Vonatjegy

Vonatjegy

Ha visszatekintek a mögöttem hagyott évekre, azt kell megállapítanom, hogy két pont között zajlott az élet: vagy  énekeltem az Úrnak, volt, hogy hangosan, de legtöbbször a szívem mélyén, ott fakadt a hála ,máskor "nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam!" Jónás 2 /3.

 A következő történetem mindkettőről szól.

  Nyolcadikos gimnazista voltam. Akkor még hét elemi után tettünk felvételi vizsgát  gimnáziumba. Városunkban nem volt magyar nyelvű gimnázium, így a 25. km-re levő városba ingáztunk vonattal. Szokásom volt, hogy előtte való nap bepakoltam a táskámat a következő napra. Ekkor is így történt. Este először mindent kipakoltam, majd órarend szerint mindent be, csakhogy egy dolog elkerülte a figyelmemet. Elfelejtettem a bérletet betenni a táskámba. Reggel, mint aki úgy tudja minden rendben, indultam a vonathoz.  Osztálytársakkal és nővéremmel aki két évfolyammal feljebb volt, ültünk együtt a fülkében. Nemsokára ahogy kiindult a vonat az állomásból, már jött is a jegykezelő. Nem kérte a bérletet,mert mindnyájan szóltunk, hogy "bérlet"! Továbbment. Fogalmam sem volt róla, hogy az én bérletem otthon lapul valahol a tegnapi könyveim között. Valamelyik szünetben vettem észre, hogy a bérletem nincs a táskámban. Félelem fogott el. Most mi lesz? kérdeztem magamban. Nagyon szigorúan büntették  azokat akiknek nem volt jegyük. Izgalomban teltek el az órák. Az is ki volt zárva, hogy gyalog tegyem meg az utat, mert esett az eső. Órák után a padtársnőm megkért, hogy menjek  vele a papírvoltboltig, hogy vásároljon füzetet. Egy kis kerülőt vett igénybe, mert a városon keresztül vitt az út, de nem utasítottam vissza, gondoltam , valahogy felejtem a problémámat Észre  sem vettem, hogy az eső nagyon csapkod, annyira magam alatt voltam. Míg álltam a bolt előtt, imádkoztam, hogy legyen az Úr segítségül nékem. Még ki sem jött a padtársam, amikor láttam, hogy az üzlet előtt a földön hever az esőben egy öt lejes. (román pénz). Pontosan annyi, mint amennyibe kerül a vonatjegy! Ujjongva vettem fel. A padtársnőm tudott a problémámról, és ő is csodálkozó, nagy szemekkel nézett, és azt mondta: Évi , te szerencsés vagy! Én erre azt feleltem, hogy ez nem szerencse .A Jó Isten segítsége! Meghallgatott!

. Örömöm volt, és mintha levegő feszített volna belülről .Énekeltem. Alig vártam, hogy elmondhassam a többi vonatos társaimnak is az örömöet! Addig sem leltem pénzt, azóta sem. Amikor a legnagyobb szükségem volt rá, akkor jött a segítség! S.D.G.

m