anya kilép a szobából, szemét törülgetve csak annyit mond:
-Istenem, de jó vagy!
Imre előhúzza zsebéből az ajándékot
-Nézd Annuskám: ezt az ajándékot hoztam magammal. Egy rongyba csavart golyó volt az.
-De, hisz ez egy puskagolyó-csodálkozott Anna.
-Ezt a puskagolyót rendelte Isten, hogy eltalálja a karomat, különben a még életben maradt bajtársaimmal orosz fogságban lennék valahol. Ez a golyó nem a halált, az életet hozta nékem. elengedtek, mert sebesült lettem- magyarázta Imre.
Abban a kis egyszerű otthonban a hála és az öröm volt az úr. Megszólalt a citera is, és játékában mintha egy angyal üzenné "Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, emberekhez jóakarat!"
Az ablak alatt halkan felsorakozott egy kis csapat, és a csöndes hóhullásban hallszik az ének: "Csendes éj, szentséges éj"....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése