120 évet jubilált a BÉKÉSI BAPTISTA GYÜEKEZET

Emlékezve a megtett útra

Az idő függönyét szétnyitjuk mögöttünk

ablakot tárva, a múltra emlékezünk

lelkünket lassan átmelegíti az emlék

egy hosszú színes múlt tárulkozik elénk.

Baptista missziónk korai kezdetén

fent a mennyből a Nagy Alkotó Isten

szétnézett ezen a vidéken és látta,

hogy szúró tövis és burjánzó gaz terem

nincsen aki jót tegyen, nincsen csak egy sem.

A Nagy Magyar pusztának lelke is puszta

már századok óta mély álmát alussza

és szólt:- követeket küldök e vidékre

hangosan kiáltsák: az álomnak vége!

Követek indultak, tették a dolgukat

törték a rögöt, vágták a kemény talajt

nem tartották szűknek a kiszabott utat

volt olyan, hogy botozás érte hátukat

És nem volt hiába ez az Isteni ügy

megnyíltak a szemek, és mint tavaszi rügy

élet fakadt, kinyíltak az alvó szívek.

A tanyavilágban áldották az Istent!

A szó szárba szökött, szerteszét ágazva

nyílt az égből Élő -Víz csatorna

Békés városára rálehelt az Isten

leheletére élet kelt, és már értek

rózsás aranyban a viruló vetések

125 éve lett itt Gyülekezet.

A Kőrös vize ha meg tudna szólalni

Hány bemerítésről tudna most fecsegni?

Még a Hold is látta a fehér ruhásokat

ahogy a víz partján titkon sorakoztak.

A Gyülekezet egyre nőtt, növekedett

amik itt történtek, messze híre terjedt.

De haj, sok év jött, és sok év elszaladt
Ez a vidék is átélt nagyon sok viharts átélt nagyon sok vihart.

Volt nem egy háború, földrengés, árvizek,

már, már úgy látszott végük, minden elveszett.

Sok békési hordozott nehéz keresztet.

Belül is tomboltak, romboltak a vészek

voltunk erős széltől tépett, viharvertek

DE...!

dicsőség az Úrnak, megmaradt a fészek!!!

hiába tépte, rázta az idők szele

ma is láthatjuk, nem birhatott vele

Isten eme népét   nem ember védi

az Úr harcol érte féltőn dédelgeti.

Újra ott ragyog a szivárvány az égen

szövetséget kötött népével az Isten.

Jöhetnek keletről, vagy akár nyugatról

nem engedi kivenni erős markából!

Bízunk, hogy unokáink folytatni fogják

szent gyönyörűséggel az elkezdett munkát.

Az Úr tenyerébe metszette be nevünk

e metszetben ott áll múlt, jelen, a jövőnk

Legyen szívünkben remény, öröm ,vigasz

Jézus Krisztus tegnap, ma, s örökké ugyanaz!

Az Isten em

Vége

Kisné Ady Éva