2017. január 30., hétfő

Munkahely-keresés

Munkahely
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; Zsolt 77 /12.
Csodálatos dolog megtapasztalni, hogy van egy Úr a világ felett, aki tud vívódásaimról, izgalmaimról. Tud rólam, ha szükségben vagyok, de akkor is követ, ha öröm tölti be szívemet. Ott van, amikor könnyet törölök, de ott van és együtt örül velem amikor kisimul az arcom az átélt örömtől. Történések sorozatában tapasztaltam és máíg tapasztalom jelenlétét.
Családommal a hetvenes évek dereka táján költöztünk dél Erdélyből vissza a szülőföldem vidékére Zilahra észak Erdélybe. Körülbelül . 500 km-re maradtak el a megszokott hegyek, a gyülekezetem, ami lelki otthonom volt, valamint munkahelyem.
Zilahon a férjem aránylag elég hamar kapott munkát, de én éveken át zörgettem állásért eredménytelenül. Férjem fizetéséből nagyon szűkösen éltünk. Amikor már feladtam az álláskeresést, akkor értesítettek a munkaügytől, hogy van munka, és ha nem fogadom el, akkor a munkaügy a továbbiakban ha lesz is állás valahol, nem engedélyezik, mivel az általuk felkínált állást nem fogadtam el. Nem volt kifogásom, jöhet bármilyen munka, csak segíteni tudjak a családi kasszán. Egy gyapotgyár kapujához szólt az állás. Elfogadtam. Nem volt nehéz, ellenőrizni kellett a gyár területére belépő és kilépő személyeket igazolvány szerint.
Örültem, hogy van munkám, de az örömöm hamarosan ürömmé változott, amikor három hét elteltével egy rendőr jött a munkahelyemre, és kérdezte, hova járok vasárnap? Kik a felmenőim? Amikor a rendőr kérdezett, eszembe jutottak azok az izgalommal teli esték, amikor édesapámat vártuk haza a rendőrőrsről a hatvanas években az erdélyi ébredés idején. A rendőr távozott, de rövid idő elteltével telefonon értesítettek, hogy jelenjek meg a rendőrségen. Kértem a férjemet, hogy nagyon imádkozzon értem, mert nagyon izgatott voltam. Azt sem tudtam, mit kell mondjak a rendőrség portáján. A nevem bemondása után mondtak egy szobaszámot, ahol aztán két rendőr várt. Érdekes módon, minél jobban üvöltöttek rám, úgy csillapodott az izgalom, a feszültség bennem. Azt kérdezték, hogy miért nem írtam bele a felvételi kérvényembe, hogy baptista vagyok? Mikor azt feleltem, hogy senki nem kérdezte, nem tudhattam, hogy egy munkahelyi kérelembe bele kell írni a vallási hovatartozást. Akkor aztán keményen értésemre adták ők, hogy két hét alatt keressek más munkahelyet, különbem „N” betűvel bontják a munkakönyvemet, ami azt jelenti, hogy büntetett,és ha bárhol kapnék állást, nem vehetnek fel bizonyos ideig, valamint minden addig megszerzett jogomat elveszítem.
Amikor hazaértem, férjem kérdezte, hogy, hogy volt? Sírva mondtam, hogy kiabáltak, üvöltöttek rám. -Ne bánkódj! -mondta. -a megoldás az Úrnál van! Másnap már írásban is megkaptam a rendőrség határozatát. Férjem tanácsolta, hogy írjak egy kérvényt a gyár főnökségéhez, hogy a gyárba vegyenek fel dolgozni. Én tudtam a legjobban, hogy a gyárnál nincs felvétel, hisz engem értesítettek a titkárságról, hogy ha bárki jön felvételi kérelemmel, utasítsam el, mert felvételi stop van, mégis megírtam a kérvényt. Jelentkeztem a titkárságon, hogy be akarok menni az igazgatóhoz kihallgatásra. A titkárnő kérdezte, mit akarok? Mondom, hogy felvételt a gyárba. Ő dühösen kifakadt, mondva, hogy- nem értette kérem, hogy nincs felvétel? Kitartottam, hogy bemegyek az igazgatóhoz. Még várnom kellett, addig is gondolatban beszélgettem az én mennyei Atyámmal. Amikor beléptem az igazgatóhoz, azt kérdezte, mi a baj? Mondtam, hogy nem dolgozhatok a kapunál. -Miért? Kérdezte.-Mert hívő vagyok. -válaszoltam, és átadtam a határozatot.
Akkor az igazgató elkérte a kérvényemet, aláírta, lepecsételte, és azt mondta : -nálunk a hívő emberek is dolgozhatnak! Könnyek között köszöntem meg, ő csak mosolygott.
Megtapasztaltam, hogy az én Uram hallja amikor zörgetek, és hatalma van kinyitni a bezárt ajtót is!
 Máté 7:7 Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! 8Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak
Ha ezernyi nyelvem volna, akkor sem tudnám kifejezni hálámat az Úr fele. Mindenért Istené a dicsőség!!

Kisné Ady Éva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése