2016. december 13., kedd

Lekvárfőzés

Gőzölög a lekvár a nagy fazékban
Míg a kanalat szaporán forgatom,
Nem akar pihenni az agyam
Mosolygok, a lekvárt buzgón kavarom.

Kint lassan már az őszi eső esik.
Tárt ajtón a gőz kiszalad, elillan
csak egy pillanat s ködbe tűnik
Mint a múlt, mi a lelkembe bevillant.

Nézegetem azt a sok buborékot
Pillanat alatt törnek a felszínre
És eszembe jut a tegnapom
Keserűségem, minek ma már vége.

Eloszlott, mint az a gőz a fazékban
mint buborék elillant. Volt, ma már nincs.
Telnek az üvegek finom lekvárral
Egyre dúdolom:-a béke drága kincs!!!

Kisné Ady Éva


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése