2016. október 6., csütörtök

Búzaszem
Az ég és föld nagy Gazdája
markába vett egyszer
maroknyi fekete földet
mibe búzaszemet vetett.
Ő alkotta meg a magot
s e kis magnak nevet adott.
azóta
ott áll beírva a nevem
alatta a küldetésem.
Mielőtt az édes anyaföldbe
féltőn behelyezett,
belém egy kis szikrát lehelt
akkor kaptam égi génem
ez formálta gyakran énem.
Ő már tudta nemem, nevem
alkatom ,és rezdülésem
Szívemet is jól ismerte
Ő alkotta, teremtette.
Tudta,
mikor ez a kis mag kikél
esőt kap és napsugarat
fújni fogja tavaszi szél
majd mindenki arról beszél:
jön a Gazda, aki arat
mert a földön nem maradhat
gyomok között a kalászom.
Fejet hajtva félve tudtam,
nem úgy lesz már mint azelőtt
napsütésben, madárdalban
élni boldogan, gondtalan
ügyet sem vetni arra,
mit keresek a világban.
Készen állt a terve velem
arra gondolt:- megnevelem!
Így kerültem a malomba
kőtől, portól kavicsoktól
egyéb holmi rossz vacaktól
elkezdett a rosta rázni,
s megtanultam imádkozni.
Könnyeim sűrűn peregtek
míg a szemek fényesedtek.
S ez még mindig nem volt elég
lehet, ez másnak semmiség,
de, mikor a nagy malomkő
zúzott, lapított és vágott
apróra tört és darabolt,
kemény szívem csak recsegett
ropogott .
S, akkor megállt a nagy kerék
csendben szólt az ÚR, hogy
Elég!
Megváltozott kemény szívem
lisztté vált a kis búzaszem.
Áldva áldom azt a kezet
el nem dobott, ki nem vetett
asztalán a kenyerében
életem mint apró morzsa
ott lehet!
Kisné Ady Éva
2016 09 30

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése