Ősszel az erdőben
Szél indult útjára
az avart kavarja
szórja össze-vissza
amerre akarja.
Ahol még tavasszal
madárének hangzott
Őszül már az erdő
Ritkulnak a lombok.
Valakit követek
előttem a nyomok.
Nyomoknak nyomában
utána indulok.
Karjával fogta fel
a tövises ágat
Ő teste engem véd,
nekem az nem árthat.
Ő kapta a sebet
keze értem vérzett,
lábnyoma mutatja
nagy, kövér vércseppek
én értem, miattam
kínokat szenvedett.
Kegyelemből tette
mert szívem szerette.
Ma nem tehetek mást
követem lábnyomát
Arcát még nem látom
róla csak álmodom.
Ha véget ér az ősz,
s, őszebb leszek én is
oda ér az utam
ahol nincsen tövis.
az utolsó méter
mind közelebb van már.
Tárva van a kapu
a kapuban ott vár.
Jézus a nagy Király!
Kisné Ady Éva 2016 10.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése